Nehéz érdemben bármit is hozzátenni Uj Péter recenziójához, minden benne van. Persze nekem nincsenek közvetlen élményeim Döncivel, a budapesti undergrounddal is csak minimális, de attól még ez az önéletrajz(-szerűség) nagyon olvasmányos, izgalmas szöveg, méghozzá a furcsa (keresett, túl hivatalos, kimódolt, „értelmiségi” stb.) nyelvezete ellenére. Ami azért
2020.12.14. 15:46 Orosdy Dániel
Dénes József: Szökésben (Könyvnapló #160)
Szólj hozzá!
Címkék: kritizálok könyvnapló OD Őz Zsolt Dénes Dönci József
2020.10.18. 16:08 Orosdy Dániel
Kal Pintér Mihály: Atyavilág (Könyvnapló #159)
Az elkövető, nem-kifejezetten-fiatalkorú K. P. „Misi” Mihály szerkesztője volt legutóbbi hosszabb irományomnak (Wakond címen ismeri a nagyközönség, illetve egy része), így nem lenne túl elegáns tőlem szembedicsérni és mennybe meneszteni(!) szellemes, ámde hideglelős szatíráját. A lényeg röviden:
Szólj hozzá!
Címkék: kritizálok könyvnapló OD Kal Pintér Mihály Wakond
2020.10.03. 14:27 Orosdy Dániel
Az egyik legjobb rocknót… LEMEZ, amit (szinte) senki sem ismer #1
Mother Tongue: Mother Tongue (1994)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zenekar, amiből az egyik gitáros annyira pozitív benyomást gyakorolt Anthony Kiedis-re, hogy ő – hogy, hogy nem! – lenyúlta ezt a bizonyos húrbűvészt a saját, jóval ismertebb zenekarába (a Red Hot Chili Peppers-be, kedves gyerekek, ha még nem találtátok volna ki), kb. két és fél percre. Szegény Jesse Tobias talán annyi időt sem töltött Flea és a többiek oldalán, hogy végighallgassa az új bandája akkorra már tekintélyes nagyságúnak mondható életművét, amikor megköszönték neki az együttműködést és az ajtó felé kezdték terelni – Dave Navarro meggondolta magát, értsél szót, Jesse, és persze szevasz, Jesse!
Szólj hozzá!
Címkék: funk rock alt rock Red Hot Chili Peppers Californication OD zene füleimnek Flea Dave Navarro Alanis Morrissette Anthony Kiedis Morrissey Blood Sugar Sex Magik Jesse Tobias Mother Tongue Arik Marshall One Hot Minute You Oughta Know
2020.09.14. 15:14 Orosdy Dániel
Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit (Könyvnapló #158)
Avagy „Amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod…”
Akárcsak közvetlen előzménye, ez a könyv is maradéktalanul betartja, amit ígér, legfeljebb azzal lehet vitatkozni, hogy én személy szerint hányat ismertem a 100 (azért jobbára közismertnek mondható) téves állítás közül, illetve melyekről tudtam, hogy azok tévhitek – fölösleges szőrszálhasogatás lenne ezeken a részleteken pörögni: összességében ezek valóban tévhitek és Hahner tényleg cáfolja őket. Egyszerre „extra” és zavaró körülmény, hogy a szerző nem pusztán cáfol, hanem elemez, összefüggések közé helyez és ismeretet is terjeszt.
Szólj hozzá!
Címkék: történelem kritizálok könyvnapló OD Hahner Péter
2020.08.16. 15:11 Orosdy Dániel
H.P. Lovecraft: Zarándokút Kadathba (Könyvnapló #157)
20+ évig tartott, de elolvastam… Na nem mintha annyira nehéz olvasmány lenne (sőt, a híréhez képest egész jól haladtam vele), de ahhoz képest, mennyire régen szereztem be azzal a határozott szándékkal, hogy hamar a végére érek, eléggé elhúzódott a dolog.
