Nem volt tervben e mű elolvasása részemről, de egyáltalán nem bántam meg, sőt! Elvileg tárcanovellák gyűjteményéről beszélünk, ám arról e remek könyv után se tudnék hosszabban értekezni, hogy konkrétan mi a tököm is az a tárcanovella, és miben különbözik egy rövidebb, mezei nem-tárca novellától. Ehhez már ELTÉ-t kell végezni, azt hiszem. Mindegy is, mert akárhogyan címkézzük fel a Feltétlen embereket, nagyon rendben van. 1-2 oldalas, azonos szereplőket felvonultató írások alkotják a köteT, kb. az Örkény-egypercesek, a börleszk és a Besenyő-család közös halmazából, ha lenne olyan. Az élet értelmén viszonylag ritkán gondolkodtam el Józsi bácsi, Márton és Pesztonka kalandjait követve, de a cél talán nem is ez volt (ettől tárca? hm...), röhögni viszont tudtam hangosan, átjött a társadalomkritika, és persze meg kellett állapítanom, hogy Podmaniczky Szilárd igen jól ír. A répás borítót azért megfúrtam volna a helyében. Igen, valóban mókásak tudnak lenni a furcsa alakú zöldségek, ez a dizájn azonban ebben a formában éppen annyira készteti az embert a könyv kézbevételére, mintha közvetlenül előtte lehányta volna egy oszrigadiétán tengődő nagy fehér cápa. Vagy bárki/bármi. Valamit azért a szerző, illetve az ő jóakarói is sejthettek, mert az újabb kiadás már nagyságrendekkel jobban néz ki:
De mint tudjuk (Nádas Péter kivéve), úgyis a belbecs a lényeg, nem a külcsín! Ennek megfelelően én is feltétlenül ajánlom a Feltétlen embereket, hah-hah-hah.
Képek: moly.hu (köszi)