Orosdy Dániel blogja

Unja a Halott ügyeket?

Már első körben se tudta, ki az a Lucio Fulci (ésvagy George A. Romero)?

Esetleg fordítva? Vagy egyszerre?...

A megoldás közel jár! Szeptember 13-án a könyvesboltok polcára kerül:

Bűnügyi regény? IGEN!

Képregény? IS!

Ezek pedig a létfontosságú adatok:

Fülszöveg:

Egy titokzatos, de népszerűnek nem mondható rendőr, Woiczek Dávid felkészültségének és a vak véletlennek köszönhetően megismeri egy óriási drog-adásvétel részleteit. Az információkat annak rendje és módja szerint át is adja a főnökének, Sréder Pálnak, aki azonban a frissen szerzett sérelmei hatására súlyos döntést hoz.
Ahelyett, hogy a szokásos - törvényes - utat követné, szövetségre lép a beosztottjaival, Woiczekkel és szedett-vedett kollégáival, hogy saját jövőjüket alapozzák meg a megszerzett pénzzel és droggal.
Természetesen homok kerül a fogaskerekek közé, az eredmény: lövöldözés, vérfürdő. A szajré végül Sréderékhez kerül ugyan, az igazi problémák azonban csak ekkor kezdődnek. A GG-nek becézett gengszterfőnök nem veszi jó néven, hogy meglopták...
A sokoldalú alkotó, Merényi Dániel alias Grafitember most másik, kevésbé humoros oldalát mutatja: ezúttal a bűnügyi regény képregényrajzoló társszerzője.

"Woiczek ismét harapófogóba került. Varanggyal már találkozott egyszer (igaz, futólag), ezért nem kockáztathatta meg, hogy felismeri, viszont a kapun sem ronthatott ki, mert akkor meg a sofőr előtt bukott volna le. Az előtéren végigszaladva eljuthatott volna arra kis közös területre, ahová a lakások ajtaja nézett a gang felől, csakhogy ezzel ismét a lebukást kockáztatta volna, és a hangok alapján az sem volt kizárható, hogy már késő lenne elkezdeni futni. Hirtelen ötlettől vezérelve felnyitotta az egyik kuka tetejét, a pizzás dobozokkal lenyomta a szemetet a tároló aljára, majd ő maga is beugrott a nyíláson. A pokrócot kapkodva elrendezte a testén, hogy a fejét kivéve mindenhol fedje, majd igyekezett olyan helyzetben megmerevedni, amelyből minél jobban kiláthatott a kuka csúsztatható fedele és oldala közötti szűk résen. A szemét zörgése nem volt feltűnő, viszont a hangok nagyon halkan szűrődtek be a tartály fémfalain. Nagyjából fél perc elteltével ketten kerültek a szemetes közvetlen közelébe."

Társszerzőm, egyben szerzőtársam meglátásai a Facebookról:

Emlékszem, Orosdy Dani filmes tanulmányának készítettem borítót, amikor említette, hogy egy noiron dolgozik, szívesen elküldi, ha érdekel. A kézirat postán érkezett és lefekvéskor kezdtem olvasni. Azt hiszem, hajnali negyed négyig tartott elolvasni. Közhely, de tényleg igaz, nem tudtam letenni.

Később szó szót követett, történt, ami történt, de a lényeg az, hogy megjelenik a könyv az Athenaeum gondozásában. A boritót én terveztem, a könyvben pedig pár képregény olvasható, amit együtt írtunk és én rajzolhattam. A könyv egy érdekes hajsza története, és nekem valahol a saját hajszám krónikaja. Ez nem Grafitember napirajza, nem a kis pingponglabda-szemű figuráim mesélnek, de nagyon ott vagyok benne, a rajzokban. Hiába, ez krimi. Igazi krimi... :)

MÁR ELŐRENDELHETŐ!

LÍRA

LIBRI

BOOKLINE

KIADÓI ADATLAP

MOLYON IS VAGYUNK!

És még meg sem jelentünk, máris olcsóbbak lettünk!

EXTRA tartalom egy kattintásnyira!

Száz szónál is többet mond egy kép, úgyhogy következzen kb. két tucat! Fahumor-kedvelők előnyben!

Hogy mennyit segítettek az alábbiak a Halott ügyek értékesítésében, nem árulhatom el, üzleti titok, de egyébként valószínűleg nem sokat.

Mármint a Halott ügyek, csak már nem az Alexandrában (és csatolmányaiban). Személy szerint az alábbi beszerzési lehetőségeket tudom ajánlani:

Kontraszt Plusz Kft. webshopja.

Írók Boltja.

Utóbbi természetesen nem csak a webshopjával áll a Kedves Érdeklődők rendelkezésére, hanem a tényleges shopjával is, alias Writer's Shop. Ami már csak azért sem hiba, mert a weboldaluk átalakítása miatt jelenleg úgy tűnik, mintha nem tartanának Orosdy-könyveket, pedig de. Halott ügyeket is, A modern horror mestereit is.

Szolgálati közleményünket hallották, búcsúzik a riporter.

Nemes András olvasónaplója a Bárka Online hasábjain:

Orosdy Dániel: Halott ügyek

Rajongani jó. A rajongó ember tudja, mit akar, tisztában van vele, mi teszi boldoggá, nem esik kétségbe, hol keressen útmutatást a világ megfejtéséhez. Életének masszív, kikezdhetetlen váza van, arra húzhatja fel mindazt, amit valóságként óhajt megélni, arra építheti a rejtélyes entitást, amit úgy kíván hívni: „önmagam”.

Rajongani tehát bármiért minimum ajánlott, lehet az a zene, a filmek, a könyvek világa. Még jobb, ha érdeklődésünk minél több területre terjed ki, ha a különböző művészeti ágak nekünk tetsző gyümölcseit egyetlen bazi nagy tálba gyűjtjük, összekeverjük, és ízlésünk szerint fogyasztjuk. Rajongásunk tárgyát ezután igyekszünk minél mélyebben megismerni, elemezzük, vizsgálgatjuk, adott esetben kritizáljuk. A legjobb azonban, ha rajongásunk olyannyira felfokozott, hogy egy adott ponton rádöbbenünk: mi lenne, ha mi magunk is alkotásba fognánk?

Gyanúm szerint valami ilyesmi történhetett Orosdy Dániellel, a Filmvilág folyóirat- és blog kiváló kritikusával, aki első, Halott ügyek című regényébe nem volt rest belepakolni egy csipetnyit (na, jó, egy tekintélyes maréknyit) mindenből, amit szeret és ismer. Milyen jól tette.

Sárványhahotán, egy aprócska, enyhén szólva elmaradott, de annál megosztottabb, önnön jelentéktelenségét büszke kivagyisággal viselő településen járunk. A kisváros lakói (zárt közösséghez méltó módon) csakis saját boldogulásukkal vannak elfoglalva, a falu ügyeit önös érdekeik előremozdítására használják, a másikat gondolkodás nélkül tiporják el, a hatalom birtokosai mindenféle előjogban (legyen az bármilyen csekélyke is) kizárólag családtagjaikat részesítik. Az ostobaság és a buta agresszió az úr, az erősebb kutya elve érvényesül, az intelligencia, a megfontolt, ne adj’ isten értelmes cselekvés kifejezett hátrányt jelent az előrejutásban. Nem számít, mit mondasz, nem számít, mit teszel, a lényeg, hogy habzó szájjal üvöltve mondd, és bulldog-mentalitású arroganciával tedd. Ismerős, ugye?

A megbonthatatlan korrupciós háló okán tét nélküli nihilbe dermedt városka mindennapjait a köztiszteletben álló orvos rejtélyes halála bolygatja fel, Pandur Ákos, az önkormányzat hivatalnoka (és a teljes populáció talán egyetlen, megfelelő számú agysejttel rendelkező tagja) pedig feladatául kapja, hogy kivizsgálja az ügyet. Kell-e mondanom: nem lesz benne sok köszönet.

Bár a szerző elegánsan kerüli a konkrét politikai áthallásokat, a városka viszonyaiban nem nehéz ráismernünk szakadatlan hatalmi harcok által sújtott szerencsétlen kis hazánk helyzetének paródiájára. A könyv első felében bepillantást nyerhetünk Sárványhahota mindennapjainak tragikusan röhejes színfalai mögé, megismerhetjük a kisszerű ellenségeskedés mozgatórugóit, pillanatképeket kapunk a lakók elszomorítóan kilátástalan, egyben ellenállhatatlanul vicces helyzetéről. A szerző remek humora végtelenül szórakoztatóvá teszi a hétköznapi szituációk groteszk képtelenségeinek taglalását, akkor is, ha egyes helyzeteket kissé túlrészletezve magyaráz, mintha nem bízna olvasóiban: erre nem lenne oka, sajnálatos módon pontosan értjük, miről beszél – a pályázat korrupt kiírója és a reménytelen pályázó közötti, Monty Python-i abszurdba forduló dialógus például sokunk számára tűnhet drámaian realisztikusnak.

