Vagyis arról, ami lett belőle.
Grey Keys, Soft Keys, Pop Keys, esetleg Black Locks, Auerbach & Carney?
Kétségbeesve keresem a Black Keys-t!...
...a Black Keys-ben...
Vagyis arról, ami lett belőle.
Grey Keys, Soft Keys, Pop Keys, esetleg Black Locks, Auerbach & Carney?
Kétségbeesve keresem a Black Keys-t!...
...a Black Keys-ben...
Mother Tongue: Mother Tongue (1994)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zenekar, amiből az egyik gitáros annyira pozitív benyomást gyakorolt Anthony Kiedis-re, hogy ő – hogy, hogy nem! – lenyúlta ezt a bizonyos húrbűvészt a saját, jóval ismertebb zenekarába (a Red Hot Chili Peppers-be, kedves gyerekek, ha még nem találtátok volna ki), kb. két és fél percre. Szegény Jesse Tobias talán annyi időt sem töltött Flea és a többiek oldalán, hogy végighallgassa az új bandája akkorra már tekintélyes nagyságúnak mondható életművét, amikor megköszönték neki az együttműködést és az ajtó felé kezdték terelni – Dave Navarro meggondolta magát, értsél szót, Jesse, és persze szevasz, Jesse!
Megérkezett a karácsonyi ajándékom!
A Hvg(.hu) volt a postás, Cserna-Szabó András játszotta Jézuska szerepét, ez az interjú pedig maga a meglepetés.
Konkrétan leginkább ez a része:
"A hiányzó láncszem az Eagles és Kurt Cobain között." -- jellemezte tulajdonképpen igencsak találóan Tom Engelshoven holland újságíró Jeffrey Lee Pierce-t, a Gun Club zenekar mindenesét. Mi a legfőbb gond ezzel a mondattal? Hát hogy az Eagles zenéjét (de legalábbis nevét) még az is ismeri, aki nem akarja, Nirvanát és Cobaint dettó, míg JLP ehhez képest a mai napig néhány vájtfülű zenebarát személyes hőse, és még a legaktívabb éveiben is maximum underground sztárságot tudhatott magának.
Megelőzte a korát? Lehet. Sőt, valószínű.
Egy kiállhatatlan fasz volt, aki ott kúrta el a saját és társai életét, ahol csak tudta? Valószínű, sőt.
Nem kicsit emlékeztet a sorsa Őz Zsoltéra? De.
Egyáltalán érdekelhetett tömegeket a nyolcvanas években egy zenekar, ami blues-t, rockabilly-t és némi country-t (vö. Eagles) ötvözött punkkal és közönséghergelő kísérletezgetéssel (vö. Nirvana)? Nem hinném.
Sokáig folytatható még ez a kérdezz-felelek? Igen, de fölösleges.
Lényegre.
Hüsker Dü: Hardly Getting Over It
Egy rockzenei lexikonban (fiatalok kedvéért: olyan papírizé, ami egyszerre Wikipedia és Allmusic) találkoztam először a Hüsker Dü nevével, és ez tulajdonképpen már elég is. Ki ne hallgatna meg pár számot egy ilyen hülye nevű zenekartól?! (Hát inkább, mint a Journey- vagy Texas-életmű csekkolása, legalábbis részemről…) A hülyenevűségben az Atomic Roostert messze túlszárnyaló, ám az Amon Düül II magasságait csak alulról súroló Hüsker Dü azelőtt volt Nirvana, hogy a Nirvana Beatles lett volna, ami meg is pecsételte a sorsukat: nagyhatású kultzenekar a hajmetál dúlásának éveiből, nem túl sok eladott lemezzel, és még a tagok is rühellték egymást, ami különösen gáz lehet, ha a zeneileg leginkább flexelés és fülbemászó reklámaláfestés elegyeként jellemezhető számokat (említettem már, hogy ezek tiszta Nirvana?) összesen 3 ember végzi.
NoMeansNo: Rags and Bones
Nem sok közöm lenne ehhez a NoMeansNo-hoz, ha valaki (az A38 legénységéből) nem tartotta volna fontosnak a Primus összefüggésében emlegetni őket, méghozzá olyan zenekarként, amely nélkül Les Claypool bandája nem is létezhetne... Hogy ez mekkora oktondiság, nem kommentálnám, mindössze az alábbiakat említem meg halkan:
Sonic's Rendezvous Band: City Slang
És ha már itt tartunk: az egyik legjobb zenekar, amit szinte senki sem ismer.
Haladóknak: