Filmkritikus kolléga első regényéről ajánlót írni mérsékelten hálás feladat, ha az ember irigy, örül a hibáknak, ha praktikus, akkor is, csak másként, reméli, hogy tanul belőle. A Halott ügyeknek ugyanakkor látszólag a világon semmi köze nincs a film világához, de hát az ember nehezen bújik ki a bőréből, és időről-időre előkerülnek jelzők, hasonlatok miegymás, ami konkrétan egy – szerintünk – közismert mozira utal, azon keresztül értelmez.
Ez olyan, mint a dohányzás, néha eszünkbe jut, hogy tán nem a legjobb ötlet, de akkor sem mindig tudunk tenni ellene.
Orosdy Dániel regényének színtere egy képzelt falu, amelybe belefér az egész, nos, nagyjából 2002-2010 közötti Magyarország. Az a rettenetesen nevetséges kettéosztottság, amin akkor kevéssé röhögtünk (mára meg felváltotta valami más,nem sokkal jobb izé), az író azonban épp azt kerekíti ki, ami ebben az egészben röhejes. (Nagyjából az egész.) Kezdetben ez nem olyan egyértelmű, sőt inkább tűnik úgy, mintha az elbeszélő mindenről akarna mesélni, csak a nagypolitikáról nem, ezért is lesz belőle falusi kispolitika, de aztán ahogy a filmes hasonlatok terén, itt is hamarosan térdig gázolunk a témában. A Halott ügyek szatíra, nem annyira keserű, mint amilyet a téma valamiféle általánosan elfogadottnak tűnő vélekedés szerint megillet, hanem konkrétan kabaré, mert hát még ilyen hülye emberek hol élnek, te jó isten? Még akkor is, ha a regényben a sokat félt hideg-polgárháború át is csap konkrét lövöldözésbe, így simán előfordulhat, hogy a káoszbrigádok egy tagja napokig tartó puffogtatások után jön rá, hogy nem is az övévivel harcol. Ennél a résznél például konkrétan Monty Python jutott eszembe.
Orosdy íráskészségéhez nem fér kétség, viszont akármennyire is tisztában van/lehet a sokszor emlegetett első filmes, vagy mi a frász, első regényes írók vehemenciájával és típushibáival, mégis sikerült belemennie néhányba. Rendre túlírja a szituációit, mindent ki akar préselni az ötletből és bizony ez ritkán jó. Cserébe viszont remekül karikírozza ki a 19. században ragadt urambátyámozást, a polgármesterré lett ostoba parasztokat, az urukat s parancsolójukat kritika nélkül szolgáló tömegeket.