A könnyed, laza felvezetés egyre vészjóslóbb momentumokkal gazdagodik, lassan nyilvánvalóvá válik, hogy nem feltétlenül csak a kisemberek ostoba önzését maró gúnnyal pellengérre állító könyvvel van dolgunk, itt valami sokkal nagyobb készül, a végkifejlet felé haladva pedig folyamatosan igazolást nyernek feltételezéseink. A városka a nihilből az apokaliptikus állapotok felé halad, az illesztékek sorra meglazulnak, a kevés kohézió is kiveszik a közösségből. Sűrűn záporoznak az egyre fantasztikusabb elemek, a valóság kifordul kereteiből, már semmi sem az, aminek látszik, a legelemibb bizonyosságok is darabjaikra hullanak. Az olvasó egy szürrealisztikus hullámvasúton találja magát, víziók és káprázatok örvényeiben, de a humor szerencsére folyamatosan jelen van, a nyomasztó kulisszák nem akadályozzák szórakozásunkat. Ha egészen egyszerűen akarnék fogalmazni, azt mondanám: a finálé kissé olyan, mintha egy Twin Peaks-i születésű, Philip K. Dick rajongó, enyhén cinikus Douglas Adams szövegét olvasnánk, aki rejtélyes módon jól ismeri a magyar néplélek jellegzetességeit. Az utalásrendszer itt-ott ugyan keresettnek tűnhet, túlnyomórészt azonban ötletesen, kreatív módon kerül alkalmazásra, az pedig mindig mókás élmény, mikor egy szerző kiszól az olvasóihoz, mi pedig pontosan értjük, mire gondol (a hiánytalan befogadás érdekében egyébként nem árt, ha mi magunk is képben vagyunk némileg a filmek, könyvek vagy éppen a zene területén – mondtam én, hogy rajongani minimum ajánlott).

Mindenképpen említést érdemel a külcsín is, a könyvet jó kézbe venni, a borítótervet és a belső, teljes oldalas illusztrációkat Merényi Dániel, a Napirajz Grafitembere készítette (a borító esetében Koczka Kornélia segédletével): kiváló munka mindegyik, az adott szövegrész hangulatához illeszkedő, különböző stílusú, de egységet alkotó rajzok és festmények.

A Halott ügyek az elsőkötetes szerzőkre jellemző lelkesedéssel készült, kissé talán túl sokat markoló, de szerencsére sokat is fogó, ambiciózus munka, bármikor idézhető egysorosokkal, kiváló humorral, egyedi hangvétellel, bátor történetmesélési attitűddel – nem csak rajongóknak.

Forgács Nóra Kinga írása

Ugyanannak a dolognak egy másik oldala
Interjú Orosdy Dániellel Halott ügyek című regénye kapcsán

Közel egy éve vállaltam, hogy interjút készítek Orosdy Dániellel Halott ügyek című regénye kapcsán, de félő volt, hogy kudarcot vallok. Olyan lett az "elgyávázott" feladat, mint egy rossz fog a szájban: ha a másik oldalon rágsz, akkor nem fáj, meg is tudsz feledkezni róla nappal, de éjszaka nem hagy majd nyugodni. Végül a krónikus begyulladásra pont az Orosdy Dániellel való beszélgetés volt a legjobb gyógymód: a szatíra felelősségéről, a hardboiled műfajáról, a popkultúráról vagy éppen az illusztráció szerepéről...

 

Megjelenés: 2013. 11. 08. 11:27

Illetve nem is teljesen interjú, de most ne bocsátkozzunk műfaji vitába.

Szalai Kornélia írása.

Esténként a szépirodalomé a főszerep Orosdy Dániel életében. Első kötete alig egy esztendeje látott napvilágot.

Él Pécsett egy fiatalember, aki napközben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya Megyei Adóigazgatóságán dolgozik mint jogász. Munkaidejének lejártát követően azonban az irodalom veszi át számára a számok, paragrafusok helyét - könyvet ír.

A krisztusi korban járó Orosdy Dániel egész életét egyfajta kettősség jellemezte mindig, amit egy kicsit otthonról hozott, ugyanis közgazdász szülei vonzódtak az irodalomhoz, művészetekhez.

- Előbb voltak számomra fontosak a könyvek, a zene, film és általában a művészetek, mint a jogszabályok, pénzügyek – kezdi beszélgetésünket Orosdy Dániel, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya Megyei Adóigazgatósága Felszámolási és Végelszámolási Osztályának tanácsosa. – A Babits Gimnáziumba jártam, ahol emelt óraszámban tanultam angolul, s ebben az osztályban a humán tárgyak is kiemelt szerepet kaptak. Már akkoriban megpróbálkoztam az írással, többek között filmkritikákat is írtam. Az érettségi közeledtével egyre inkább előtérbe került a kérdés, hogy bölcsésznek menjek, vagy jogász legyek. Végül a szüleim rábeszélésére döntöttem a jogi egyetem mellett, mert úgy gondoltam, a humán érdeklődésemnek ott is hasznát veszem, meg ott is vannak izgalmas területek.

Mint mondja, az egyetemen sem hagyta abba az írást, de igazán a diploma megszerzését követően kóstolt bele a média világába, ugyanis a sorkatonáskodás helyett választott polgári szolgálatot az Univ TV-nél töltötte. Ekkor már nemcsak az egyetemi lapba írt filmkritikákat, de az interneten is megjelentek esszéi. Később már szaklapokban is publikálta az írásait: több tucatnyi filmes témájú esszét és kritikát jegyez, melyek többek között a Filmvilágban, a Filmvilág blogon, valamint a Mozinetben láttak napvilágot, ahol ő volt a Director’s Cut rovat vezetője is. Két és fél éven át oktatta a Filmkritika tantárgyat a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán. Két esszét írt a Grindhouse – A filmtörténet tiltott korszaka című kötetbe, szerkesztője volt többek között Az 501 legfontosabb film, amit mindenképpen látnod kell és LOST – Az eltűntek krónikája című könyvnek. Hiába volt diplomája, tanított egyetemen, mégis rövid ideig munkanélküliként élte mindennapjait. Az irodalomhoz való vonzódásának köszönhetően egy könyvkiadótól időnként szerkesztői megbízásokhoz jutott.

- Közben kerestem a végzettségemnek megfelelő munkát is – folytatja tovább beszélgetésünket. – Jelentkeztem többek között az APEH-be is, ahol nagy szerencsémre két osztályhoz is behívtak interjúra, és végül a felszámolással foglalkozó állást kaptam meg. Ennek hat éve, azóta letettem már a szakvizsgámat is. A döntésemet azóta sem bántam meg, jól érzem magam az osztályon, jó a közösség és a viszonyom a kollégákkal, amire szükség is van, annyi üggyel kell foglalkoznunk az utóbbi években, ráadásul a jogszabályi változásokat sem könnyű folyamatosan követni - a diplomám megszerzése óta szinte csak egy, két jelentősebb jogszabály nem változott meg alapjaiban.

Igazán nem panaszkodhat arra sem, hogy egysíkú lenne a munkája, hiszen határozatokat, hitelezői igényeket és felszámolási kérelmeket is ír, kapcsolatban áll a bírósággal és a végrehajtókkal, az adótartozás megfizetésének lehetőségeiről tárgyal a cégek vezetőivel, képviselőivel, a párszázezres adósságot görgetőktől kezdve egészen a sokmilliókkal tartozókig.

- Az utóbbi időszakban jelentősen megnőtt az ügyek száma, feszítettek a munkanapjaim, nagyon sok a bonyolult ügy, nem igazán lehet hátradőlni, de a munkaidő után jól esik egy másik világban élni tovább – hangsúlyozza Orosdy Dániel. – Délután négy után kezdődik a másik életem, a készülő könyvem cselekményének továbbgondolása, s hát a filmkritikák írásának sem fordítottam hátat, csak arra egy kicsit kevesebb idő jut. Az írás nálam a hobbi és a munka sajátos elegye.

Kitért arra is, hogy az egy évvel ezelőtt megjelent Halott ügyek című könyve nem az első a sorban. Korábban két esszéje már megjelent egy tanulmánykötetben, amiket még a Mozinet kérésére készített az úgynevezett grindhouse filmekhez kapcsolódó egyes témákról. A szépírói munkásságára inkább a szatirikus megközelítés, az abszurd és a groteszk alkalmazása a jellemző.

 

- Mindez felfedezhető az első könyvemben, amelynek megjelenése életem egyik fordulópontja is volt. Az első sorait még évekkel ezelőtt vetettem papírra, amikor megpróbáltam megfogni az irodalom eszközeivel a körülöttünk zajló abszurd világot – állítja. – Nem írható le szavakkal, mit is jelent, amikor az ember végre nyomtatásban látja viszont az általa írt regényt. A Halott ügyek műfajilag „fekete kabaré”, egy fekete humorú, harsány eszközöket is alkalmazó szatíra. Olvasója egy abszurd, de szórakoztató krimi-utazásban vehet részt, amely bővelkedik akciókban, s olyan helyszínekre viszi el, ahol nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kéne, sőt talán még az a legjobb, ha nem is mennek sehogy.