Hogy milyen a híre?
2 komment
Címkék: kritizálok könyvnapló OD Lovecraft
2020.08.06. 14:11 Orosdy Dániel
Ash csalhatatlan szeme #11 - A Winchester mesterének veszélyes hírneve
Mit kapunk, ha egy kevéssé ismert, bár egész jó ausztrál westernt (van ilyen!) vegyítünk a Farkasokkal táncoló megfelelői elemeivel (katonai kalap, bölcs indián), hogy borítót alkossunk egy vadnyugati románchoz?
Ash-nek köszönhetően már ezt is tudjuk!
Részletekért KATT a "tovább"-ra!
Szólj hozzá!
Címkék: borító Ash OD Tom Selleck Farkasokkal táncoló Mutatom! Quigley Down Under (A Winchester mestere)
2020.07.28. 12:42 Orosdy Dániel
James Ellroy: Gyilkos az úton (Könyvnapló #156)
Ezt is megértük: Ellroy nem döngöl a földhöz (-be?). De mondok én valamit(!): nem is baj. Egyrészt mert jó látni, hogy ő is valahonnan jutott el valahová (senki sem az L.A. Kvartett-tel vagy az Amerikai Tabló-sorozattal kezdi), másrészt mert nem kell minden regénynek annyira rohadt intenzívnek lennie. Szóval, ha úgy vesszük, kicsit csalódtam, de közben azért örülök is neki, hogy nem megint egy ecstasy-n pörgő, a (kisebb) hibákat nyers energiával elfedő nagyregényt olvastam (mint amilyen szerintem mondjuk a Fehér jazz és – főleg – A nagy sehol), hanem egy kevesebbet markoló, és ha úgy vesszük, kevesebbet is fogó, ám azért még így is igen magas színvonalon mozgó művet, ami jól mutatja, hol járt művészünk a kezdeti (saját bevallása szerint túlságosan Raymond Chandler bűvöletében fogant) szárnypróbálgatások után, de még a korszakos remekművek előtt.
Szólj hozzá!
Címkék: kritizálok könyvnapló OD Chandler Ellroy
2020.07.18. 14:29 Orosdy Dániel
Ash csalhatatlan szeme #10 - Zuhanás a csillagok háborújába
Ash csalhatatlan szeme kiszúrta, hogy nem akármilyen borítót kapott annak idején Nemere István (minden bizonnyal remek)műve, a Zuhanás a napba:
Leginkább egy bizonyos filmsorozat egy bizonyos részének egy bizonyos jelenetét idézi, melyben hőseink a sivatag közepén kerekednek felül az ellEN. Nem csak ebből az epizódból származó, de minden bizonnyal megrázó erejű screenshotok fedik fel alább az összefüggést.
Részletekért KATT a "tovább"-ra!
Szólj hozzá!
Címkék: borító Star Wars Ash OD Nemere István Mutatom!
2020.07.05. 17:00 Orosdy Dániel
Alan Moore – Eddie Campbell: From Hell – A pokolból (Könyvnapló #155)
Nem én leszek az, aki teljesen új és váratlan állításokat fog megfogalmazni a képregény műfajának e klasszikus darabjáról, hacsak egy apró, óvatos megjegyzést nem tekintünk újnak és váratlannak:
Szólj hozzá!
Címkék: képregény kritizálok könyvnapló OD filmes könyv Hasfelmetsző Jack Alan Moore Eddie Campbell
2020.06.22. 13:11 Orosdy Dániel
KILL BILL Vol. 1 – Tapsi Hapsi, a yakuza (Levéltár #5)
Korai zsenge. Még egy. A második. Itt. Kicsit szerkesztve, de nem átírva.
(Ma már nem igazán értek egyet egykori önmagammal.)
Szólj hozzá!
Címkék: levéltár Tarantino OD Univ Pécs korai zsenge
2020.06.06. 17:30 Orosdy Dániel
Wakond - Recenzió #5
Részletek Pongrácz Máté kritikájából. Első megjelenés helye: Roboraptor.
