Orosdy Dániel blogja

Őz Zsoltnak az ő esete Rátgéber Lászlóval, Lovasi András őszinte sajnálatára, valamint Cuba Libre, miheztartásilag. Értelmetlen tribute- és riszpekt-rovatunk folytatódik.

Őz összes megnyilvánulásai a Wanted 2000/10. számából, sőt, talán több is, miután a Kispál-lemezkritika szerzője nehezen dekódolható álnéven jegyzi írását: "ötbetűs (v)élőlény". A "Zsolt" ötbetűs, Őz akkor még élt, vélni is szokott dolgokat, ráadásul ennek a számnak egyértelműen ő a Kispál-felelőse, úgyhogy a nevére vettem a gyereket. Ha valaki tud jobbat, jelentkezzen. Egyébiránt Lovasi-interjú következik, majd némi Boom Da Bip, végül a kétes szerzőségű kritikával búcsúzik műsorunk.

Az alkotók igyekeznek idejekorán leszögezni, hogy Lovasi célszemély minden, csak nem szimpatikus, aztán persze a párszáz oldal végére kiderül, hogy ez így nem teljesen igaz (különben minek haverkodna vele és írna róla könyvet a menthetetlenül szimpatikus Lévai? Na jó, a honoron kívül.) Azt eddig is sejthettük (én pécsi lévén és közös ismerősök pletykáiból tudtam is), hogy Lovi nem feltétlenül és mindig egyszerű eset, de ez az indítás azért kicsit fura, még akkor is, ha a cél éppen az árnyalt kép megalkotása volt. Másrészt viszont, és ez a lényeg: őszinte. Oké, némi póz azért érezhető belőle ("Ne szeress engem, én is csak egy selejtes emberi lény vagyok!" -- mondja a művész remegő hangon az első felvonás első jelenetében), de ennyi szinte kell is. És az "ünnepelt" önalázása még nem is annyira meglepő! Az már sokkal inkább, hogy