Mint mondja, elsőkönyves íróként végigjárta – a többi sorstársához hasonlóan - a hadak útját. Nehezen talált kiadót, bonyolult volt a mű megjelentetése, megannyi nehézséget kellett leküzdenie, de vallja, a sok fáradság megérte, az olvasók jól fogadták a könyvet, s a szakma is kedvezően nyilatkozott róla.

- A kedvemet egyáltalán nem vette el a sok utánjárás, már készül a következő könyvem, amelyben szintén van nyomozás, de a groteszk helyett a szereplők közötti lélektani kapcsolat játssza a főszerepet. Az eleje már elkészült, de a nagyja még hátra van. E mellett Lucio Fulci, az olasz rendező filmjeiről is szeretnék publikálni egy kötetet. Őt elsősorban horror-rendezőként jegyzik, pedig a nagy olasz neorealista rendezők asszisztenseként kezdte a pályát, és remek westerneket, vígjátékokat, thrillereket, kosztümös filmeket készített, mielőtt az első rémfilmjét elkészítette volna. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az első könyvemhez nagyon sok segítséget kaptam a barátaimtól a kiadás körüli mizériában, aztán pedig profi szerkesztőkkel dolgozhattam együtt, velük végezhettem el a végső simításokat – fejezi be beszélgetésünket, mert mennie kell, ugyanis megérkezett az ügyfele.

EXTRA!

Egy interjú a méltán népszerű szakmai orgánumból, az STB magazinból (2012. téli szám). Készítette: dr. Gyarmati Mária.

Címlap

1. oldal

2. oldal

Hanula Zsolt írása a Kikötő Online-ról.

Filmkritikus kolléga első regényéről ajánlót írni mérsékelten hálás feladat, ha az ember irigy, örül a hibáknak, ha praktikus, akkor is, csak másként, reméli, hogy tanul belőle. A Halott ügyeknek ugyanakkor látszólag a világon semmi köze nincs a film világához, de hát az ember nehezen bújik ki a bőréből, és időről-időre előkerülnek jelzők, hasonlatok miegymás, ami konkrétan egy – szerintünk – közismert mozira utal, azon keresztül értelmez.

Ez olyan, mint a dohányzás, néha eszünkbe jut, hogy tán nem a legjobb ötlet, de akkor sem mindig tudunk tenni ellene.

Orosdy Dániel regényének színtere egy képzelt falu, amelybe belefér az egész, nos, nagyjából 2002-2010 közötti Magyarország. Az a rettenetesen nevetséges kettéosztottság, amin akkor kevéssé röhögtünk (mára meg felváltotta valami más,nem sokkal jobb izé), az író azonban épp azt kerekíti ki, ami ebben az egészben röhejes. (Nagyjából az egész.) Kezdetben ez nem olyan egyértelmű, sőt inkább tűnik úgy, mintha az elbeszélő mindenről akarna mesélni, csak a nagypolitikáról nem, ezért is lesz belőle falusi kispolitika, de aztán ahogy a filmes hasonlatok terén, itt is hamarosan térdig gázolunk a témában. A Halott ügyek szatíra, nem annyira keserű, mint amilyet a téma valamiféle általánosan elfogadottnak tűnő vélekedés szerint megillet, hanem konkrétan kabaré, mert hát még ilyen hülye emberek hol élnek, te jó isten? Még akkor is, ha a regényben a sokat félt hideg-polgárháború át is csap konkrét lövöldözésbe, így simán előfordulhat, hogy a káoszbrigádok egy tagja napokig tartó puffogtatások után jön rá, hogy nem is az övévivel harcol. Ennél a résznél például konkrétan Monty Python jutott eszembe.

Orosdy íráskészségéhez nem fér kétség, viszont akármennyire is tisztában van/lehet a sokszor emlegetett első filmes, vagy mi a frász, első regényes írók vehemenciájával és típushibáival, mégis sikerült belemennie néhányba. Rendre túlírja a szituációit, mindent ki akar préselni az ötletből és bizony ez ritkán jó. Cserébe viszont remekül karikírozza ki a 19. században ragadt urambátyámozást, a polgármesterré lett ostoba parasztokat, az urukat s parancsolójukat kritika nélkül szolgáló tömegeket.

A titokzatos, de nem ismeretlen kilétű verespalne gondolatai a KönyvesBlogról. A könyv minősítése: B.

Orosdy Dániel hiába házalt a kiadóknál Halott ügyek című első regényével, végül magánkiadásban jelentette meg, ami egyrészt szakmai bravúr, hiszen a megrendelés alapú könyvkiadás valós megoldást jelenthet számos kezdő szerző számára, akinek minden vágya, hogy nyomtatott formában tárja az olvasók elé irományait. Másrészt viszont az is látszik, hogy a kiadott szöveg nélkülözte a profi kiadókban elvégzett szerkesztői és stilisztikai munkát, amellyel minden bizonnyal jobb és erősebb lehetett volna.

Orosdy Dániel első regénye egy teljesen tipikusnak ábrázolt, Sárványhahota fantázianevű településen játszódik, ahol sok furcsa szerzet él, mindenféle simlis dolgok történnek, közbeszerzés, Tourette-szindróma és sok érdekesség, amikor a hétköznapok nyugalmát váratlanul egy különös gyilkosság borzolja fel, amelynek nyomába egy egyszerű aktakukac ered. A szerző egyébként megélhetését tekintve jogász, aki történetesen a pécsi adóhivatalnál dolgozik, de Orosdy egyébként nem az írói pályával kacérkodó jogász, hanem tapasztalt és gyakorlott kulturális újságíró, több helyen is publikált már, elsősorban filmes témákban.

Van stílusa a szövegnek, de inkább olyan értelemben, amikor a csúnya nőket megítélve úgy fogalmazunk, hogy “érdekes arcú”. Ígéretesnek is mondhatnánk az egész vállalkozást: fiatal pályakezdő író csakazértis kiadott első regénye, ha nem lenne az egész meglehetősen túlírt, és ebből kifolyólag számos helyen fárasztóan szellemeskedő. A cselekmény és vele együtt a főszereplő is, úgy nagyjából a századik oldalra áll fel, és derül ki, hogy miről is fogunk itt valójában olvasni, mert előtte inkább csak zavaros mozaikokból épül a helyszínrajz, amelyek között van kifejezetten szellemes, szórakoztató és sajnos kellemetlen rész is.

A szövegnek mindenképpen hátránya a túlbonyolítottság, a szerző sokszor feleslegesen cifráz egy-egy fordulatot a szellemeskedés javára. Pedig az egyenetlenségek kikalapálásával ugyanebből az alapanyagból akár egy szórakoztató kisvárosi krimi is lehetett volna, igaz, akkor nem derült volna ki, hogy Orosdy több műfajban, hangnemben is tud érvényeset írni - a műfaji megjelölés szerint ezúttal a mindent mindennel egyesítő fekete kabarét próbálta ki. Lehet hogy inkább a regény műfaja volt túlvállalás egy hangját még kereső író számára, és testhezállóbb lett volna különálló novellákat kiadni. Az minket érdekelne, miért nagyprózában gondolkozott az alkotó, amikor alapvetően a részletekkel való bíbelődés, azoknak a részletes kifejtése, és az elkalandozás szemlátomást jobban leköti, mint a cselekmény vezetése. Ez különösen érdekes akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Orosdy kritikusi munkásságára éppen az ellenkezője jellemző: a tömör fogalmazás és a lényeglátás.

A Halott ügyek azonban pesszimista címével ellentétben nem reménytelen vállalkozás: kifejezetten szimpatikus, hogy 2500 forintért 200 oldalnyi színes rajzokkal illusztrált kötetet kaphat az olvasó, amellyel közvetlenül támogat egy fiatal, pályakezdő írót, és illusztrátorát. A könyvet ugyanis a Napirajz alkotója, Merényi Dániel, azaz Grafitember díszítette, a tőle megszokott stílusban. A Halott ügyek egy olyan kereslet alapú, új könyvkiadás előfutára, amelynek segítségével sokszínűbb és változatosabb lehet a kínálat, és reméljük, Orosdy következő könyvében már szerkesztői munkára is futja majd.

Magócs Dávid maximális elismerésemet kiváltó recenziója a Geekz blogról.

Sárványhahota. Pandur Ákos. Rezső, a traktorvezetőből lett portás, aki leszázalékolása után nem lévén más, rászokott a krimikre, és most rendőrnek képzeli magát. A mikszáthi kör még csak most kezdődik, közben Örkény egypercesei villognak a retinánkon, a kép mégis fordítva keletkezik a fejünkben, mint kellene, nem, nem az Ön látásával van gond, kérem szépen. A proletár szatíra neonoirba nyúlik, fantazmagória az egész, mondod te, közben ez már megtörtént egyszer, és most megtörténik megint. És nem csak Orosdy Dániel fejében.  

