Fulci visszavág!
- ígértem legutóbb. És ha én valamit megígérek...
Szóval a derék Lucio ugyan saját bevallása szerint nem látta a Sóhajokat (Suspiria, 1977), de bizonyos körülmények, hát... más irányba mutatnak. (Túl azon, hogy Argento filmje igen komoly sikert aratott, és amúgy is elég valószínűtlen, hogy a mozimániás Fulci csak úgy kihagyta volna.) Ezek a bizonyos körülmények következnek most filmenként 1-1 gif segítségével.
A nap kérdése tehát:
Minden vakot megtámad és megöl a segítőkutyája?
Az olasz filmesek ugye nem lopnak...
Pláne nem egymástól...
És ha két ember biztosan nem nézte ihletőforrásnak a másik művét, hát azok egészen egyértelműen Lucio Fulci és Dario Argento...
...
...
...
Bocs, eddig bírtam.
Szóval hőseink mondtak mindenféléket, de a tények (na jó, legyünk megengedőbbek: a látszatok) makacs dolgok.
Következzék két makacs jelenet gifesített* összehasonlítása -- ezek kapcsolatáról röviden a Fulci & Romero kötetben is megemlékeztem.
Boncasztalunkon tehát:
- az A Lizard in a Woman's Skin (alias Egy gyík a nő bőrében, 1971), melyről tudhatjuk, hogy Dario Argento nem látta, hiszen Luigi Cozzi határozott állítása szerint ő tudatosan nem nézte a(z első, kvázi műfajteremtő) sikerfilmje (Kristálytollú madár, 1970) "másolatait"**;
- a Suspiria (alias Sóhajok, 1977), melyről ugyancsak tudhatjuk, hogy Lucio Fulci nem látta -- hiszen ő maga mondta!*** És ő nyilván mindig igazat mondott. A nagy mesélők már csak ilyenek.
* A gifek (természetesen?) nem fedik 100%-osan a vonatkozó jeleneteket, illetve azok egyes részeit, de éppen csak annyit játszottam a screenshotok kiválasztásával, hogy tényleg egyértelműen átjöjjön a lényeg. Amúgy is az az elvem, hogy a gif nem pótolja a jeleneT, a jelenet pedig a filmet, tehát tessék megnézni ezeket az alkotásokat bátran, mesterművekről beszélünk!
** A kvázi műfajteremtés és a másolatnak bélyegz(őd)és erősen véleményes, hogy finom legyek, miután a giallónak becézett olasz thrillert nem Argento találta fel, "csak" ő tökéletesítette és tette nagyon népszerűvé (mondhatni divatossá), ráadásul Fulci már az ő elsőfilmje előtt is jegyzett egy fontos alkotást, amit ehhez a(z al)műfajhoz sorolhatunk (One on top of the Other, 1969). Bővebben a könyvben.
*** Ennek sorozatunk következő epizódjában lesz jelentősége.
A Hitchcock és Fulci, valamint az egyikük-másikuk/mindkettejük és Verhoeven közötti kapcsolatot boncolgató alsorozatunk újabb darabjához érkeztünk. Főszereplőink: a Szédülés, a One on Top of the Other és az Elemi ösztön, továbbá San Francisco. Hogy ki kitől, miért és mennyit, tudatosan vagy véletlenül -- nem tudom. Annyira nem is fontos.
Filmrendezők egymás között. Olyan lehet, mint a tolvajoknak az előzetesben, nem? Látnak valamit, megtetszik nekik, és már hozzá is tapadt a kezükhöz (szemükhöz?). Már csak az a kérdés, Edgar Allan Poe annak idején kitől nyúlta le a lelki zavarait... (Kapcsoló Woody Allen-poén: "Kirúgtak a főiskoláról, mert puskáztam a metafizika-vizsgán: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.")
És amit a fenti, kicsit zavaros bevezetővel tulajdonképpen mondani akarok: Dario Argento Mélyvöröse (alias A gonoszság áldozatai) hagyhatott némi nyomot Lucio Fulci pszichéjén, legalábbis ha a The Psychic (alias Seven Notes in Black) vonatkozó jelenetére vetünk egy pillantást, az ősforrás viszont mindenképpen Edgar Allan Poe, akinek egyik legismertebb befalazásos sztorija, A fekete macska mindkét rendező szívéhez közel állt (Argento az 1990-ben bemutatott Two Evil Eyes című antológiafilm második epizódjaként dolgozta fel [az első epizódot nem mellesleg George A. Romero dirigálta], Fulci pedig a The Black Cat című 1981-es horrorjához használta kiindulópontként).
A nyomatékosító gifek a TOVÁBB után érkeznek.
Közkívánatra (és mert -- megint -- eltűnt a netről) elérhetővé teszem a Mesterek, Bud Spencer és Terence Hill pályájáról kb. ezer éve írt szösszenetemet. És amikor azt írom, szösszenet, egy jó hosszú esszére tessék gondolni, ami eredetileg 4 részben jelent meg a Sokkmagazin virtuális hasábjain. A hossza ijesztő lehet, tudom, de nem fogok most azzal bohóckodni, hogy hagyományőrzési céllal (és harmadszor, a spencerhill.hu-s utánközlést is számolva) több részletben publikáljam. Aki nem akarja egyben végigolvasni, pihenjen közben nyugodtan, engem nem zavar.
DISCLAIMER: A szöveget nem írtam át,úgyhogy valószínűleg akad benne jópár hiba, elírás, furcsaság, vagy olyasmi, amivel már nem értek egyet. Hát ez van. És aki vizuáldesszertre is vágyik a szellemnek felszolgált négyfogásos betűvacsora mellé, használja a Google képkeresőjét, vagy még inkább a Bud Spencer - Terence Hill krónikákat.
A tényállás nagyon egyszerű, akár rejtvényként is megfogalmazhatnók: az alábbi "rémszemek" (a könyvben: "argentós rémszemek") közül melyik látható Dario Argento-filmben és melyik Lucio Fulci-filmben? További kérdés haladóknak: pontosan melyek ezek a filmek?
Kis segítség: természetesen három különböző filmről beszélünk, de hogy ezek hogyan oszlanak meg a két rendező között, sajnos nem árulhatom el!
Na jó, elárulom: Argento-filmből van kettő.
Google-t és Deliriát igénybe venni nem ér! A puskázók azonnal egyest kapnak és automatikusan kimaradnak a következő játékból!
A helyes megfejtők között a nagyrabecsülésemet sorsoljuk ki.
