Korai zsenge. Még egy. A második. Itt. Kicsit szerkesztve, de nem átírva.
(Ma már nem igazán értek egyet egykori önmagammal.)
Korai zsenge. Még egy. A második. Itt. Kicsit szerkesztve, de nem átírva.
(Ma már nem igazán értek egyet egykori önmagammal.)
Hol volt, hol nem volt, tán igaz sem volt... Szóval annak idején, 2003-ban / 2004-ben írogattam a pécsi egyetemi lapba, a ma is létező Univ Pécsbe, kb. ezek voltak az első nyomtatásban megjelent írásaim (neten se jelent meg akkor még más tőlem, ha jól emlékszem, kivéve egy egészen-egészen korai zsengét, ami még az alábbinál is koraibb és zsengébb, és külön története van). Az alant olvasható szöveg fő jellegzetességei tehát (ha tetszettek figyelni) a koraiság és zsengeség, amit szeretnék azzal is külön hangsúlyozni, hogy harmadszor is kiemelem: ez itt korai és zsenge. Nem az igazi. Not good (enough). Ráadásul erősen kötött terjedelemben, inkább ajánló-, mint kritika-jelleggel kellett alkotnom, ami nem adott szárnyakat, és hát fiatal voltam (kellett a pénz, parancsra tettem stb. stb.).
Így olvassa, Kedves Olvasó. Mert Korai.
És Zsenge.
Szóltam.