A pécsi illetőségű, civilben jogászként dolgozó filmkritikus első regénye igazi sziporka a magyar kortárs krimi fel-felcsillanó egén. A Kádár rendszert már kiröhögtük egyszer Hofival, most kinevethetjük magunkat még egyszer, az idő ismét alkalmasnak találtatott rá. Az elszigetelt kisváros legalábbis ezt a látszatot kelti, bár a végére semmi hahota nem marad, happy end ide vagy oda. Az első pár fejezet alapján egy furcsa tabló rajzolódik ki előttünk, sajátos tragikomédiákkal, beszélő nevekkel. A második fejezetben megkapjuk a beígért gyilkosságot is; kezdődik, visongat a bennünk élő kisgyerek.

A zöldfülű hivatalnokból avanzsált nyomozó megkezdi az ügy felgöngyölítését, én pedig azt veszem észre, hogy egyre több popkult utalás talál be. A szerző le sem tagadhatná filmkritikusi múltját, jelenét, ismeri Hollywood minden bugyrát kívülről befelé, és nem csak annak halhatatlan karaktereit, hanem eszközeit is parádésan használja. A vágások remek elhelyezése teszi filmszerűvé a cselekményt, a beállításoknál sokszor volt olyan érzésem, mintha egy forgatókönyvet olvasnék. A regény sajnos itt feneklik meg kissé, pont abban, ami miatt egy geek igazán élvezné. A rétegzettség sok helyen már túlzás, a poénok sem ülnek úgy a végére, a szatíra műfajának kereteit az író itt-ott túllépi.

Sebaj, a filozófiai körömrágás gyönyörködtet helyette, a modern, minden ízében fiatalos látásmód azonosulásra biztat, a hallucinogén ámokfutás pedig nem enged szabadulni a végéig. Nyugi, nem hosszú, röpke kétszáz oldal az egész, és közben igazi kincsekre is bukkanhat az ember. Egyes oldalakon ugyanis a Grafitember rajzaival találjuk magunkat szembe, nem is ugrik be hirtelen más, mint a napirajz.hu megalkotója, aki képes munkáinak kegyetlen egyszerűségével és humorával a regényt még jobban feldobni.

A Halott ügyek így egy csiszolatlan gyémánt, ami elsőkönyves hibái ellenére is teljesíti a célt, amit az író látszólag kitűzött. Fekete komédia egy filmkritikus tollából, kabaré hollywoodi eszközökkel, ami szórakoztat, rávilágít a rendszerben lévő hibákra, de okosan nem foglal állást, nehogy önmaga paródiájává váljon.

Melankólikus interjú a Halott ügyek írójával.

Egy író, egy költő. Pálinkáznak, bratyiznak, aztán megosztják az olvasóval. Így a szép. Még tehetséges emberek is művelnek ilyet anyagi haszonszerzés és önpromóció végett, de mi kizárólag szeretetből. Orosdy Dániel barátommal ültem le beszélgetni.
(Mészárszékhy Búbánatos Rezső cikke eredetileg az Irodalmi Lépegetőben jelent meg.)

Késve érkezek, de ő most is pontos. Délcegen ül kávéja felett, tekintetében egy benzinkutas törődöttsége, egy varrónő önbizalma, egy kertész vehemenciája. Nem kertel sokat, nem kenyere a félrebeszéd. "Késtél." - ez az első szava. "Igen." – felelem beismerőn. Míg az asztalra helyezem archaikus hangrögzítő-berendezésemet, egy Szikra márkájú szalagos magnót, ő szivarra gyújt. Érzem magamon fekete szemei metszően égető súlyát. Évtizedek óta barátok vagyunk, mégis olyan szigorú velem, mintha a tanítványa lennék. Egyszer tanúja voltam, ahogy lerúgja egy pincérnő veséjét, mert tejszínt hozott ki tej helyett. Kemény és következetes, akár egy favonalzó. Kifújom magam, rövidet rendelünk. Gyorsan lehúzzuk, és már indítom is kérdésbombázóimat az ő válaszországa felé.

Az általam igen tisztelt (tényleg!) Cserna-Szabó András prózaíró létére költői kérdést fogalmaz meg egy interjúban.

„Amikor Bukowskit, Hunter S. Thompsont, Bret Easton Ellist, Pelevint, Carvert, Nesbo-t, Vonnegutot, Irvine Welsh-t stb. olvasok, mindig arra gondolok, hol vannak ezek a hangok a kortárs magyar irodalomból?”

Majd egy kérdéssel arrébb azt taglalja, hogy nem szeretne „200 példányban az anyukámnak, a barátaimnak és néhány ismerős kritikusnak írni”, ennek nem látja értelmét.

Mindkettőben igaza van, ez nem is kérdés. Az viszont igen, nincs-e esetleg kapcsolat a két gondolat között, és ha van, vonhatunk-e le ebből további következtetéseket.

Öninterjú:

– Igen, van.

– Vonhatunk.

Na jó, az még folyamatban van, de az eposzi jelzős szerkezet már fogalmazódik a nevem elé. (Nem fogom itt kifejteni, mire célzok pontosan, mert leginkább annak örülnék, ha csírájában halna el még a gondolata is.)

SZÓVAL! Kihagyhatatlan!

http://www.pecsma.hu/video-view/hivatalnok-aki-konyvet-ir/#prettyPhoto

Kis jóakarattal kihagyhatatlan:

http://www.pecsma.hu/abszolut-pecs/halott-ugyekrol-ir-a-pecsi-nav-os/

Cicis csaj (abszolút fakultatív):

Ezt Gerner Andris írta, minden szava arany:

http://pannonkronika.hu/hirek/kultura/rejtelyes-gyilkossag-tortent-sarvanyhahotan

Ez a könyvajánlónak helyet biztosító A Szoba csinos és kedves gazdáinak magazinja, a 100. oldal táján (nem lehet véletlen!) némi Orosdy-közeli tartalommal:

http://issuu.com/amagazin/docs/amagazinuj/1

És hogy a bizniszről se feledkezzünk meg: a Halott ügyek immár a Blookline-ról is rendelhető!

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Orosdy_Daniel_Halott_ugyek&id=119714&type=22

Végül egy bögyös macás kép, mert az mindig kell, viszont sosem árt. (Az üzenet egyértelmű, de azért leírom: idősebbek is elkezdhetik a Bookline-ról való rendelést! Jelmondatunk: Ne tessék félni, senkinek sem árt.)

Na jó, megijedni azért nem kell, egyelőre szigorúan a háttérben, mármint szó szerint. A 3. perc táján figyeldoda azt a huncut polcot!

A Litera külön kérés nélkül reklámozza a könyvem - derék! Köszi!

Köszönet Gergőnek a találatért!

"Itt a karácsony, de nem tudok mit venni a szeretteimnek! Az összeomlás réme fenyeget! PÁNIK! Kardomba dőlök!!!" Ne dőljön, könyörgöm, ne dőljön, hisz dőlni felesleges!

Választ keres az élet nagy kérdéseire? Mind benne van a Halott ügyekben!

Jól szeretné érezni magát a karácsonyfa árnyékában? A Halott ügyek ezt is garantálja!

Meg szeretne alapozni a szilveszteri hangulatnak? A Halott ügyek a móka ideális forrása!

"Dehát hogyan szerezhetném be ezt a csodálatos művet most, az utolsó pillanatban?"

Ahol nagy a szükség, közel a segítség: látogasson el kedvenc Alexandra könyvesboltjába, keressen rá a könyvre a neten, vagy ha pécsi, ugorjon be a Szobába, ahol kedves lányok kedvezményes áron forgalmazzák!


     K Ö N N Y Ű   K E Z E L N I !   K E V E S E T   F O G Y A S Z T !   E S Z T É T I K U S !

"Na de Horst, nem veszélyes ez a könyv?"

"Sokan félnek a könyvektől, hiszen a papír vág, a színek ijesztőek, a tartalom elgondolkodtat, csakhogy a Halott ügyek kezelése egyszerű és kockázatmentes, ráadásul most ingyen Merényi-képekkel kapható!"

"Hát nem tudom, Horst. Ez mind szép és jó, de mégis miben jobb ez a könyv a többinél?"

"Szinte mindenben, kivéve a gyenge marketinget! De már ennek is vége, mióta én, Horst Fuchs vettem kezembe a problémát. A Halott ügyek gyönyört okozott nekem és minden eddigi olvasójának, így te sem lehetsz kivétel. Ha létezik ideális ajándék, hát ez az!"

"És az ára? Drágának tűnik..."

"2.490,-Ft a mai világban aligha nevezhető soknak egy ilyen minőségi kiadványért, ráadásul számos helyen ennél jóval olcsóbban is beszerezhető, a Szobában például mindössze 1.790,-Ft! Gondolj bele: csak Grafitember illusztrációi a dupláját érik!"

"Meggyőztél! Megyek vásárlok is gyorsan minden családtagomnak pár példányt! Befektetésnek sem utolsó: az első kiadások mindig többet érnek!"

"Akár magam is mondhattam volna!"

