Már megvolt egy ideje a sorozat első része, de valószínűleg hosszú ideig nem nyúltam volna hozzá, ha a nagyvonalúságáról közismert Tesco áruház egyik rokonszenves alkalmazottja nem veszi a fejébe, hogy 150, azaz egyszázötven forintra értékeli le a Scott Pilgrim a világ ellen c. (mint utóbb kiderült, minden szempontból remek) DVD-t. A film bejött, úgyhogy kénytelen voltam leporolni a képregényt is, s láss csodát: az is jó! Sőt, bizonyos szempontból jobb is, de erre még visszatérünk kisvártatva.
Első fontos gondolat: biztos jele az öregedésnek, hogy Kanadát kezdem Amerikától külön kezelni. Persze eddig is tisztában voltam a különbséggel (Kanada ≠ USA legnagyobb állama, Kanada ≥ USA nagydarab, jóindulatú, belassult félfrancia uncsitesója), csak éppen nem érdekelt különösebben. Így, a krisztusi korban már az is szempont lett, hogy valaki/valaki kanadai (pl. Mike Myers, Jim Carrey, Pamela Anderson, a Sutherland-klán, Matthew Perry, Dan Aykroyd, Robin Scherbatsky, John Candy, Tommy Chong, Michael J. Fox, a Plummer-klán, Sarah Polley, Seth Rogen; NoMeansNo, Leonard Cohen, Rush, The Band, The Hanson Brothers, Neil Young; Arthur Hailey, Kertész Ákos, Stephen Leacock, Alistair MacLeod; James Cameron, David Cronenberg, Arthur Hiller, Norman Jewison, Ted Kotcheff, a Reitman-klán).* És ami a legsokkolóbb: a felsorolt személyek jelentős része vállalható, mi több, rokonszenves arc! Kanada iz kúl. (?)
Második fontos gondolat: bármennyire jó is a film, a képregény bizonyos szempontból egyértelműen jobb. Nevezetesen a főszereplő(k) miatt, aki(k) rajzolt formában tényleg olyan(ok), amilyennek lennie(-ük) kell – azaz szimpatikusak. Kevés gondom volt a filmmel, tényleg, de az azért zavart, hogy Scott Pilgrim csak lassan válik szimpivé, márpedig ez ebben a sztoriban fontos összetevő. A képregény Pilgrimje sokkal szerethetőbb, ahogy egyébként a két nője, Knives és Ramona karaktere is valahogy jobban érthető, elfogadhatóbb. Mindez már csak azért sem mindegy, mert a film befejezése jelentősen eltér a képregényétől, amire a figurák közti különbség elég jó magyarázattal szolgál (magyarán: a rendező is tudta, hogy az eredeti befejezést ezekkel az arcokkal nem tarthatja meg, nem működne – ami azért jelez valamit).
Harmadik gondolat (a „kevésbé fontos” ciklusból): azt egyik Pilgrimmel kapcsolatban sem értem, hogy mitől kellenek ők a nőknek. Főleg ennyinek és ilyeneknek. Ez bekerülhetne az Amire nincs magyarázatba, a jeti és a spontán emberi égés közé.
Negyedik gondolat (megint csak a „kevésbé fontos” ciklusból): A képregény is vicces, de nem teljesen ugyanúgy, mint a film. Ezzel kapcsolatban főleg azon lepődtem meg, hogy az a humor, amit én automatikusan és egyértelműen Edgar Wright rendezőhöz kapcsoltam, valójában a könyvek legfontosabb összetevője és Bryan Lee O'Malley sajátja. Köszönjük, szerzői filmelmélet, a film szőröstül-bőröstül a rendezőé, hóóógyne...
Ötödik gondolat (nem túl fontos): az azért hiányossága a képregénynek (még a filmhez képest is), hogy néha nem könnyű követni. Pl. mert a mangastíl sok mindenre remek, de a szereplők megkülönböztetése terén már komoly kihívások elé állítja a befogadót (értsd: főleg frizura és ruha alapján kéne tudnunk beazonosítani minden egyes óriásszemű lényt a soktucatnyiból).
Hatodik, ún. (de teljesen lényegtelen) zárógondolat: hipster-szempontból az lehet király ebben a Scott Pilgrimben, hogy nagyon hipster, de közben parodizálja is a hipster-jelenséget, ami tök menő. Menőnek lenni viszont kicsit sem menő, szóval összességében ez az egész nagyon gáz az összes felhajtással együtt. Csakhogy ami nemmenő, az valójában menő, így a Scott Pilgrim sem lehet más, csak tök gázos. És ennél királyabb dolog nincs a világon!
Hát ezért gondolom én azt nagyon határozottan ebben a kérdésben, amit gondolok.
Ui. E Könyvnapló-bejegyzés számozása nem véletlenül zavaros.
*A „Jé, ő/ez is kanadai?”-kategóriát erősíti még többek között:
Geneviève Bujold, Kim Cattrall, Michael Ironside, Margot Kidder, Elias Koteas, Eugene Levy, Carrie-Anne Moss, Leslie Nielsen, John Neville, Catherine O'Hara, Saul Rubinek, Keanu Reeves, Ryan Reynolds, William Shatner, Meg Tilly, Deborah Kara Unger, John Vernon, Michael Wincott; Bachman–Turner Overdrive, Cowboy Junkies, Crash Test Dummies, I Mother Earth, Jeff Healey Band, Men Without Hats; Margaret Atwood, Michael Ondaatje, Mordecai Richler, A. E. van Vogt; Denys Arcand, Christian Duguay, Atom Egoyan, Paul Haggis, Mary Harron, Vincenzo Natali, Roger Spottiswoode.
