Itt van a comic(s), itt van újra...
Bélabátyó – Göndöcs – Grafitember – Marabu – Plá: Párkocka
Mókadinamit!
Kacajdetonáció!
Tréfapokalipszis!
Azt nem állítom, hogy minden rajz ugyanolyan vicces (vagy akár hogy mindegyiket értettem), de összességében ez tényleg nagyon színvonalas strip-gyűjtemény. Külön dicséret jár a jobban sikerült kommentek megmentéséért, néha ezek még humorosabbak is maguknál a rajzoknál. És Merényi művész úr hátsó borítón olvasható kedvcsinálója is megér egy mesét! (A rajzait nem fényezem külön, már így is el van kényeztetve, plussz itt ő csak egyike az alkotóknak, márpedig Marabu, Plá etc. is kitett magáért.)
Neil Gaiman: Sandman #1
Őszintén szólva egy kicsit féltem ettől a sorozattól. A koncepcióról korábban olvastam egy keveset, és meglehetősen zavarosnak tűnt. A jó hír: nem az, sőt, Gaiman kifejezetten ügyesen ötvözi a valóságos eseményeket a DC képregények világával és mindenféle mitológiával. A rossz hír: nincs. A Sandman első kötete minden szempontból egységes nívójú, maradandó és emlékezetes darab.
Oké, csak a kötözködés kedvéért: Sandman foglyul ejtése túlságosan homályban marad. Még az egyik szereplő is megemlíti, hogy az álmok ura kicsit béna volt ez ügyben. Arra azért kaphattunk volna valami magyarázatot, hogy ez miért és hogyan sikerülhetett ennyire hatékonyan egy halandónak. Soha nagyobb bajt. És még ezt az apró csorbát is kiköszörülhetik a később kötetek.
Frank Miller: Sin City 3. – A nagy mészárlás & Sin City 5. – Családi értékek
Tényleg nem szeretem önmagam ismételni, hiszen akkor önmagam ismételném, és önmagam ismétlése nem csak engem untat, hanem azokat is, akik olvassák, hogy önmagam ismétlem. Szóval Miller sorozata változatlanul nagyon pöpec. A Családi értékek talán egy árnyalatnyival gyengébb azoknál a sztoriknál, amelyek Rodriguez filmjébe is bekerültek, (kicsit bő lére van eresztve, hosszra viszont szerényebb, hiányzik a fejezetbontás), de nem sokkal, és még így is nagyon szórakoztató.
Nemere István – Haui József: Titok a kráter mélyén
Messzeringó gyermekkorom világából volt ismerős ez a kiadvány, amikor ráleltem az antikváriumban. És tulajdonképpen kiállta az idő próbáját, nem volt rossz elolvasni, túl az indokolt nosztalgián. Oké, Nemere sztorija nem nagy cucc, 1-2 rajzzal kapcsolatban is merülnek fel kérdések, de az összkép egész jó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.