Az MR2 Kultúrfitnesz című műsorában 2012. augusztus 6-án elhangzottak szó szerinti átirata.
A mikrofonnál: Buda Márton [BM]
BM: A borítón motoros szemüvegben és sapkában figyelő főhős rejtélyes tekintete látható, a beltestben pedig csavaros történet egy gyilkossággal, furcsa szereplőkkel és groteszk humorral. Ez a Halott ügyek című magyar könyv, Orosdy Dániel [OD] első regénye. A pécsi fiatalember filmes szakemberként már jó ideje ismert, de ebben a minőségben most debütál, és a visszajelzések szerint igen nagy sikerrel. Orosdy Danit kérdezem most.
HANGEFFEKT
BM: (magabiztos) A Halott ügyek egy vicces nevű városban, Sárványhahotán játszódik. A kérdés az, hogy honnan jött ez a név?
OD: (sokk hatása alatt áll) Húha, ööö, jó kérdés. Szerintem kis hazánk egyébként sem szűkölködik vicces nevű településekben, tehát például Pornóapáti és még sorolhatnám. Gondolkodtam rajta, hogy milyen településnevet választhatok, amin... aminek egyébként még ööö egyéb dolgokkal, körülményekkel is kapcsolatba hozható a neve, ez egyébként majd a könyvből kiderül, tehát az sem teljesen véletlen, hogy Sárványhahota a-a település, és akkor egy idő után erre... erre jutottam, hogy ööö egyrészt ugye benne van ez a "hahota", ami talán annyira nem magyartalan, tehát nem... nem idegen a magyar fülnek, de utalhat a nevetésre is. Hát a többit azt majd ki lehet találni, de benne van a könyvbe' is.
BM: (laza) A könyv hátoldalán azt írod, hogy a regény úgynevezett "szabadszájú szatirikus" regény. Konkrétan mit engedtél benne szabadszájra?
OD: (azt se tudja, hol van) Be kell vallanom, hogy káromkodások előfordulnak, a-azt nem mondom, hogy nagyon sok, de van, van benne. ööö Hát azonkívül politikai értelemben vett szabadszájúságra nem kell gondolni, azt nem is akartam, tehát nincs szó semmiféle pamfletről, vagy aktuális eseményekre való ööö reagálásról, hát inkább az emberi butaságnak a... a kifigurázása, és a mindennapokban tapasztalható furcsa jelenségeknek a görbe tükörbe állítása ez így, így a lehető legszabadabb eszközökkel. Tehát erre utal a szabadszájúság.
BM: (érdeklődő) Filmkritikusként miért nem inkább forgatókönyvben gondolkodtál?
OD: (A homloka szökőkútra emlékeztet) Az az igazság, hogy gondolkodtam, illetve gondolkodok forgatókönyvben is, a következő-ő regény, hogyha megírom - és remélhetőleg megírom - az például eredetileg forgatókönyvként jutott az eszembe, az egy más jellegű dolog lenne, inkább ilyen krimibe, akciófilmbe... "akcióregénybe", mondjuk így ööö hajló valami. Ez a könyv ez-ez könyvként született meg, tehát irodalmi műként ööö született meg a... a fejemben, ezzel együtt szerintem különösebb gond nélkül átalakítható lenne akár, akár filmmé is, és akik olvasták és értenek a filmhez, azt mondják, hogy elég sok filmes eszközt is felhasználok benne, tehát van átfedés a kettő között mindenképpen.
HANGEFFEKT
Valahogy így hangzott. A "tehát"-okért és "ööö"-kért persze komoly pénzt kaptam a szponzoromtól, darabbért fizetett.
A jobb érthetőség kedvéért elkészítettem egy hiteles szerkesztett változatot is.
A mikrofonnál: Larry King [LK]
LK: A következő percekben a Nobel-várományos Orosdy Dániellel [OD] fogok beszélgetni sokkolóan eredeti bestselleréről, a Halott ügyekről. Velünk vagy, Dani?
OD: Igen, Larry. Mielőtt belemennénk a témába, hadd jegyezzem meg, szép tőled, hogy a kedvemért megtanultál magyarul, de attól még nem tegeződünk.
LK. Bocsánat. ööö
OD: Semmi baj, Larry. Hallgatlak.
LK: A Halott ügyek egy vicces nevű városban, Sárványhahotán játszódik. A kérdés az, hogy honnan jött ez a név?
