Izgalmas háttérinformáció: ha nem is sok (vagy éppen méltányolható mértékű), de némi közöm azért van Toroczkay András novelláskötetéhez, miután a szerző volt kedves kb. 2 évvel ezelőtt megmutatni nekem néhány elbeszélését, melyek közül pár bekerült a könyvbe is. Azért is indítok ezzel, mert jólesik úgy tenni, mintha több közöm lenne a Búcsú Éhestőlhöz, mint amennyi ténylegesen van, ugyanis nagyon tetszett. És valószínűleg többek között azért is tetszett, mert Tocó -- nagyon helyesen, és ez nem vicc! -- nem vette túl komolyan a tanácsaim többségét. Azóta már Neil Gaimantől is olvastam valami olyasmit, hogy ha véleményt kérsz az írásodról, minden választ fontolj meg, de a konkrét tanácsokat hagyd figyelmen kívül.
Mondhat valamit. Pedig én alapjáraton nem hiszek az ilyen "nagyok jótanácsai kicsiknek" jellegű okosságokban, még Elmore Leonard híres aranyszabályait sem tartom megkerülhetetlennek. Pedig ő is mondhat valamit. Vissza Tocóhoz!
2016.01.24. 15:19 Orosdy Dániel
Toroczkay András: Búcsú Éhestől (Könyvnapló #101)
Szólj hozzá!
Címkék: kritizálok könyvnapló OD Toroczkay András
2012.11.13. 18:50 Orosdy Dániel
Halott ügyek-kritika #3
A végén van egy köszönetnyilvánítás: "A szerző e mű megírása közben semmilyen ösztöndíjban, támogatásban, elismerésben nem részesült." Teher alatt nő a pálma, mondják, és bizony, ez a regény sem halott ügy. De nem is egészen hiba nélkül való. Noha már a fülszöveg is figyelmeztet: szabadszájú és szatirikus a regény - a műfaji megjelölése egyenesen "fekete kabaré" -, de egy szatírában sem kell állandóan poénkodni, ugye.
A szabadszájúság dicséretes, hiszen nincs annál rosszabb, mint ha a 21. században Márai Sándor modorában beszéltetjük szereplőinket, de a jóból is megárt a sok. Felesleges ennyit emlegetni az elsődleges és másodlagos nemi jegyeket (az egyik szereplő, a polgármester felesége amúgy Tourette-szindrómás, de alig lóg ki), és hiába van jó humora a szerzőnek, ilyen mennyiségben ömlesztve jópofáskodás lesz belőle. A kulturális utalásokkal ugyanez van: nem jó, ha a könyv segítségével hajszálpontosan meg tudjuk mondani, milyen zenéket, könyveket, filmeket ismer a szerző. És ezek a néhol egészen borzalmas nevek! A főhőst Pandur Ákosnak, az eseményeknek teret adó kisvárost Sárványhahotának hívják, és akkor még nem beszéltünk Pernahayder Jánosról.
Pedig a regény, de leginkább az első harmada jó humorral, szórakoztatóan, tehetséggel megírt. Igen, sokszor slendrián - de erre vannak, volnának a szerkesztők. A depressziós kisvárosi önkormányzati alkalmazott kalandjain azonban a bosszantó hibák ellenére is muszáj röhögni. Mintha Bulgakov elolvasta volna Vonnegut Börleszkjét, elmesélte volna a Rokonok Móricz Zsigmondjának, a beszélgetést pedig Örkény István gépelte volna le részegen. Ami elsőre nem rossz. Szóval mindenképpen kíváncsiak leszünk Orosdy új, ezúttal egy szerkesztő által átfutott, valami jó kiadónál megjelent regényére is.
*** / *****