Ennek a rövid nekrológnak itt is helye van.
Bye-bye, Bud. :(
Számítani lehetett rá, mégis váratlanul érkezett a hír, mint a rossz hírek általában. Carlo Pedersoli, azaz filmsztárként Bud Spencer sajnos már távolról sem volt fiatal, sokkal inkább örökifjú. 80 felett is aktív, értelmes és érzékeny emberként egyre többször nyilatkozott kórházi ágyból, egyre többször jött álhír a haláláról, túl sokat tudtunk már a betegségeiről is, miközben pár évvel ezelőtt valósággal újjászületett íróként, óriási sikert aratva a magyar rajongók körében is életrajzi köteteivel.
És ha már a magyar rajongóknál tartunk: valószínűleg kevés olyan ország van, ahol annyira meghatározó a Bud Spencer-filmek hatása (persze elsősorban a Spencer-Hill produkcióké), mint a miénk. Generációs jelenség, akárcsak az Antall József halála miatt megszakított Kacsamesék-adás, igen, de jóval több is annál. A jelentős sportsikerekhez hasonlóan a Bud Spencert szerepeltető vígjátékok is valamiféle közös nevezőt jelentenek nálunk, amit az is bizonyít, hogy a nagy mesterműveknek még a századik ismétlésével is meg lehet nyerni a csatornák nézettségi versenyét. És ahogy a jelentős sportsikereknél, itt is elenyésző az ellendrukkerek száma. Ebben a pillanatban valószínűleg kevesebben vannak, mint valaha. A Spencer-vígjátékokat könnyebb utálni Spencernél magánál, ő ahhoz túl szerethető volt.