Hallgasson Horstra, járjon jól, vegyen a Halott ügyekből, amíg még kapható! Ez például egy remek alkalom, kérjen ingyenes termékbemutatót. Kalandra fel!

ŐRÜLET!

A Pécsi Kör remek, kiváló, csodálatos stb. adása. (Az író verbális teljesítményét inkább ne értékeljük.)

Komlós Attila: Irány Sárványhahota!

"Sárványhahota. Kisváros a semmi közepén, tele zűrös alakokkal. Ahol nem úgy mennek a dolgok, ahogy menniük kéne, sőt talán még az a legjobb, ha nem is mennek sehogy. A helyi politika állóháborújának fásult hétköznapjaiba csak a közszeretetnek örvendő orvos halála hoz némi izgalmat. Nyilvánvalóan gyilkosság történt, az eset körülményeit mégsem a rendőrségnek, hanem az önkormányzat kezdő, jelentéktelen hivatalnokának kell kivizsgálnia. Ahogy a botcsinálta nyomozó egyre több groteszk esemény szemtanúja lesz, lassan már maga sem tudja eldönteni, hogy ő keveri-e össze látomásait a valósággal, vagy tényleg minden a feje tetejére áll Hahotán. És közben a nyomozásra adott határidő a végéhez közeledik, nemsokára kezdetét veszi a Béke Délutánja…"

Nem, Kedves olvasóim, a Hetedhéthatár magazin nem váltott át az abszurd bűnügyek hírlapjává. A fenti mondatok Orosdy Dániel Halott ügyek című könyvének fülszövegében szerepelnek. Mindezen szöveg egy nyilatkozat részét képezi, melynek tárgya „cselekményismertetés”, bizonyos Grabancosné Anonimusz Mária tollából.

A szerzővel, és a könyv illusztrációit készítő Merényi Dániellel – a Napirajz alkotójával – Gerner András beszélgetett Pécsett, a Szobában, november huszonnegyedike késő esti óráiban. A programon közreműködött Kiss Ágnes, aki a regényből részleteket olvasott fel.

A regény és az est hangulatának hatására jelen tudósítás is talán komolytalannak tűnhet. Különösen, ha felfedem azt, hogy a beszélgetésen elhangzó mondatok közül egyszer csak előbukkant maga Oroszlán György, azaz Sergio Leone is. Ezért, s hogy a Szoba hollétével kapcsolatosan esetlegesen megfogalmazódó kérdésre választ adjak, jelzem, hogy a tudósítás nem abszurd cikk, hanem valós eseményről, létező könyvről szól, a Szoba pedig népszerű vendéglátóipari egység, közösségi tér, egy Pécs belvárosában található épület emeleti lakásában.

A beszélgetés során bepillantást kaphattunk a rendkívül jó riportalany Orosdy Dánieltől a könyv írásának műhelytitkaiba. Örkény István, Kurt Vonnegut, Franz Kafka és Rejtő Jenő művei gyakorolták a legnagyobb hatást a szerzőre, de természetesen nem csak az irodalmi históriák, hanem a mai valóság is bőségesen szolgáltat abszurd történetet. A szerző egy példát emelt ki közülük: a néhány évvel ezelőtt, negyvenmillió forintos pályázati támogatás segítségével megépített 40 centiméter magas kilátótorony esetét. Orosdy Dániel művészi tehetségének épüléséhez a korábban említett szerzők és műveik mellett a filmművészet is bőséges építőanyagot szolgáltatott. Legfőképpen Jíri Menzel és Milos Forman filmjei, közülük különösen a Tűz van, babám; a Monty Python csoport alkotásai, vagy Altman Rövidre vágva című filmje.

Mindezekből, és az idézett fülszövegből nem túl nehéz kikövetkeztetni, hogy a könyv nem egy szokványos elbeszélő stílusban megírt, előre kiszámítható módon fejlődő történetet tartalmaz. Valami egészen mást, amely alapját talán az jelenti, hogy a szerző a széleskörű irodalmi és filmtörténeti ismeretanyaga mellett az életet, a mai magyar vidéki valóságot fonákjáról is, az átlagos szemlélőhöz képest más szemmel, más frekvenciákra hangolt antennákkal, szokatlan összefüggésrendszerben figyeli meg, majd mindezen megfigyeléseit remek érzékkel építi be a történetbe – avagy megfordítva: az építőelemek jó érzékkel egymás mellé helyezve adják ki magát a történetet. A sárványhahotai történések befogadását segítik Merényi Dániel rajzai, melyek a szerző szándéka szerint illusztrációként szerepelnek a könyvben, a rajzok célja még véletlenül sem az, hogy elvigyék a gondolatokat más irányba. Nos, ezt a „kérést” nehéz teljesíteni…

Végezetül lássuk a szerzők bemutatását!

A könyv írója, Orosdy Dániel 1980-ban született Pécsett, ami – lássuk be – eleve komoly hiba, legalábbis az eladások szempontjából biztosan (Marosvásárhely és Budapest mostanában csaknem lekörözhetetlen). Világéletében az irodalom, zene, film és általában a művészetek érdekelték, ennek megfelelően a jogi egyetemet végezte el 2003-ban. Több tucatnyi filmes témájú esszét és kritikát publikált, többek között a Filmvilágban, a Filmvilág blogon, valamint a Mozinetben, ahol ő volt a Director’s Cut rovat vezetője is. Két és fél éven át oktatta a Filmkritika tantárgyat a Pécsi Tudományegyetem Bölcsésztudományi karán. Két esszét írt a Grindhouse – A filmtörténet tiltott korszaka című kötetbe, szerkesztője volt többek között Az 501 legfontosabb film, amit mindenképpen látnod kell és LOST – Az eltűntek krónikája című köteteknek. A Halott ügyek az első nyomtatásban megjelenő regénye. Furcsának találja, ha valaki önmagáról ír egyes szám harmadik személyben, de úgy véli, ezt is meg lehet szokni, mint bármit, kivéve talán a sznobok rosszindulatát és Marty Feldman tekintetét. Kicsit tud basszusgitározni, rajzolni viszont egyáltalán nem. Nem tart állatokat, de állat már tartotta őt (egy ló, a hátán, egyszer). Erősen őszül, ami csak azért nem zavarja különösebben, mert kopaszodik is. (Forrás: http://danielorosdy.blog.hu)

A könyv illusztrációit készítő Merényi Dániel, művésznevén Grafitember 1977-ben született, reklámgrafikus, képregényrajzoló, a Napirajz c. webképregény szerzője. Egy időben Magyarországon, majd Milánóban volt reklámszakember. A képregényei saját bevallása szerint unalmas értekezleteken születtek meg, és saját maga szórakoztatását szolgálták, majd ezeket 2005-ben feltette blogjára, a napirajz.hu-ra, s egyhamar komoly rajongói bázisa jött létre. A webképregény képsorai hétköznapi esteket, eseményeket figuráznak ki ironikus és szatirikus formában, igen gyakran közönséges, erőszakos vagy erotikus módon. A sorozatnak népszerűsége folytán eddig négy nyomtatott gyűjteménykötete is megjelent, 2007 és 2010 között. (Forrás: http://hu.wikipedia.org)

Ma este, ha még nem hallottál volna róla, ifjú padavan.

Hiszen minden ezt indokolja!

Toroczkay András írása.

A végén van egy köszönetnyilvánítás: "A szerző e mű megírása közben semmilyen ösztöndíjban, támogatásban, elismerésben nem részesült." Teher alatt nő a pálma, mondják, és bizony, ez a regény sem halott ügy. De nem is egészen hiba nélkül való. Noha már a fülszöveg is figyelmeztet: szabadszájú és szatirikus a regény - a műfaji megjelölése egyenesen "fekete kabaré" -, de egy szatírában sem kell állandóan poénkodni, ugye.

A szabadszájúság dicséretes, hiszen nincs annál rosszabb, mint ha a 21. században Márai Sándor modorában beszéltetjük szereplőinket, de a jóból is megárt a sok. Felesleges ennyit emlegetni az elsődleges és másodlagos nemi jegyeket (az egyik szereplő, a polgármester felesége amúgy Tourette-szindrómás, de alig lóg ki), és hiába van jó humora a szerzőnek, ilyen mennyiségben ömlesztve jópofáskodás lesz belőle. A kulturális utalásokkal ugyanez van: nem jó, ha a könyv segítségével hajszálpontosan meg tudjuk mondani, milyen zenéket, könyveket, filmeket ismer a szerző. És ezek a néhol egészen borzalmas nevek! A főhőst Pandur Ákosnak, az eseményeknek teret adó kisvárost Sárványhahotának hívják, és akkor még nem beszéltünk Pernahayder Jánosról.

