Orosdy Dániel blogja

Hagyjuk a nagy szavakat meg a bő lét. Van, ami magáért beszél. Pl. ez a főmű.
(Mármint a vers, nem a kép. Bár a kép is jó. Elkalandoztam. Már megint.)

Rezső megemberelte magát. Új művét nem terjesztették fel Nyomasek Bobó Vándordíjra, amihez a teljes Szerkesztőség tiszta szívéből gratulál. - A teljes Szerkesztőség.

Mészárszékhy Búbánatos Rezső, a költő:

A sor végén lesz öngyilkos a betű

A korábbiaknál is határozottabban határolódom el!

 

Mészárszékhy Búbánatos Rezső, a költő:

Jóízű a pöcsöm

(…Tereskova illata érdekelte akkor…)

Már jó ideje vezetem ezt a Könyvnaplót, írtam is sok jó vagy majdnem jó könyvről, de arra nem tudok visszaemlékezni, hogy nem-képregény kategóriában mikor nyilatkoztam utoljára igazi remekműről, azaz olyan irodalmi műről, ami telibe talált – magával ragadott, elgondolkodtatott és elszórakoztatott egyszerre. Talán a memóriám babrál csak ki velem, talán nem is volt ilyen, mindenesetre Edward Bunker első (kiadott) regénye kiköszörüli a vélt vagy valós csorbát, ez ugyanis valódi mestermunka, egy közel letehetetlen, ihletett, autentikus és eredeti regény.

Hogy ki Edward Bunker? Nos, ő egy köztörvényes bűnöző volt, méghozzá abból a fajtából, amelyik a fél életét dutyiban tölti, méghozzá olyan bűncselekmények miatt, amelyekre nehéz morális feloldást találni. Pontosabban...

Nem is olyan régen ezt tudtam írni a modern költészetről (igaz, a modern képzőművészet összefüggésében -- ejj, de bonyolult is ez!):

Egyszer egy költő cimborámmal beszélgetve ez a szabadkozó mondat hagyta el fogaim kerítését: "Nem értek a lírához!". Ahogy kimondtam, tudtam, hogy baromság, de nem vontam vissza ("jobb a békesség" alapon, mégiscsak egy poétával elegyedtem szóba). De miért baromság? Eszem ágában sincs elvitatni a modern költészettel nálam jóval aktívabban foglalkozók szakértelmét, de ha ebben a világban egy vers megítéléséhez bölcsészdiploma kell, akkor nagyon nagy a baj.

A fentieket továbbra is tartom, de azért egy kiegészítés ráfér az idézetre: a képesség egy vers milyenségének megítélésére még nem jelent szakértelmet, magyarán attól, hogy nekem tetszett Szőcs Petra verseskötete, még nem tudok róla adekvát kritikát írni, hosszan és alaposan indokolva a véleményem. Azt a hiányérzetet, amit sok ún. laikushoz hasonlóan én is érzek egyes kortárs verseket olvasva (hol itten a rím? miért nincsenek szabályos versszakok? mi van a ritmussal? miről is szól ez pontosan?), le tudom győzni, ha a nyitottságért cserébe "kapok valamit", és ezzel jelen esetben nem is volt gond. Szőcs Petra versei túlnyomórészt rövidek, nagyon személyesek, hiányzik belőlük a rossz értelemben vett elvontság, viszont van bennük valami sajátos humor, ami főleg kiszólásszerű verssorokban nyilvánul meg. Utóbbi könnyíti meg leginkább az ún. laikusok számára a művek befogadását, hisz ki tudna ellenállni az olyan megállapításoknak, mint "Irén szerette a tiszta helyzeteket." (Diakonisszák) vagy "Ezek a szakállas férfiak sem ma kezdték az éneklést." (Torna). Hogy ne csak pozitívumot említsek, a személyesség néha már túlzó, bár egymás után olvasva a költeményeket azért "összeáll a kép", vagyis hogy hol járunk (földrajzi értelemben, álomban/valóságban), kik a "szereplők" és milyen gyász ihlethette az egyes műveket (és tulajdonképpen a kötet egészét). Nagyobb szakértője a kötet elolvasása után sem lettem a kortárs költészetnek, viszont legalább már nagyobb benne a bizodalmam (vagy mi), és ez azért nem kevés.

Kép: moly.hu (köszi!)

Változatlanul elhatárolódom közeli barátomtól, aki ezúttal egy már-már szentimentális, egyszersmind mély férfibánatról tanúskodó poémával lepte meg ízlésficamos rajongóit.

Mészárszékhy Búbánatos Rezső, a költő:

Érzelmes szerelmesvers
(...búsadalommal szívében szerzette...)

Elmondom, mit elmondani nem lehet
Bevettem Dedalont vagy 12 szemet
Úgy szerettelek, ahogy én nőt szerethetek
Gyógyszertárból jövet, vagy oda menet

Alkoholba fojtom bánatom
Erőt vesz rajtam a szánalom
Magány: fűzfáim alatt árva lom
Abszintban ázik borpettyes váll-lapom

Ne gyötörj már, ne kínozzál kínnal!
Nyelved veri a testemet ostorral és szíjjal
Ámor lőtt meg? Bús szívemben nyíl – jaj…!

Fájdalmas énekkel állok én elibéd
fáradt gebe lettem, de voltam már telivér
Vágyott érzelmed, mondd csak, hát ennyit ér?!

Szarjon neked szonettet egy géplakatos.

Kép: Freims (köszi)

Reggel egy rózsaszín töltényt találtam a postaládában, úgyhogy következzék Mészárszékhy Búbánatos Rezső költeménye. Ha nem tudok megfizetni egy többmint kevincostnert, valószínűleg más poénák is követni fogják.

Mészárszékhy Búbánatos Rezső, a költő:

Kedves Medve!
(…Bear Grylls-nek és Attilának ajánlja…)

1.ső strófa

Be szeretnék Bear Grylls lenni,
éjjel-nappal dögöt enni,
nyakighóban gyalog menni,
bőrkulacsba hugyot tenni,
jeges vízben fürdőt venni,
nyílt sebemre lószart kenni.

2. strófa

Ha én egyszer Bear Grylls lennék,
éjjel-nappal beargryllskednék.
Zaklatnám az operatőrt,
szétrágnám a viperabőrt,
a túlélésért meg is halnék,
jól fizetnek az ilyen balhék!