Nem szoktam efféle vallomásokat tenni, de magunk között vagyunk: ha valakivel szívesen cserélnék, az Les Claypool lenne. És NEM elsősorban azért, ahogy basszusgitározik! Nem mondom, az sem utolsó szempont, de távolról sem a zenei tehetség a lényeg. Hogy akkor mi?
Az egyelőre maradjon az én titkom.
Ami viszont nem titok:
ez a faszi a maga képére tud formálni bármit, amihez nyúl, méghozzá úgy, hogy minimum minőségi lesz a végeredmény. Nem tűnik született rendezőnek, mégis olyan mockumentary-t tett le az asztalra, hogy arra sok profi büszke lehetne (Electric Apricot: Quest for Festeroo – merem ajánlani!). Írónak sem egy Raymond Chandler, ezzel együtt horgásznoir műfajban talán maga Chandler sem alkotott volna erősebb darabot (Hemingway talán igen, de ezt ne feszegessük, ő biztosan a lélekre és a nagy tanulságokra ment volna rá, ami nem mindig szerencsés).
A South of the Pumphouse ún. slow burner, ami kb. azt jelenti latinul ésvagy ógörögül, hogy relatíve lassan indul be, de utána annál keményebb ütést helyez el a gyomorszájon. A sztori egyszerű, mint az evezőlapát: egy testvérpár, közelebbről két egymástól elhidegült férfi horgásztúrára indul, amihez -- sajnos -- csatlakozik a báty régi haverja, egy kiállhatatlan, nagyszájú, bigott pöcs is, aki régebben élvezettel kínozta a nála fiatalabbakat (is). Az egykori áldozat öccs nyilván nem boldog, nem éppen erre készült, de egy ideig kb. elvannak mindhárman a maguk dolgaival (pecabotok, drogok, miazmás) és -- kisebb-nagyobb súrlódások mellett -- egymással is, amikor is...
Na ezt már nem árulom, legyen elég annyi, hogy nem véletlenül utalgatnak a Primus-számokban "spegetti" westernekre, a Gyilkos túrára vagy épp a Halálbarlangra (aka Texasi láncfűrészes mészárlás 2.). (Az, hogy a regény tele van Primus- és Claypool-közeli referenciákkal, alap, ezért csak zárójelben említem, viszont hozzátesz a meglévőkhöz egy izgalmas plusz réteget -- szemfüles zenebarátok, gondolva volt rátok!)
Száz szónak is egy a vége: az alkotó személyétől függetlenül merem ajánlani ezt a könyvet (Primus-fanok, horgászok, backwoods horror- és noir-kedvelők előnyben), és igazán kíváncsi lennék a filmre, ami helyett végül Claypool megírta (ugyanis ezidáig nem sikerült összehoznia Pumphouse-projektet, cserébe legalább elkészült az Electric Apricot).
Kép: Akashic Books, Wiki (köszi!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.