Pedig a regény, de leginkább az első harmada jó humorral, szórakoztatóan, tehetséggel megírt. Igen, sokszor slendrián - de erre vannak, volnának a szerkesztők. A depressziós kisvárosi önkormányzati alkalmazott kalandjain azonban a bosszantó hibák ellenére is muszáj röhögni. Mintha Bulgakov elolvasta volna Vonnegut Börleszkjét, elmesélte volna a Rokonok Móricz Zsigmondjának, a beszélgetést pedig Örkény István gépelte volna le részegen. Ami elsőre nem rossz. Szóval mindenképpen kíváncsiak leszünk Orosdy új, ezúttal egy szerkesztő által átfutott, valami jó kiadónál megjelent regényére is.

*** / *****

Az MR2 Kultúrfitnesz című műsorában 2012. augusztus 6-án elhangzottak szó szerinti átirata.

 A mikrofonnál: Buda Márton [BM]

BM: A borítón motoros szemüvegben és sapkában figyelő főhős rejtélyes tekintete látható, a beltestben pedig csavaros történet egy gyilkossággal, furcsa szereplőkkel és groteszk humorral. Ez a Halott ügyek című magyar könyv, Orosdy Dániel [OD] első regénye. A pécsi fiatalember filmes szakemberként már jó ideje ismert, de ebben a minőségben most debütál, és a visszajelzések szerint igen nagy sikerrel. Orosdy Danit kérdezem most.

HANGEFFEKT

BM: (magabiztos) A Halott ügyek egy vicces nevű városban, Sárványhahotán játszódik. A kérdés az, hogy honnan jött ez a név?

OD: (sokk hatása alatt áll) Húha, ööö, jó kérdés. Szerintem kis hazánk egyébként sem szűkölködik vicces nevű településekben, tehát például Pornóapáti és még sorolhatnám. Gondolkodtam rajta, hogy milyen településnevet választhatok, amin... aminek egyébként még ööö egyéb dolgokkal, körülményekkel is kapcsolatba hozható a neve, ez egyébként majd a könyvből kiderül, tehát az sem teljesen véletlen, hogy Sárványhahota a-a település, és akkor egy idő után erre... erre jutottam, hogy ööö egyrészt ugye benne van ez a "hahota", ami talán annyira nem magyartalan, tehát nem... nem idegen a magyar fülnek, de utalhat a nevetésre is. Hát a többit azt majd ki lehet találni, de benne van a könyvbe' is.

BM: (laza) A könyv hátoldalán azt írod, hogy a regény úgynevezett "szabadszájú szatirikus" regény. Konkrétan mit engedtél benne szabadszájra?

OD: (azt se tudja, hol van) Be kell vallanom, hogy káromkodások előfordulnak, a-azt nem mondom, hogy nagyon sok, de van, van benne. ööö Hát azonkívül politikai értelemben vett szabadszájúságra nem kell gondolni, azt nem is akartam, tehát nincs szó semmiféle pamfletről, vagy aktuális eseményekre való ööö reagálásról, hát inkább az emberi butaságnak a... a kifigurázása, és a mindennapokban tapasztalható furcsa jelenségeknek a görbe tükörbe állítása ez így, így a lehető legszabadabb eszközökkel. Tehát erre utal a szabadszájúság.

BM: (érdeklődő) Filmkritikusként miért nem inkább forgatókönyvben gondolkodtál?

OD: (A homloka szökőkútra emlékeztet) Az az igazság, hogy gondolkodtam, illetve gondolkodok forgatókönyvben is, a következő-ő regény, hogyha megírom - és remélhetőleg megírom - az például eredetileg forgatókönyvként jutott az eszembe, az egy más jellegű dolog lenne, inkább ilyen krimibe, akciófilmbe... "akcióregénybe", mondjuk így ööö hajló valami. Ez a könyv ez-ez könyvként született meg, tehát irodalmi műként ööö született meg a... a fejemben, ezzel együtt szerintem különösebb gond nélkül átalakítható lenne akár, akár filmmé is, és akik olvasták és értenek a filmhez, azt mondják, hogy elég sok filmes eszközt is felhasználok benne, tehát van átfedés a kettő között mindenképpen.

HANGEFFEKT

Valahogy így hangzott. A "tehát"-okért és "ööö"-kért persze komoly pénzt kaptam a szponzoromtól, darabbért fizetett.

A jobb érthetőség kedvéért elkészítettem egy hiteles szerkesztett változatot is.

A mikrofonnál: Larry King [LK]

LK: A következő percekben a Nobel-várományos Orosdy Dániellel [OD] fogok beszélgetni sokkolóan eredeti bestselleréről, a Halott ügyekről. Velünk vagy, Dani?

OD: Igen, Larry. Mielőtt belemennénk a témába, hadd jegyezzem meg, szép tőled, hogy a kedvemért megtanultál magyarul, de attól még nem tegeződünk.

LK. Bocsánat. ööö

OD: Semmi baj, Larry. Hallgatlak.

LK: A Halott ügyek egy vicces nevű városban, Sárványhahotán játszódik. A kérdés az, hogy honnan jött ez a név?

OD: Remek kérdés, Lalikám, főleg tőled. Mint bizonyára te is tudod, Magyarország nem szűkölködik vicces nevű településekben, ott van például Pornóapáti és még sorolhatnám, de természetesen valós települést nem választhattam a regény helyszínéül. Gondolkodtam rajta, hogy mi jöhet szóba, amin ugyan érződik, hogy magyar és nem nyilvánvalóan kitalált, viszont utal is mindarra, amit megírtam a könyvben (hogy konkrétan mire, az persze csak magából a szövegből derül ki). Végül erre a "Sárványhahota" elnevezésre esett a választásom. Hangzásra nem idegen a magyar fülnek, de a "hahota" rész utalhat a nevetésre is, ennyit azért elárulok. Az eddigi visszajelzések és kritikák alapján az olvasók többségének tetszett.

LK: A könyv hátoldalán azt írod, hogy a regény úgynevezett "szabadszájú szatirikus" regény. Konkrétan mit engedtél benne szabadszájra?

OD: Erről a kifejezésről első biztosan mindenkinek a káromkodások jutnak az eszébe, és be kell vallanom, hogy ilyenek bizony előfordulnak a szövegben, de azt azért nem állíthatom, hogy túl sok. Politikai értelemben vett szabadszájúságra viszont nem kell gondolni, eszem ágában sem volt pamfletet írni, vagy aktuális eseményekre reagálni, sokkal inkább az emberi butaságnak a kifigurázása, és a mindennapokban tapasztalható furcsa jelenségeknek a görbe tükörbe állítása volt a célom, a lehető legtöbb alkotói szabadságot biztosító eszközök felhasználásával. Nagyjából erre utal a szabadszájúság.

LK: Filmkritikusként miért nem inkább forgatókönyvben gondolkodtál?

OD: Korunk legjelentősebb filmkritikusaként természetesen nem kerülhetem el, hogy szkriptben is gondolkodjak, de ezeket csak álnéven írom meg, igaz, némelyik álnevem már Oscart is nyert. Az igaz, hogy a következő regényem, amit egyébként egészen biztosan meg fogok írni, eredetileg forgatókönyvként jutott az eszembe, de Marty Scorsese nem fizet eleget, úgyhogy előbb könyvként fogom kiadni, aztán jöhet a licit. Ez egy krimibe, "akcióregénybe" hajló sztori egyébként. A Halott ügyek viszont eleve irodalmi műként született meg a fejemben, de természetesen különösebb gond nélkül átalakítható lenne akár filmmé is, de szóba jöhet még az opera, bábszínház, szoborcsoport és matematikai feladatgyűjtemény is. Mindenesetre akik olvasták és értenek a filmhez (tehát pl. Marty, Billy Friedkin, Jancsó Miki bá, Orson Welles vagy Fellini), azt mondják, hogy elég sok filmes eszközt is felhasználok benne, úgyhogy nyilvánvalóan nem tudtam megtagadni önmagam.

LK: És mi ezért szeretünk annyira, hehe... Köszönöm, Dan... Orosdy úr, ööö és ne haragudj, hogy feltartottunk.

OD: Éppen George Clooney-val kéne golfoznom, de sebaj, a kedvedért bármikor válaszolok három kérdésre. És most hagyjál békén.

LK: Rajongód voltam, vagyok és leszek, drága Mr. Orosdy. Köszönöm, hogy velünk voltál, köszönöm, hogy élsz, létezel, dolgozol, köszönöm, hogy a kortársad lehetek, köszönöm, hogy...

OD: (bontja a vonalat)

LK: Igen, ööö, tehát...

Így azért könnyebb befogadni, nem?

Jobb lenne, ha mindenki azzal foglalkozna, ami a dolga

Kérdező: Varga Dénes

Szabadszájú szatíra, filmes utalásokkal. Ez Orosdy Dániel első könyve, a Halott ügyek. A szerzővel Varga Dénes beszélgetett mozis múltról, a könyvkiadás nehézségeiről, és arról, hogy milyen az, ha a kritikust kritizálják.

- A könyv szempontjából mit tartasz fontosnak elmondani magadról? Ki az az Orosdy Dániel?