Wakond módra élni és meghalni Kelet-Európában
Orosdy Dániel regényében roppant szórakoztató módón keverednek a hetvenes évek bűnfilmjeinek fordulatai Guy Ritchie figuráival és Kelet-Európa Tarr Béla filmjeit idéző kisszerű, kilátástalan nyomorával.
Szólj hozzá!
Címkék: OD kritizálnak Merényi Dániel Roboraptor Pongrácz Máté Wakond
2020.05.22. 14:36 Orosdy Dániel
Závada Pál: Idegen testünk (Könyvnapló #154)
Többször is ledobott magáról ez a könyv, pont, mint a Harmonia Caelestis (asszem egyszerre nyúltam le mindkettőt mutertól), de most sikerült elkapnom a flow-t. Félre tudtam tenni, hogy folyton változik az alany (ti. én/mi/ők beszélnek egyetlen mondatom belül is akár, viszont nincsenek hagyományos értelemben vett párbeszédek), és szinte már olvastatta is magát. Azt nem merném állítani, hogy végig 100%-osan meg tudtam különböztetni egymástól a szereplőket (sok van, hasonló nevűek, plusz ez az alany-mizéria…), de mintha nem is ez lenne a lényeg. Ez a mi történetünk, 40-es évekbeli magyaroké, akik lehetnek és lesznek is svábból magyarok/németek, zsidóból halottak, kommunisták vagy túlélők, erdélyiből budapestiek stb. stb. „Idegen testünk” – elvben nem lehet idegen, hiszen a miénk, de közben mégis, tett róla a történelem.
Szólj hozzá!
Címkék: kritizálok könyvnapló Esterházy OD Karinthy Cini Závada
2020.05.05. 18:25 Orosdy Dániel
Wakond - Recenzió #4
Részletek Pintér Bence kritikájából. Első megjelenés: Azonnali.
Így érdemes felforgatni az akciófilmes kliséket egy bűnregényben
Szólj hozzá!
Címkék: OD kritizálnak Merényi Dániel Pintér Bence Azonnali Wakond
2020.04.18. 18:35 Orosdy Dániel
Karinthy Ferenc: Kőművesek (Könyvnapló #153)
… ez az ember tizenkilencben, az orosz fogságban beszélt Lenin elvtárssal. Nem irigyli?
Ilyen és ehhez hasonló bonmot-kkal sajnos(?) nincs tele a kötet, ifjabb Karinthy még bolsi korszakában is túl jó író volt ahhoz (erről majd később!), hogy nettó hülyeségekkel szórja tele a kéziratát, és mégis: cseppben a tenger. Ebben a regényben tényleg az a legkevesebb, hogy a rendes kommunista (értsd: ember; amilyen mindenki lenni szeretne, akár tudja magáról, akár nem) szeretne orosz fogságban lenni, és ott lehetőleg beszélni Kun Bélával Lenin elvtárssal! (Hátha meglapogatja a vállát – miközben főbe is lövethetné, ahogy a derék Uljanov későbbi korszakáról tartja a vicc.)
Igen, ez a könyv végig ilyen, vagy még ilyenebb, de nem (csak) ettől annyira olvasmányos, hanem mert
2 komment
Címkék: érdekesség én kérek elnézést kritizálok könyvnapló Nyirő József OD hátnemtom Karinthy Cini
2020.04.01. 19:45 Orosdy Dániel
DOGVILLE – Lars von Trier legújabb kísérlete (Levéltár #4)
Hol volt, hol nem volt, tán igaz sem volt... Szóval annak idején, 2003-ban / 2004-ben írogattam a pécsi egyetemi lapba, a ma is létező Univ Pécsbe, kb. ezek voltak az első nyomtatásban megjelent írásaim (neten se jelent meg akkor még más tőlem, ha jól emlékszem, kivéve egy egészen-egészen korai zsengét, ami még az alábbinál is koraibb és zsengébb, és külön története van). Az alant olvasható szöveg fő jellegzetességei tehát (ha tetszettek figyelni) a koraiság és zsengeség, amit szeretnék azzal is külön hangsúlyozni, hogy harmadszor is kiemelem: ez itt korai és zsenge. Nem az igazi. Not good (enough). Ráadásul erősen kötött terjedelemben, inkább ajánló-, mint kritika-jelleggel kellett alkotnom, ami nem adott szárnyakat, és hát fiatal voltam (kellett a pénz, parancsra tettem stb. stb.).
