Szeretek én a Könyvnapló keretében hosszan regélni a semmiről (mint az közismert), de egyrészt rohadt meleg van, másrészt erről a könyvről tényleg nem tudok sokkal többet elmondani annál, hogy pont olyan, mintha a nem túl jó formában lévő Rejtő Jenő humoros-bűnügyi-történelmi regényként újraírta volna a Forrest Gump filmváltozatát (ami ebből a szempontból maga is a Kis nagy ember parafrázisa volt, hogy messzebbre ne szaladjunk a film- és irodalomtörténetben). Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz lenne Jonasson regénye, sőt! Tök jó, vicces meg minden. De annyira azért nem jó és vicces, hogy humorosregény-hangulatba kerülve ne a jó formában lévő Rejtő regényeit olvassam inkább, a Forrest Gump HELYETT a sokkal coolabb Kis nagy ember újranézéséről nem beszélve.
