A Hitchcock és Fulci, valamint az egyikük-másikuk/mindkettejük és Verhoeven közötti kapcsolatot boncolgató alsorozatunk újabb darabjához érkeztünk. Főszereplőink: a Szédülés, a One on Top of the Other és az Elemi ösztön, továbbá San Francisco. Hogy ki kitől, miért és mennyit, tudatosan vagy véletlenül -- nem tudom. Annyira nem is fontos.
Frisco a dombok és a lépcsőházak városa,
ahol autóval közlekedni is élvezet.
Főleg a dombok miatt, nyilván.
A kilátás festői!
A csajok szőkék, kihívóak és hasonló házakban laknak.
A híres híd szextől vezet gyilkosságig -- vagy fordítva?
Az éjszakai élet se semmi!
Említettem már a kilátást? Az épületekből is gyönyörű!
Gyönyörűek a nők is, mármint nemcsak a platinaszőkék. Kicsit mintha emlékeztetnének is egymásra.
Ha már szóba kerültek a (platina)szőkék, vegyük szemügyre közelebbről a női főszereplőket:
EXTRA 1:
Tetszenek emlékezni rá, amikor Poe aproPOEján összevetettem Argento és Fulci művészetét? Most vessünk egy pillantást a közös ősre (vagy "elveszett" láncszemre?), Roger Corman Poe-sorozatára, abból is a második részre, A kút és az ingára (The Pit and the Pendulum, 1961), melynek egyik jelenetéből az alábbi gifet hegesztettem:
Kiadja, nem?
EXTRA 2:
Hitch kultikus, de a maga idején nem túl nagy feltűnést keltő munkái közé tartozik a Bajok Harryvel (The Trouble with Harry, 1955) című fekete komédia, ami a jóízlésű és sokkolóan alulértékelt Michele Lupónak juthatott eszébe, amikor stílben passzoló krimikomédiáját/gialloparódiáját, a Koncert szólópisztolyrát (Concerto per pistola solista, 1970) forgatta. A zárójelenet képeit legalábbis nehéz félreérteni:
HITCH:
LUPO:
...és ENNYI!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.