Így olvassa, Kedves Olvasó. Mert Korai.
És Zsenge.
Szóltam.
2 komment
Címkék: levéltár Lars von Trier OD Univ Pécs korai zsenge
2020.03.11. 15:57 Orosdy Dániel
Pintér Bence - Pintér Máté: A szivarhajó utolsó útja (Könyvnapló #152)
Kevés magyar, ún. műfaji regényt tudnék mondani, amit – legalábbis az én szerény ismereteim és tapasztalataim szerint – annyira alaposan kiveséztek „sikerültség” (elvárások kontra valóság) szempontjából, mint A szivarhajó utolsó útját. Köszönhető ez részben annak, hogy az egyik író, (P. Bence) maga is aktív újságíró és kritikus, aki a sci-fi irodalom múltjának és jelenének feltérképezése mellett foglalkozott saját munkájának fogadtatásával is (szerzőként és szerkesztőként egyaránt), részben annak, hogy a könyv, pontosabban a felemás marketingje nem akármilyen várakozásokat kelthetett az olvasókban. Ahogy maga Pintér Bence írja:
„Alternatív történelmi, steampunk, ifjúsági kalandregény – zsánermeghatározások tömege kerül elő, ha a Szivarhajóról esik szó. Kezdjük az végén: a híresztelésekkel ellentétben ez a történet nem ifjúsági, vagy éppen young adult (YA) regény. (…) A Szivarhajó szereplői huszonpárévesek, a könyvben rendesen folyik a vér, és például annyi, az ifjúság számára valószínűleg kifejezetten unalmas, főleg az áthallások miatt érdekes kül- és belpolitikai fejtegetés van benne, hogy azt a Baljós árnyak készítői is megirigyelnék. (…) Aztán itt van nekünk a steampunk jelző, ami legalább annyira nem működik, mint az ifjúsági. (…) A szubzsáner eszközkészlete, látványos esztétikája teljesen hiányzik a könyvből (…) Ami tehát megmarad, és még igaz is, az az ’alternatív történelmi kalandregény’.”
Fején találta a szöget, ahogy az önboncolgató írás további részeivel is nehéz vitatkozni, a (szerintem) „végső helyes” következtetés egyértelmű levonására azonban annak ellenére nem kerül sor a szövegben, hogy még egy kézenfekvő párhuzam, illetőleg hivatkozási pont is előkerült a Baljós árnyak emlegetésével. Mert akárhány vélt vagy valós hibát is találunk A szivarhajó utolsó útjában, a legfőbb problémája (túl a marketing baklövésén, persze) nem az, hogy pl. „klisés”, vagy a főszereplő túl sokat dohányzik, hanem az, amire ezek a bizonyos vélt/valós hibák jórészt visszavezethetőek. Nevezetesen az
Szólj hozzá!
Címkék: sci-fi nyelvújítás steampunk kritizálok könyvnapló OD Pintér Bence Pintér Máté elsőrészség
2020.01.25. 13:47 Orosdy Dániel
Az Végtelen tréfárul (legalább) 6 megközelítésben (David Foster Wallace, könyvnapló #151)
- Teljesen meg leszek vele elégedve, ha soha még egyszer az életben egyetlen sort sem kell olvasnom a teniszről mint olyanról. Se az elméletéről, se a gyakorlatáról, sem a neves, sem a random játékosokról, úgy általában mindent szívesen távol tartok magamtól mostantól kezdve, ami tenisz. (Magát a játékot kivéve: ha úgy alakul, szívesen teniszezem bárkivel. Teniszezni jó! De olvasni róla… Na, az nem hiányzik a Végtelen tréfa után, kicsit sem.)
