Az alkotók igyekeznek idejekorán leszögezni, hogy Lovasi célszemély minden, csak nem szimpatikus, aztán persze a párszáz oldal végére kiderül, hogy ez így nem teljesen igaz (különben minek haverkodna vele és írna róla könyvet a menthetetlenül szimpatikus Lévai? Na jó, a honoron kívül.) Azt eddig is sejthettük (én pécsi lévén és közös ismerősök pletykáiból tudtam is), hogy Lovi nem feltétlenül és mindig egyszerű eset, de ez az indítás azért kicsit fura, még akkor is, ha a cél éppen az árnyalt kép megalkotása volt. Másrészt viszont, és ez a lényeg: őszinte. Oké, némi póz azért érezhető belőle ("Ne szeress engem, én is csak egy selejtes emberi lény vagyok!" -- mondja a művész remegő hangon az első felvonás első jelenetében), de ennyi szinte kell is. És az "ünnepelt" önalázása még nem is annyira meglepő! Az már sokkal inkább, hogy
2014.06.26. 21:22 Orosdy Dániel
Lévai Balázs: Lovasi - Idáig tudom a történetet (Könyvnapló #65)
Szólj hozzá!
Címkék: kritizálok Kispál és a Borz könyvnapló OD Lovasi András Veiszer Alinda Lévai Balázs
2014.04.15. 13:14 Orosdy Dániel
Veiszer Alinda: Ráadás (Könyvnapló #61)
Egy újabb könyv, amiről nehéz sok újat/érdekeset elmondani, ennek ellenére távolról sem érdektelen, sőt. Veiszer Alindáról keveset tudok, de az a néhány Záróra-adás, amihez szerencsém volt, kifejezetten rokonszenvessé tette (nem tudom, a zenét ki választotta a főcímhez, de a Tom Waits-szám felhasználásáért neki is jár egy piros pont). Érdekes módon ezeknek a műsoroknak a fő erőssége gyakran a felkészült, udvarias, a másik felet tényleg megismerni és megérteni vágyó műsorvezető volt, nem pedig az ilyen-olyan neves sztárvendég, ami elég jó alap Alinda részéről egy riportkötet írásához (a rossz alapot már ismerjük, ugye, Tanár Úr?). A szerkesztő-riporter ebben a könyvben (és a Záróra című előzményben is, gondolom) sem foglalkozik mással, mint amivel már a tévében is, és amihez a jelek szerint remekül ért: beszélget. (Egyszerűnek tűnik, nem az.) Főleg az ő tehetségének köszönhető, hogy nem akartam átlapozni a kifejezetten érdektelen / számomra ismeretlen arcokkal készült interjúkat sem, és megérte. A Ráadás kifejezetten színvonalas kötet a maga nemében. Egy baj van vele: látni és hallani azért mégiscsak jobb lenne ezeket az interjúkat. Nagy Imrét a kormányba, Alindát a képernyőre!
Kép: PR Herald (köszi)