Bíztam benne, hogy az Agave folytatja a Ketchum-sorozatát (ami persze elsőre nem feltétlenül tűnt sorozatnak: akkor még csak konkrétan két, egyébként passzoló külsejű regényről beszélhettünk, semmi többről), s lám, megérkezett a Dead River-trilógia középső része.
Ami tök jó!
Mármint az is, hogy megérkezett, meg maga a könyv is.
És utóbbi nagyjából ugyanazért jó, amiért az első rész is jó volt: nagyon magabiztosan, ha úgy tetszik, jó értelemben véve profin hozza mindazt, amit egy hasonló backwoods horrortól / slashertől elvárunk. Bővebben nem is mennék bele ebbe, korábban már leírtam, mit gondolok erről, illetve leírták mások is. Egy dolog zavart csak (kicsit), mégpedig az, amit nem-jó értelemben véve profi megoldásnak gondolok, azaz meglepődtem rajta, és nem kellemesen: a befejezés. Értem én, hogy Ketchum tanult az első regénye esetéből és meg akarta előzni a szerkesztői pofavágásokat, de akkor is: ha ez nem ironikusan értendő ésvagy álomjelenet (nekem egyiknek sem tűnt, bár tévedhetek), akkor bizony az utolsó fejezettel én nem igazán tudok mit kezdeni.
Ettől eltekintve viszont maximálisan meg voltam elégedve a regénnyel, azt se bántam volna, ha hosszabb, annyira olvastatta magát. Nem ad sokkal többet egy ütős horrorfilmnél, de ez sem kevés, sőt.
Kép: moly.hu (köszi)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.