OD: Remek kérdés, Lalikám, főleg tőled. Mint bizonyára te is tudod, Magyarország nem szűkölködik vicces nevű településekben, ott van például Pornóapáti és még sorolhatnám, de természetesen valós települést nem választhattam a regény helyszínéül. Gondolkodtam rajta, hogy mi jöhet szóba, amin ugyan érződik, hogy magyar és nem nyilvánvalóan kitalált, viszont utal is mindarra, amit megírtam a könyvben (hogy konkrétan mire, az persze csak magából a szövegből derül ki). Végül erre a "Sárványhahota" elnevezésre esett a választásom. Hangzásra nem idegen a magyar fülnek, de a "hahota" rész utalhat a nevetésre is, ennyit azért elárulok. Az eddigi visszajelzések és kritikák alapján az olvasók többségének tetszett.
LK: A könyv hátoldalán azt írod, hogy a regény úgynevezett "szabadszájú szatirikus" regény. Konkrétan mit engedtél benne szabadszájra?
OD: Erről a kifejezésről első biztosan mindenkinek a káromkodások jutnak az eszébe, és be kell vallanom, hogy ilyenek bizony előfordulnak a szövegben, de azt azért nem állíthatom, hogy túl sok. Politikai értelemben vett szabadszájúságra viszont nem kell gondolni, eszem ágában sem volt pamfletet írni, vagy aktuális eseményekre reagálni, sokkal inkább az emberi butaságnak a kifigurázása, és a mindennapokban tapasztalható furcsa jelenségeknek a görbe tükörbe állítása volt a célom, a lehető legtöbb alkotói szabadságot biztosító eszközök felhasználásával. Nagyjából erre utal a szabadszájúság.
LK: Filmkritikusként miért nem inkább forgatókönyvben gondolkodtál?
OD: Korunk legjelentősebb filmkritikusaként természetesen nem kerülhetem el, hogy szkriptben is gondolkodjak, de ezeket csak álnéven írom meg, igaz, némelyik álnevem már Oscart is nyert. Az igaz, hogy a következő regényem, amit egyébként egészen biztosan meg fogok írni, eredetileg forgatókönyvként jutott az eszembe, de Marty Scorsese nem fizet eleget, úgyhogy előbb könyvként fogom kiadni, aztán jöhet a licit. Ez egy krimibe, "akcióregénybe" hajló sztori egyébként. A Halott ügyek viszont eleve irodalmi műként született meg a fejemben, de természetesen különösebb gond nélkül átalakítható lenne akár filmmé is, de szóba jöhet még az opera, bábszínház, szoborcsoport és matematikai feladatgyűjtemény is. Mindenesetre akik olvasták és értenek a filmhez (tehát pl. Marty, Billy Friedkin, Jancsó Miki bá, Orson Welles vagy Fellini), azt mondják, hogy elég sok filmes eszközt is felhasználok benne, úgyhogy nyilvánvalóan nem tudtam megtagadni önmagam.
LK: És mi ezért szeretünk annyira, hehe... Köszönöm, Dan... Orosdy úr, ööö és ne haragudj, hogy feltartottunk.
OD: Éppen George Clooney-val kéne golfoznom, de sebaj, a kedvedért bármikor válaszolok három kérdésre. És most hagyjál békén.
LK: Rajongód voltam, vagyok és leszek, drága Mr. Orosdy. Köszönöm, hogy velünk voltál, köszönöm, hogy élsz, létezel, dolgozol, köszönöm, hogy a kortársad lehetek, köszönöm, hogy...
OD: (bontja a vonalat)
LK: Igen, ööö, tehát...
Így azért könnyebb befogadni, nem?
Kép: Peyo
Fájdalomregényként olvastatta magát velem Orozsdi Dávid könyve, persze a Tamlay-féle értelemben gondolom ezt. Fájdalomregény ez tehát, méghozzá a tétova vágyakból fakadó fájdalmak könyve. Mikor kezeim közé vettem, rögtön feltűnt a már-már hívalkodó geneziskritika, amellyel a szerző megtagadja, mi több, dehonesztálja saját struktúráját alkotói energiák hálózataként - ebből fakad a fájdalom, melyet felerősítenek az álnéven, Reményi Dezső perszónájában jegyzett karikatúrarajzok.
Egy író, egy költő. Pálinkáznak, bratyiznak, aztán megosztják az olvasóval. Így a szép. 