Orosdy Dániel blogja

Avagy itt mindenki hülye, csak én gyártok tankot, mondhatnám gonoszul és előreszaladva. Kezdjük inkább az elején.

Publicistákkal és köteteikkel foglalkozó alrovatunk feltámadt poraiból! Uj Péterrel és Tóta W. Árpáddal ellentétben Seres László viszonylag kevés olyan írást jegyez, ami nagyon szíven/agyon/nevetőizmon ütött volna, de azért nincs miért szégyenkeznie. Szégyenkezem inkább én, amiért némely cikkéről az alábbi dolgok jutottak eszembe:

- Woody Allen zseniális, de a magyar közélet és a nemzetközi politika szempontjából kevés relevanciával bíró főműve.

- Egy régi vicc, amit a "Hogy-hogy mit gyártunk?! Vegye tudomásul, hogy kabátautomatákat gyártunk Észak-Koreába!" mellékpoén beépítésével a Markos-Nádas-Boncz-Katona-kvartett is elsütött a rendszerváltás táján.

Adná magát, hogy Woody a "zsidó-vonal", a vicc pedig Észak-Korea miatt vág ide, hiszen Izrael, a világszintű folyamatok és a mindenféle diktatúrák visszatérő témái Seresnek, de nem erről van szó. Hanem arról, hogy

A politikát unjuk és kerüljük, de a könyv ak-kor is könyv, ha polgárpukkasztásra hajlamos publicista írta, vékony, és tele van képekkel - tehát naplózni kell. Tóta W. Árpád megosztó médiaszereplő, és ahogy elnézem, a visszajelzések alapján a műve is megosztó volt. Micsinájjak, nekem tetszett. Vicces és kíméletlen, viszont kikacsint a geekekre ("Palpatiné" -- éérted!) és nem hiányzik belőle az önkritika sem. Bármilyen indulatokat is keltenek Tóta írásai, szerény megfigyeléseim szerint ha lehántjuk róluk a provokatív felszínt, kiderül, hogy jelentős részük viszonylag egyszerű, jelenségspecifikus véleményt fogalmaz meg egy nagyon logikusan felépített érvrendszer alapján (hogy egyetértünk-e a véleménnyel, más kérdés). Ugyanez a helyzet az Eljövetellel: mindenki megkapja a magáét, a stílusparódiák többnyire remekül működnek, de aránytévesztést csak ritkán lehet kiszúrni, ráadásul "ők" és "mi" összefüggésében sem könnyű értelmezni, mert a fő célpont nem az ún. másik oldal (akármelyik is az), hanem a hülyeség (ami viszont pártfüggetlen). Ezzel együtt kicsit sajnálom, hogy Tóta nem hosszabb szöveggel próbálkozott, és néha cserbenhagyta az arányérzéke. Az Eljövetel nagyon mókás, minden oldalán lehet hangosan röhögni, de elsősorban azokhoz szól, akiket érdekel a közélet, és csak azoknak fog tetszeni, akik nem különösebben elfogultak egyetlen párttal, személlyel vagy orgánummal sem. Élnek még itt belgák?