Orosdy Dániel blogja

Ajánlottam én már Hanulát, nem véletlenül: érdemes rá figyelni, és elég kínos (természetesen nem rá nézve, hanem úgy általában), hogy nem "rendes" kiadásban jelennek meg a könyvei, bár ez tudatos döntésnek tűnik (és meg is tudom érteni).

Eredetileg azért akartam a Könyvnaplóban megemlékezni Hanula kolléga izgalmas kísérletéről, hogy az ominózus blogra irányítsam a figyelmet, csakhogy időközben változott a helyzet. A blogról lekerültek a bejegyzések (fejezetek), mindössze három maradt kedvcsinálónak, viszont a mű – jelképes összegért cserébe – letölthető a netről. Nekem még szerencsém volt „élőben” követni az eseményeket, úgyhogy nyugodtan mondhatom: kattints bátran, magyar!

Konkrétan az alábbiak valamelyikére, az e-book ára igazán nem jelentős a belbecshez mérve:

Google Play

iTunes

Kobo

Ciando

Scribd

Ami pedig a belbecset illeti,

A Kultúrpart weboldalon Erős kezdés címen megjelent recenzió másodközlése.

Bármennyire is szkeptikus vagyok a focival és a Péterekkel, Hanula írásai levettek a lábamról, aminek egyszerű az oka: túl jól – értelmesen, olvasmányosan, szellemesen – ír.

Hanula Zsolt írása a Kikötő Online-ról.

Filmkritikus kolléga első regényéről ajánlót írni mérsékelten hálás feladat, ha az ember irigy, örül a hibáknak, ha praktikus, akkor is, csak másként, reméli, hogy tanul belőle. A Halott ügyeknek ugyanakkor látszólag a világon semmi köze nincs a film világához, de hát az ember nehezen bújik ki a bőréből, és időről-időre előkerülnek jelzők, hasonlatok miegymás, ami konkrétan egy – szerintünk – közismert mozira utal, azon keresztül értelmez.

Ez olyan, mint a dohányzás, néha eszünkbe jut, hogy tán nem a legjobb ötlet, de akkor sem mindig tudunk tenni ellene.

Orosdy Dániel regényének színtere egy képzelt falu, amelybe belefér az egész, nos, nagyjából 2002-2010 közötti Magyarország. Az a rettenetesen nevetséges kettéosztottság, amin akkor kevéssé röhögtünk (mára meg felváltotta valami más,nem sokkal jobb izé), az író azonban épp azt kerekíti ki, ami ebben az egészben röhejes. (Nagyjából az egész.) Kezdetben ez nem olyan egyértelmű, sőt inkább tűnik úgy, mintha az elbeszélő mindenről akarna mesélni, csak a nagypolitikáról nem, ezért is lesz belőle falusi kispolitika, de aztán ahogy a filmes hasonlatok terén, itt is hamarosan térdig gázolunk a témában. A Halott ügyek szatíra, nem annyira keserű, mint amilyet a téma valamiféle általánosan elfogadottnak tűnő vélekedés szerint megillet, hanem konkrétan kabaré, mert hát még ilyen hülye emberek hol élnek, te jó isten? Még akkor is, ha a regényben a sokat félt hideg-polgárháború át is csap konkrét lövöldözésbe, így simán előfordulhat, hogy a káoszbrigádok egy tagja napokig tartó puffogtatások után jön rá, hogy nem is az övévivel harcol. Ennél a résznél például konkrétan Monty Python jutott eszembe.

Orosdy íráskészségéhez nem fér kétség, viszont akármennyire is tisztában van/lehet a sokszor emlegetett első filmes, vagy mi a frász, első regényes írók vehemenciájával és típushibáival, mégis sikerült belemennie néhányba. Rendre túlírja a szituációit, mindent ki akar préselni az ötletből és bizony ez ritkán jó. Cserébe viszont remekül karikírozza ki a 19. században ragadt urambátyámozást, a polgármesterré lett ostoba parasztokat, az urukat s parancsolójukat kritika nélkül szolgáló tömegeket.