- Nemsokára elindul a blogom, ahová írtam egy önéletrajz-szerűséget, ez alapján a lényeg: 32 éves vagyok, pécsi, mindig is a művészet(ek) érdekelt(ek), különös tekintettel az irodalom-film-zene hármasra, mégis jogot végeztem, és jelenleg is jogászként dolgozom. A könyv szempontjából azonban mindez nem annyira fontos, azt hiszem. Nem kevés személyes vonatkozása van, de nem önéletrajzi jellegű, és nem kell különösebben ismerni a szerző életét az értelmezéséhez. Legalábbis nem ilyennek szántam.

- Távolról sem ez az első publikált írásod. Az elmúlt években filmes témájú cikkek jelentek meg tőled. Nem elégített ki ez a műfaj? Vagy mindig is regényt akartál írni?

- Valamivel az írás-olvasás elsajátítása után már elkezdtem írogatni, alkotó tevékenységként ez foglalkoztat a legrégebben. A filmekről írás kamaszkoromban kezdett el érdekelni, részben mert szerettem ilyen szövegeket olvasni, részben mert az irodalmi próbálkozásaimmal sem én, sem mások nem voltak különösebben elégedettek. De az távolról sem igaz, hogy ebben ne találnék örömet, sőt, ha minden jól megy, a következő könyvem filmes jellegű lesz (remélhetőleg nem is az utolsó ilyen), és a cikkírást sem akarom abbahagyni, bőven vannak ötleteim.

- Érezhető a könyvben a mozis múltad? Mennyire filmszerű? Eszünkbe fognak jutni különböző filmek?

- Határozottan. Egyrészt kifejezetten cselekményes, jelenetekből összeálló, párbeszédekkel teli mű, tehát ennyiben emlékeztet a hagyományos játékfilmekre, másrészt – ha nem is feltétlenül tudatosan, de – érvényesülnek benne különböző mozis hatáskeltési technikák, néhány rész pedig talán még montázs leírásaként is elmenne. Vannak konkrét utalások is filmekre, filmesekre, amiknek egy részét csak a vájt fülűek fogják érteni, egy részét viszont minden nehézség nélkül dekódolhatja a területen kevésbé jártas olvasó is.

- Ha egy rövid mondatban kell összegezned a könyved témáját, mi lenne az?

- „Jobb lenne, ha mindenki azzal foglalkozna, ami a dolga.”

- A Halott ügyek műfaja szatíra. A tartalomleírás alapján azt tippelem, hogy ez a könyv görbe tükör hazánkról. Nagyot tévedtem?

- Egyáltalán nem, vagy legfeljebb annyiban, hogy nem csak hazánkról van szó. A jó szatírák egyszerre specifikusak és egyetemesek, például A 22-es csapdája nagyon II. világháborús és amerikai, ahogy a Svejk is nagyon I. világháborús és cseh, az üzenetük mégis független helytől és időtől, ezért értik meg mindkettőt szinte bárhol a világon. Valamilyen Ferenc József arcképét ott is leszarják a legyek, ahol még csak nem is hallottak a mi jeles császár-és-királyunkról.

- Mi volt a célod a könyvvel? Szórakoztatás, politikai állásfoglalás, botránykeltés?

- A szórakoztatás mindenképpen, a politikai állásfoglalás semmiképpen. A botránykeltés legfeljebb a finom intellektuális provokáció szintjén, ennyit viszont be kell vállalnom, ha már szerintem ez az irodalom egyik feladata.

- Szerinted mi a legideálisabb hely a könyv olvasásához? Strand, kávézó, siralomház?

- A siralomházban biztos sokan sírnak, úgyhogy oda nem ajánlom. De a magánzárka már szóba jöhet, ott nehezebb másra koncentrálni, plusz valószínűleg minden könyv sokkal jobbnak tűnik. Komolyra fordítva a szót, a strand és a kávézó ideális hely lehet, ahogy a nappali, konyha, fürdőkád, ágy, asztal, vagy akár a WC is. Nem kell egy hét szabadságot kivenni és egész nap Schubertet hallgatni, hogy el lehessen olvasni, ebben biztos vagyok.

- A bemutatkozó szövegben a következő írókat említed: Kafka, Vonnegut, Örkény, Rejtő. Gondolom nem véletlenül kerültek oda. Az ő hatásukat fedezhetjük majd fel a szövegben?

- Én a fejemben velük társítom az írásomat. De persze mindenki más szűrőt használ, kaptam már olyan visszajelzést is, hogy Hrabal világát teremtettem újra valami módon.

- Ez sok, hozzád hasonló cipőben járó embert érdekelhet: első könyves íróként mennyire volt nehéz megjelentetni a Halott ügyeket? Végigjártad a kiadókat?

- Nagyon nehéz volt, senkinek sem ajánlom ezt a kálváriát, egy újabb könyvet meg lehetne tölteni vele (címjavaslat: Halvaszületett ügyek). A kiadókat persze körbejártam, de csak a lehangoló közhelyeket tudom ismételni: belterjesség, érdektelenség, sznobizmus, elitizmus, kettős mérce, magvetős megvetés stb. Arra jutottam, hogy erőszakosság és/vagy szerencse kell az érvényesüléshez, én pedig gyengén állok mindkettővel. A visszajelzések egyébként nem voltak rosszak, de ilyen helyzetben nehéz eldönteni, mennyire diktál a másik félnek az illem, és mennyire az őszinteség. Meg aztán sokan rögtön a dicséretek után azt kezdik el pedzegetni, mennyit is szán a kiadásra a Kedves Szerző… Amivel egyébként nincs semmi baj, kössünk üzletet, csak ehhez ma már nincs szükség hagyományos értelemben vett kiadóra és udvariassági körökre, ugye, print-on-demand stb. Végül majdnem utóbbi mellett döntöttem, de aztán pár barátommal közösen arra jutottunk, hogy inkább magunk intézzük a kiadással és terjesztéssel kapcsolatos teendőket. Ez nagyon macerás, de talán így a legkorrektebb, már csak azért is, mert kizárólag egymás között kell elszámolnunk. Aztán hogy ez az „indie” kiadási megoldás egy dilettáns önáltatása volt-e, vagy az ifjú tehetség merész és sikeres húzása, majd eldönti az idő.

- Kritikusként milyen érzés olyan művet alkotni, amit majd mások fognak ízekre szedni? Gondolkoztál a kritikus fejével írás közben?

- Őszintén szólva nem, vagy csak nagyon ritkán. Valószínűleg azért sem, mert magamra nem szoktam filmkritikusként gondolni. Persze, írtam jópár kritikát, de ezek főleg felkérésre születtek, magamtól inkább esszéket, portrékat írok szívesen, vagy azokkal a filmekkel próbálom megismertetni a nagyközönséget, amik tetszettek, de nem igazán ismertek. A kritikusi énem ebben az értelemben háttérbe szorult, másrészt viszont a szatírának fontos eleme a bírálat, tehát – ha úgy tetszik – írás közben teljesedhettem ki igazán „kritikusként”.

- Ötletelsz már egy következő könyvön? Ha igen, miről fog szólni?

- Több ötletem is van, a legaktuálisabb eredetileg filmötletként fogalmazódott meg, méghozzá valami olyasmiként, mint amit a néhai Sidney Lumet műveiben lehet látni. Mozgalmas, már-már akciódús történetről van szó, rablással, lövöldözéssel, átverésekkel, gengszterekkel-rendőrökkel, de emiatt még nem akarnám megírni, a főszereplő(k) karaktere érdekel igazán. A másik, amiből szívesen formálnék regényt, a híres magyar sorozatgyilkos, a hazai kékszakállként elhíresült Kiss Béla története. Keveset tudni róla, úgyhogy gond nélkül hagyatkozhatnék a fantáziámra. De írtam novellákat, szinte készen van a két barátommal közösen írt, horrorfilmekről és -filmesekről szóló kötetem is, a sok egyéb ötletről nem beszélve. Nagyon örülnék, ha ezek másokat is érdekelnének, és a Halott ügyek megtalálná a maga közönségét.

És egy kis extra: egy kérdés, ami az interjúból kimaradt, Dénes a tumblr oldalán tette közzé.

A Tumblr ezúttal is többet kap, mint a pórnép, egy kérdés, és egy válasz, amit az interjúban nem fogtok megtalálni:

Biztos sok embernek odaadtak kéziratban a könyvet. Mi volt számodra a legkedvesebb dicséret, és a legkeményebb kritika?

A legkedvesebb dicséret az volt, amikor a hozzám egyébként igen közel álló olvasó jól érezhetően őszinte meglepődéssel és örömmel újságolta el nekem, hogy ez tényleg egy könyv és én tényleg író vagyok és ő tényleg nem tudta letenni. A legkeményebb kritika az volt, hogy „rendben vannak” a mondatok, de nincs a szövegben semmi meglepetés, összességében közepes valami, „tessék több spenótot enni” stb. Ennél rosszabbat tényleg nem kaptam, de bizonyos szempontból nyomasztóbb volt ez a vélemény, mintha simán fércműnek titulálja a munkámat.