Szólj hozzá!
Címkék: tenisz kritizálok Monty Python könyvnapló OD David Foster Wallace
2020.01.14. 13:39 Orosdy Dániel
Wakond - Recenzió #3
Magócs Dávid véleménye, mely végül a Filmvilág Blogon talált felüleT magának.
Wakond - Fekete humor és magyar rögvalóság
A Halott ügyek vidéki szatírája után második regényében Orosdy Dániel műfajt vált. Ugyan a sárványhahotai látképet egy Budapestre kísértetiesen hasonlító nagyvárosi helyszínre cserélte, a wannabe rendőröket pedig igaziakra, a hangulatot továbbra is a fekete humor és a magyar rögvalóság uralja. Orosdy Dániel és Merényi Dániel második közös munkája, a Wakond színesebb és szagosabb elődjénél, de nem akar annál nagyobbat vállalni. Szereplői hétköznapi figurák, hétköznapi motivációkkal, cselekménye egy akciófilmbe oltott krimi, burleszkelemekkel jócskán megtűzdelve.
A történet egy jobb napokat is látott rendőrségi osztályon kuszálódik. A felderítési osztály munkatársai felett Damoklész kardjaként lebeg a leépítés, Woiczek Dávid, történetünk egyik főhőse pedig pont jókor szerez tudomást a bizonyos nagy fogásról, egy kábítószerügylet pontos helyszínéről és időpontjáról, ami kihúzhatja őket a csávából. Na persze nem úgy, ahogy először gondolnánk, az osztályt már úgyis temetik, és az önérzetes osztályvezető, történetünk másik főhőse, Sréder Pál mindent egy lapra tesz fel, hogy megmentse dolgozóit, meg persze önmagát attól a kegyetlenségtől, hogy örökre elfelejtsék.
Szólj hozzá!
Címkék: OD kritizálnak Merényi Dániel Magócs Dávid Wakond
2019.12.31. 16:27 Orosdy Dániel
Wakond - Recenzió #2
Gerner Andris (talán nem teljesen elfogulatlan) sorai saját oldaláról.
Wakond – izgalmas krimi, és annál több…
Nyár este volt. Nem az a tikkasztó, lélek- és testfacsaró, de azért a globális felmelegedés éreztette hatását napközben. Egy kerthelyiségben ültünk a Szerzővel, amikor saját készítésű – ráadásul filmes témájú – szóviccemet eresztettem el. (A végén leírom itt is – kegyelemdöfésként!) A Szerző a tenyerébe temette arcát, ám azért megbocsátó mosollyal nyugtázta az erőlködést. Ő maga is szó(vicc)zsonglőr, tehát mondhatni – nem kell meginnia egy iccével, hogy előrukkoljon az új szóviccével…
Szólj hozzá!
Címkék: OD kritizálnak Merényi Dániel Gerner Andris Wakond
2019.12.02. 17:47 Orosdy Dániel
Ash csalhatatlan szeme #9 - Bond és a kokainháború
A Bond-képregények borítói okoztak már nekünk meglepetéseket, de arra azért nem számítottam, hogy...
Ne szaladjunk előre!
Egyelőre csak vegyük szemügyre az alábbi borítót és gondolkodjunk el.
