Orosdy Dániel blogja

NoMeansNo: Rags and Bones

Nem sok közöm lenne ehhez a NoMeansNo-hoz, ha valaki (az A38 legénységéből) nem tartotta volna fontosnak a Primus összefüggésében emlegetni őket, méghozzá olyan zenekarként, amely nélkül Les Claypool bandája nem is létezhetne... Hogy ez mekkora oktondiság, nem kommentálnám, mindössze az alábbiakat említem meg halkan:

- A NMN ugyan 5 évvel korábban alakult, mint a Primus, de a korai lemezeiket alig ismerte valaki, Claypool pedig a nyolcvanas évekre már szinte mindent kitalált, ami az együttesét a mai napig jellemzi. A két sound valójában párhuzamosan, és leginkább egymástól függetlenül fejlődött, nagyjából ugyanakkorra mutatva meg magát teljes pompájában (1989 - Wrong és Suck on This albumok megjelenése).

- A Primus meglehetősen büszkén vállalja mindazokat, akik hatással voltak a zenéjükre, még EP-ket is szentelnek ezen személyeknek és zenekaroknak (Peter Gabriel, XTC, The Residents, The Meters, Pink Floyd, Stanley Clarke, Police, Jerry Reed, Metallica), vagy éppen koncerten játszanak tőlük rövidebb-hosszabb feldolgozásokat (Black Sabbath, Frank Zappa, Led Zeppelin etc.). A NoMeansNo nem tartozik ebbe a körbe, méghozzá minden bizonnyal nem véletlenül.

- A NoMeansNo inkább a punk és a jazz irányából indult, ami nem teljesen azonos a Claypoolra nagy hatást gyakorló new wave-vel és funkkal, illetve progresszív rockkal. Viszont ha "közös őst" keresünk, éppenséggel nem nehéz megtalálni, méghozzá az avantgárd zenében: a Residents (a Ramones mellett) a NoMeansNo tagok kedvenc bandája, ahogy Claypoolé is. Nélkülük (legalábbis ebben a formában) tényleg nem létezhetne egyik banda sem. És ha már azt a kanadai zenekart keressük, ami valóban és bevallottan (ld. Suck on This és Frizzle Fry lemezek kezdőhangjai) hatott a Primusra, a NoMeansNo-nál jóval hagyományosabb, bár szintén remek Rush környékén kell keresgélnünk. És ez már a 3. példa nagyorrú, érdekes hangú énekes-basszusgitáros kísérlezető hajlamú zenekarára, hehe.

Szóval néhány egyezésből (hangos, repetitív basszusfutamokra és dobtémákra épülő számok, dallamokat kerülő ének, bizarr témák zenében és szövegben egyaránt) még nem következik, hogy bárki befolyással volt bárkire, a hasonlóság viszont valóban adott -- ahogy legalább annyi jelentős különbség is (gyakorlatilag minden más, beleértve a zenével-szöveggel kapcsolatos részletkérdéseket is). Erről ennyit. No de mi a helyzet a NoMeansNo egyik legnagyobb slágerével, a Rags and Bones-szal?

Hát csak annyi, hogy a maga beteges módján ez egy nagyon fülbemászó szám, kurvajó szöveggel. A basszustéma zseniális (Groove, baby!), mintha egy elmebeteg funk basszer játszana boogie blues-t a pokolban, az énekes meg közben ilyen sorokat ad elő:

Well, Christ was married on the cross
My father was married to my mother
And I am married to a cigarette butt lying in the gutter

illetőleg

If I could choose to believe or not to believe
You know I would choose not to
Not to
But I can't choose
Not to
No bloody way!

És micsoda váltás az ott 4:24-nél, én kérek elnézést!

Oké, ez az egész nem kifejezetten a Zámbó Jimmy- vagy Kenny G.-vonal, de ezt nézze el nekem el kedves olvasó-hallgató.

Igazság szerint sokat vacilláltam rajta, hogy ez a szám legyen-e a kiemelt dal, vagy a némileg poposabb, lazább Now, esetleg a már címében is megkapó Cats, Sex, and Nazis (melyből egyebek mellett az is kiderül, miért hívják a lírai ént Boldog Uraságnak, nagyon tanulságos!). Utóbbi opusz egy picit talán kevésbé fülbemászó (sokaknak már ez a Rags and Bones és a Now se az, nyilván), viszont nagyon vicces, többek között a zenei idézetek miatt: korai Faith No More, Residents, Deep Purple, Rózsaszín párduc-filmzene (!!! -- utóbbi főleg priceless, kb. 2,5 percnél tessék keresni!).