Kránicz Bence írása

Nem sokkal azután, hogy Kolozsi László krimiírásba fogott (legutóbb Mi van a reverenda alatt? című könyve jelent meg), a Mozinet és a Filmvilág egy másik munkatársa, Orosdy Dániel is regénnyel jelentkezik. Az öndefiníció szerint „szabadszájú és szatirikus” Halott ügyek vállalásai – természetfeletti elemekkel dúsított krimi és a kisvárosi mindennapokat pellengérre állító szatíra egyszerre – kétségkívül szimpatikusak, a végeredmény azonban nem hiba nélkül való.

Orosdy regényének színhelye a remek nevű Sárványhahota, a fájóan kisszerű, korrupt, unalmas magyar kisvárosok mintadarabja, valahol a Rokonok-beli Zsarátnok szomszédságában. A könyv első harmadában a szerző élvezettel villant fel epizódokat a község életéből, néhány oldalas fejezetekben könnyű kézzel vázol fel találó, mindannyiunk számára könnyen elképzelhető karaktereket az osthalott ügyek.jpgoba polgármestertől a pályázatokat ellenőrzése alatt tartó helyi kiskirályig, és bár itt is érezhetőek a regény voltaképpeni fő konfliktusának előszelei, a hangsúly az életképeken, a figurákon van. A főhős, a magányos napjait közszolgaként tengető Pandur Ákos későn, a második részben lép színre, hogy rögtön nekiálljon nyomozni a mindenki által becsült hahotai orvos halálának ügyében – kisvártatva azonban kénytelen ráeszmélni, hogy a tökéletesen érdektelen kisvárosban valaki jóval nagyobb tétekben játszik, mint a sportcsarnok építésére szánt pénzt szétosztó elöljárók.

Itt, a Halott ügyek második részében sajnos meggyengül az addig igen szórakoztató történet: Orosdy nehezen tartja össze a fő csapásirányt jelentő nyomozást az összeomló városka képével, a háttérben álló nagyobb erők pedig végképp döcögve illeszkednek a cselekménybe – bár kétségtelen, hogy a kialakuló káosz átélhetőbbé válik. A nehezen követhető történetet az erős elbeszélői jelenlét van hivatva egyben tartani, azonban ízlés dolga, hogy az ütemesen érkező szóviccek mennyire mulattatják az olvasót. „Ákos nagyon szerette a női nemet, bár a női igent egy fokkal még annál is jobban”; „…az a kilátás, hogy odakint sokkal jobb a kilátás” – ilyen és ehhez hasonló módokon tréfálkozik a szerző, a viccelődés közben azonban hullanak a fejek (olykor szó szerint), és a trágársággal sem fukarkodik a szöveg, ami – különösen a narrátor esetében – meglehetősen zavaró. A regény könnyen olvasható, de a nyelvi megformáltság gyakran pongyola (ld. az indokolatlan mondaton belüli szóismétléseket vagy a „szabad” szó igeként való ragozását), amiért csak kis mértékben kárpótolnak a szerző filmekhez fűzött meghitt viszonyáról árulkodó szöveghelyek („Ha Pandur Ákos valamivel köpcösebb, csúnyább és szivart rág, Mr. Spielberg talán a Meztelenek és bolondok folytatását is lezavarja egy füst alatt a Harmadik típusú találkozások 2-vel: John Belushi, Vad Bill Kelso alakítója feltémadt! Csakhogy a blockbuster mozik atyja nem tartózkodott a környéken, és a világításról sem Zsigmond Vilmos gondoskodott, hanem a Nap, személyesen.”). Ugyancsak a médiumok közti kapcsolatot erősítik Merényi Dániel (Napirajz) remek illusztrációi, amik helyenként a Kádár-korszak plakátjait is megidézik.

A Halott ügyek erősebb első harmadában a posványos magyar valóságot értő-érző, és okosan kifigurázni is képes szatírának mutatkozik, a második rész viszont olyan, mintha Terry Pratchett pubertáló kisöccse akarta volna megírni az eleve komikus Néma revolverek városa paródiáját. A regényíró Orosdy tehát egyelőre nem ér fel a filmes szakíró Orosdyhoz, ám az irodalmi bemutatkozásnak ettől függetlenül csakis örülhetünk.

Huber Zoltán: Kemény hős az ugaron

A világnak e kissé egyenetlen történelmi fejlődésű szegletén a fojtogató bürokrácia, a kicsinyes hatalmi packázások és a tragikomikus, dühödt aktatologatások alapvető létélményként határozzák meg a mindennapjainkat. Gogoltól Kafkáig, Mrożektől Örkényig írók egész hada harcolt már a csinovnyik-seregek és a pöffeszekedő hatalmasságok ellen. A vérfagyasztóan groteszk látomások, a kíméletlen éleslátás kitűnő fegyver a „Hivatal” ijesztő komolykodásával szemben. A magyar identitás fontos alkotóeleme a szatirikus alapállás, a felszabadító erejű humorra pedig valóban nagy szükségünk van – különösen most, mikor a Kádár-rendszerből mutálódott, ijesztően torz demokrácia az abszurditások egy egészen új minőségével borzolja a békés honpolgárok idegeit. Nagy öröm, ha irodalmárként újonnan bemutatkozó szerző első könyve rögtön e nemes irodalmi hagyományok folytatására és továbbgondolására vállalkozik. Orosdy Dániel Halott ügyek című munkája mindenképpen hiánypótló kezdeményezés, hisz a sajátosan kelet-európai életérzést a nagy elődök és a populáris kultúra eszköztáraival keveri – friss és egyéni módon.

Orosdy éles szemű megfigyelő: tablószerű bevezetőjében néhány ecsetvonással is találóan képes felvázolni a mai magyar állapotokat, míg a második fejezetben beinduló bűnügyi történet egyszerre szórakoztató és abszurd parafrázisa a manapság oly divatos krimiknek, illetve a szubjektív napló-regényeknek. A fontosabb szereplőket hamisítatlan filmes módszerekkel, egy-egy rövid, ám annál jellegzetesebb jelenetben villantja elénk, magát a cselekményt pedig párbeszédekkel, akciókkal és látomásos víziókkal is bőven megfűszerezi, ami igen változatos olvasási élményeket garantál. Vonnegut karikaturiszitikus kisember-portréi, Douglas Adams humorral lazított elmélkedései találkoznak itt Hunter S. Thompson hallucinogén prózájával, Hrabal markáns kelet-európai pillanatfelvételeivel. Ezt a színes masszát a mikszáthi vidék provinciális életérzései tartják egyben: Orosdy csípős iróniával figurázza a magyar társadalom kollektív tudatalattijának sötétlő bugyrait, a főhős monológjain szűrve át a növekvő paranoiát és az elfojtott indulatokat. A Halott ügyek ennek ellenére tartózkodik a konkrét politikai állásfoglalásoktól és inkább egy sajátos önvallomásként működik, ez azonban egy percig sem gátolja meg abban az írót, hogy kíméletlenül lerántsa a leplet a magyar valóság kínzó ellentmondásairól. E törekvését nagyszerűen segítik Merényi “Napirajz” Dániel hasonló szellemiségű, szöveghű illusztrációi.

Szépen és lendületesen kanyarognak a kollázsszerűen összeragasztott szövegek, Orosdy érezhetően nagy kedvvel és lendülettel barangolja be a számára kedves kulturális referenciapontokat. A kelet-európai groteszk, a keserédes, sírva-nevetős magyar humor, a míves nyelvi játékok ugyanúgy felsejlenek a háttérben, mint filozofikusabb vénájú angolszász szerzők, vagy épp Orosdy legkedvesebb filmélményei. A szerző mozirajongása és kritikusi múltja nagyban meghatározza írói stílusát: a mozgóképes utalások és idézetek mellett sokszor kifejezetten filmnyelvi eszközökkel és hatásmechanizmusokkal dolgozik. A szabályszerű vágások, a flashbackek és a vizuális gegek írásban is remekül működnek, akciódússá és képszerűvé varázsolva a jeleneteket. Orosdy nem véletlenül elemzett már ki számtalan hollywoodi produkciót, hiszen a könyv tagolása és a cselekményszövés is ügyesen rímel az arrafelé használt, bevett forgatókönyvírói receptekre. Az igazán fontos azonban mégiscsak az, hogy a legjobb álomgyári rendezőkhöz hasonlóan ő sem téveszti egy percre sem szem elől a legfontosabb feladatát. Bármennyire szeretné ugyanis elgondolkodtatni és provokálni az olvasót, a sulykolt tanulságok és az öncélú stílusbravúrok helyett elsősorban mégis szórakoztatni akar – és ez szerencsére maximálisan sikerül neki.

Avagy MIRŐL BESZÉL EZ AZ EMBER???!!!!

A Halott ügyek Orosdy Dániel könyve, foglalkozására nézve szatirikus regény. Kapható az Alexandra könyvesboltokban, megrendelhető az alábbi címeken:

Szega Books
alexandra.hu [UPDATE: Bélát a könyvet ott már ne keressék. Inkább itt tessék utánanézni.]