James Bond és az "akció" szinte szinonimák, rendben, ez kép viszont akkor is enigmákat rejt, ha minden további nélkül elfogadjuk a fenti axiómát. HISZEN: emberünk nyilvánvalóan nem JB (vagy éppen Modesty Blaise), mégis olybá tűnik, hogy ő [valaminek] az abszolút hős[e], egyben asszonyok vágya és védelmezője. Mit keres a címlapon James Bond helyett?? Egyáltalán hogyan jutott nőhöz James Bond mellett??? Egyenrangú szövetséges nem lehet, olyan nem fér el Bond oldalán... Akkor mégiscsak ellenség lenne? De hogyan jutott egy ellenség borítóképhez James Bond helyett? Milyen jogon lelkesedik érte vörös hajú démon, megintcsak James Bond helyett...?
Kérdés kérdés hátán, melyekre a hagyományos megközelítéssel (ami teljességgel fedi a szögegyszerűségű Bond-képregények hozzáállását) ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, ahogy Alain Dalain jelenlétét sem indokolta semmi az első Bond-képregény elején. Ámde ha tudjuk -- Ash-nek köszönhetően! --, hogy a képnek bizony nem sok köze van Bondhoz (és valóban, a figurának nyoma sincs egyik képregényben sem), akkor már közelebb járunk a megfejtéshez.
Szólj hozzá!
Címkék: képregény borító Ash James Bond OD Mutatom!
2019.11.14. 15:24 Orosdy Dániel
Kurt Russell, Daniel Day-Lewis, Neil Simon, no meg a pornó
A stáblisták nem csak akkor rejtenek izgalmas, különleges, sőt, csodálatos dolgokat, ha pornók elején/végén látjuk őket (nyugi, lesz pornó is).
Bizonyíték erre ez az alsópolcos csoda, a számtalan angol címen ismert Trigon-akció,
melyben elvileg mindenki felbukkan ilyen-olyan minőségben, aki számított akkoriban a film, zene, irodalom (!) világában. Olyan nevekkel találkozhatunk az enmagát is átkeresztelő "Teddy Page" (valójában Teddy Chiu)
művében, mint
Szólj hozzá!
Címkék: humor pornó érdekesség én kérek elnézést infantilizmus OD Mutatom! Lucio Fulci stáblisták
2019.10.09. 12:08 Orosdy Dániel
Wakond - Recenzió #1
Első fecske: Benedek Eszter írása az AHmagazin Könyvek rovatából.
Orosdy Dániel, Merényi Dániel – Wakond
Ha szereted a humort, a kétbalkezes rendőröket, na meg a képregényeket, akkor a Wakondot imádni fogod! A mindössze 223 oldalt magába foglaló krimi ugyanis végig humoros, könnyed, na meg csodaszép az illusztrációival.
Szólj hozzá!
Címkék: OD kritizálnak Merényi Dániel Wakond Benedek Eszter AHmagazin
2019.09.13. 11:42 Orosdy Dániel
PÉNTEK TIZENHÁROM: a Wakond megjelenik...
MA üti, ütötte fel a fejét ez a kis állat a Föld felszínén, beköszöntött a Wakondvész! (erről bővebben a regényben)
A lényeget már leírtam, közzétettem, érdemben többet most sem tudok, de pár izgalmas képet azért megosztok itt (is, az Instagram után).
Érdemes befektetni ebbe a kötetbe, komolyan. Szívünk-lelkünk beletettük.
Szólj hozzá!
Címkék: OD Wakond
2019.08.27. 17:54 Orosdy Dániel
David Grann: Megfojtott virágok (Könyvnapló #150)
Után, valamint másodközlés: Amerika: nem indiánnak való vidék
Az 1920-as évek elején az oklahomai Osage megye lakóit, majd egy idő után a helyi és az országos médiát is az oszázs indiántörzset sújtó átok, pontosabban a gazdag törzstagokat érintő feltűnően sok gyanús haláleset foglalkoztatta. Az oszázsok (akik gyakorlatilag egytől egyig vagyonosak voltak, tehát mind a veszélyeztetett kategóriába tartoztak) szabályosan rettegtek, és minden okuk megvolt rá: kegyetlen, változatos eszközökkel elkövetett gyilkosságok, fura öngyilkosságok és rejtélyes betegségek tizedelték őket. Nem segítettek rajtuk sem a pénzen megvehető eszközök és szolgáltatások, sem az elővigyázatosság, ráadásul a külvilágra, a többségi társadalomra sem számíthattak. A média ugyanis már a gyilkosságsorozat előtt is sokat foglalkozott velük, de csak mint egzotikus, primitív, ám dúsgazdag vadakkal, és az akkor még magától értetődő rasszizmustól a hatóságok sem voltak mentesek, sőt. Közömbös és ellenséges környezetben kellett küzdenie a törzsnek, ám egyszer csak megjelentek Edgar J. Hoover emberei, és véget vetettek az őslakosok szenvedéseinek.
Az utókorban nagyjából ennyi maradt meg az oszázsok kálváriájából, illetve ennyi se. Az egykor nagy feltűnést keltő és nem kis részben az FBI létjogosultságát-erejét is megalapozó történet a gazdasági világválság, majd a II. Világháború árnyékában egyre jelentéktelenebb lett, végül évtizedek alatt lassan megkopó emlékké és az ismét szegénysorba süllyedő oszázsok jócskán megfakult belügyévé vált – ezen még a témát érintő vagy feldolgozó alkotások (rádióműsorok, irodalmi alkotások, legalább egy játékfilm) sem változtattak érzékelhetően. David Grann könyve követ dobott az állóvízbe, de nem csak abban merül ki a jelentősége, hogy felhívta a figyelmet egy régen elfeledett ügyre, valamint alapanyagot biztosít egy izgalmasnak ígérkező Scorsese-DiCaprio együttműködésnek
Szólj hozzá!
Címkék: indiánok kritizálok könyvnapló OD David Grann
2019.08.12. 13:58 Orosdy Dániel
Richard Laymon: Sötét erdő (Könyvnapló #149)
Kezdjük az érdekes, de abszolút lényegtelen résszel: ennyire fura kiadványt én még nem (sokat) láttam…
Vegyük a borítót. Szép, jó? Háááát… Gusztus dolga. Láttam szebbet, maradjunk ennyiben. Van köze a könyvhöz? Kb. semmi. A háttérben látható szörny(?) önmagában még határeset, fogadjuk el, de apácára(??) egyáltalán nem emlékszem, az éjjeli tornyos házikó (???) pedig nagyjából minden második regényt reklámozhatna, annyira általános, ám Laymon – részben – egy modern amerikai kisvárosban játszódó cselekményéhez speciel kevéssé passzol. De ez még csak a kezdet.
Ott van a kiadó. Illetve nincs. Értsd: van, ha elhiszem, hogy a Headline Book Publishing nevű jelentékeny angol kiadó hozott egy hóbortos döntést (úgy nézem, először és utoljára), miszerint Londonban kiad egy magyar nyelvű piacra szánt köteT, amelyen sem a fordítót, sem a szerkesztőt nem tünteti fel, sőt, önmagát is csak az angol nyelvű (!) impresszumban… És ha már emlegettük a fordítót, ezt a személyt úgy sikerült kiválasztania ennek a bizonyos nagy angol kiadónak, hogy még véletlenül se értse a leggyakoribb angolszász argó kifejezéseket (így lesz a „cool”-ból „hűvös”, a kb. „Te jó ég…” vagy „Haver…!” értelemben használt „Boy.”-ból pedig „Fiú.”). A szerkesztőt amúgy csak a vicc kedvéért említettem meg, arra minden bizonnyal jó kifogása volt a kiadónak (azaz nem a Headline-nak, hanem valami hazai kalóznak), hogy az ő nevét nem tüntette fel…
Na de mi a helyzet a könyvvel, a negyedik, egyben utolsó Laymon-kötettel, amit módomban állt magyarul elolvasni?
Két dolgot tudok ezzel kapcsolatban elmonDani: