Orosdy Dániel blogja

 Haladunk, haladunk!

Kapaszkodniii...

KEZDÜNK!

Avagy ilyen volt a tavalyi év első féléve a Letteboxd-profilom tanúsága szerint.

Halloween (DVD-kritika)

Duplalemezes, extrákkal teli Halloween-kiadás?

Ó, öröm!!!

Audiokommentárok, magyar szinkron, a film két változatban… Mi lehet a gond?

Gond sajnos mindig akad. Ráadásul az Ultrafilm eddig igazán tisztességesnek mondható kiadványaihoz (Cannibal Holocaust, A holtak napja) képest ezúttal több is. Eddig legalább az olyan technikai szempontokkal nem voltak komolyabb gondok, mint a szinkron vagy a film lejátszása, de az intő jelek – az elülső borítón olvasható csúnya helyesírási hiba, A holtak hajnala 2. lemezének menüje – sajnos ómennek bizonyultak. A kiadó a hibák többségével tisztában volt, és mentegetőzik is, de ennyi pénzért ez talán már kevés.

Ugyanis minden nem fér fel oda, különös tekintettel a sorozatokra, sorozatepizódokra és mindenféle (főleg tévés) furcsaságokra.

(Ami nem jelenti azt, hogy itt a blogon ezek a bejegyzések nincsenek már fent valamelyik filmnaplóban, jó eséllyel majdnem mindegyik megtalálható a megfelelő évnél, mindenesetre indokoltnak láttam egy helyre összegyűjteni őket a kezdetektől a mai napig, ami 2024. május 2.)

Itt a második rész, kalandra fel!!!

Az új év egyszerűen nem kezdődhet filmnapló nélkül!

NEM!

Galla Miklós örökérvényű szavával élve:

"FOLYTATJUK!"
[illetve csak én, mindegy]

Új az év? Igen.

Érkezik a kétrészes filmnapló?? Igen!

Öröm ez mindenkinek???

A közkedvelt sorozat folytatása folytatódik!

már megint / még mindig FILMEK!!!

Tehenes filmek is, miért ne?!

Szóval a második félévnyi adag tavalyról, (jórészt) kifejtősen, ahogy kell, de ezt (is) már mondtam.

Közkedvelt sorozatunk folytatódik!

FILMEK!!!

Félévnyi adag tavalyról, (jórészt) kifejtősen, ahogy kell.

Csak önmagamat tudom idézni:

Nem pazarlom a szavakat: az első rész második része. Vagyis inkább a folytatása. Az év második fele, időben visszafelé haladva (nem ragozom többet).

TÁNCRA FEL!

via GIPHY

Csak a szokásos: éveleji filmnapló -- de már a Letterboxd-ról! (Azaz nagyobb, hosszabb, vágatlan, csillagos... minden.)

A rendszer a szokásos: féléves bontásban haladunk, időben visszafelé. Ami az első, az az utolsó, mármint nézés szerint, de csak az előző év első feléről beszélünk. TEHÁT:

Júniustól megyünk visszafelé.
Első = utolsó,
és vice versa.

Indul:

Nem pazarlom a szavakat: az első rész második része. Vagyis inkább a folytatása. Az év második fele, időben visszafelé haladva (nem ragozom többet).

És ismét!

Év eleje (ha nem is január...), tehát filmnapló, de éves helyett féléves bontásban, időben visszafelé haladva. Ami az első, az az utolsó, mármint nézés szerint, de csak az előző év első feléről beszélünk. Megvan, érthető? Fogod, veszed, vágod, érzed, érzékeled stb.?

Júniustól megyünk visszafelé.
Első = utolsó,
és vice versa.

Oké?

Indulhat?

Értjük egymást?

Sok meló -- semmi eredmény.

Ez lenne az élet? Vagy csak az én életem?

Hmmm...

Az alább következő, kb. mindenki más számára totálisan érdektelen gif-zuhatag azt fejti meg, hogyan lehet (feltehetően, de nem biztosan) köze egymáshoz egy mérsékelten emlékezetes hollywoodi akciófilmnek (ami nem kis részben vallási propagandafilm) és egy népszerű, de jobbára lenézett régi olasz westernvígjátéknak (amibe egyszer még Vágó "DK" István is beletörölte azt a ténytisztelő csizmáját ---- ó, irgalmazzatok!........)

Szóval a vállaltan, sőt, látványosan leoneista (van ilyen szó??) Éli könyvében véltem felfedezni a Leone istállójában készült Nevem Senki közvetlen hatását, mi több, ennek -- számomra egyértelmű -- nyomait.

Érdekes? Csak amennyire minden más ezen a blogon, szóval kattintsunk együtt, rokonaim, barátaim és ismerőseim:

mert ha esik, ha fúj,
ha fölösleges, ha nem,
ha legfeljebb a szubkultúra perifériáján marginálisan érdekes, ha mégis,
én...

.

..

...

MUTATOM!

Támadnak a finnek! Hideg van, néha hó is hullik (a könyvet még télen olvastam, ezt a posztot is akkor kezdtem el), nyilván ezért. Vagy csak mert most jutottam el odáig, hogy pótoljam Renny Harlin finn rendező relatíve komoly sikert aratott debütjét, a Született amerikaiakat, ami egy finn-amerikai koprodukció a 80-as évekből. És olyan is. Harlin szépen megrendezte, tényleg, elég erős jelenetek (is) vannak a filmben, de amúgy, túl a számomra nehezen viselhető 80-as évek fílingen, hát… Ritka buta egy valami, na. Chuck Norris fia játssza a főszerepet, állítólag a fater helyett, aki nem ért rá, bár én nem tartom kizártnak, hogy az alapjáraton elég igénytelen Chuck alaposabban beleolvasott Harlinék szkriptjébe, és végül mégiscsak szólt az ügynökének, hogy mentse ki („Nyaralok, telelek, beteg vagyok, mindegy, intézd el, különben mehetsz vissza Lorenzo Lamas asszisztensének!”), így aztán Norris jr. jelenléte tudta csak menteni a helyzeT.

Könyvben is támadnak a finnek, jóval izgalmasabb végeredménnyel. Réges rég, egy messzi-messzi galaxisban blogon olvastam erről a könyvről, a szerzője írt róla (ő természetesen magyar, Szabó Zsoltnak hívják, és a hazai ponyva nemes hagyományainak megfelelően fordítóként tüntetik fel a kiadványban).

Nos, ha egymásnak eresztjük a két művet, a következőkre juthatunk:

A tüdőgyulladás kevés dologra jó, de filmet nézni... hát ideálisnak azért mégsem mondanám, maradjunk abban, hogy arra még pont megfelel. Vigyázzanak magukra, Drága Olvasók, nekem egy csúnya tüdőgyuszi dobta meg az augusztusi-szeptemberi filmfogyasztásomat (alább kb. a Nagy haltól a Vakációig).

Pedig nem is dohányzom!
(sokat)

A hagyományok már csak ilyenek: nem változnak. Kivéve, amikor változnak. Mint most is. Egy kicsit.

Az előző évi filmnaplót újfent januárban, sorrend szerint, de időben visszafelé haladva teszem közzé, csakhogy ezúttal két részletben, mivel az oldal nem bír el ennyi betűt (nem az én filmfogyasztásom nőtt meg riasztó mértékben, a Twitter duplázta meg a posztolható karakterek számát). Szóval első körben következzék a júliusi utolsó filmtől a januári elsőig kb. minden, és hogy miért pont ezek a hónapok kerültek itt elő, kiderül a holnapi 2. adag előszavából.

Talán új hagyományt teremtünk ezzel?...

Ki tudja??

Steven Spielberg ízlésével sosem volt sok gond, legfeljebb a filmjei nem olyan jók már, mint régen (és akkor finom voltam...). Azt már tudjuk, hogy szívesen mutatkozott Sorcerer-pólóban, de mi a helyzet mindannyiunk kedvencével, A francia kapcsolattal? Ez a Friedkin-remekmű vajon nyomot hagyott a ma már őszülő mesteren?

Vigyázat, beugratós kérdés!

És akkor kezdjük is: READY PLAYER ONE? Mert akkor MUTATOM!

Itt van a múlt, itt van újra.

Megkésve bár, de törve nem: itt van.

Könyvnapló. As usual. Fordított időrendben. Precízen, ahogy kell.

Igen, igen, tudom, már napok óta kapom a felháborodott leveleket... Meg lehet nyugodni, itt a 2016-os év komplett filmnaplója!

Korszakos remekmű lenne Proyas új műve? Biztosan nem. Pokolian szórakoztató látványmozi? Kétségtelenül!

Igen, tavaly is néztem filmeket, és igen, jó szokásomhoz híven ezúttal is összesítem, mi mindent néztem adott évben. Ez van. Akinek nem tetszik, csak egyszer olvassa végig.

Izgalmas új rovatunkkal a nagyon (nagyon-nagyon) unatkozó nethasználók tömegeit kívánjuk megszólítani. A koncepció egyszerű: jópár cikket elkezdtem az évek során, amit nem fejeztem be, vagy ha be is fejeztem, valamiért nem publikáltam. Na ezek lesznek itten közzétéve, méghozzá – jobbára – eredeti formájukban, azaz amit 10 éve nem fejeztem be, most már félkész állapotban marad.

„No de miért érdekesek ezek bárkinek is, Orosdy úr?” – merülhet fel a kérdés. S valóban! Ezek az írások rohadtul nem érdekesek, lássuk be. De a neten sok minden elfér, a blogok nagy része eleve rohadtul érdektelen, és tulajdonképpen ezek a szövegek is megtalálhatják még a maguk közönségét. Miért ne? Ha ez a szobor, aminek még a fejét és a végtagjait is lespórolta a művész, Rilke-verset ihlethetett, akkor akár még az én torzóim is jók lehetnek néhány Parti Nagy-költeményre! (Vagy Mészárszékhy Búbánatos Rezső egy-egy szonettjére, de ebbe inkább bele se gondoljunk.)

SZÓVAL: fáradjanak a fegyverkamrába, a lőmester megmutatja a besült töltényeket!

Első töltényünk rögtön formát is bont, hiszen akár ki is lőhettem volna annak idején, lévén nem félkész, hanem komplett szöveg – éppen csak nincs semmi aktualitása, és (ma már) újszerű gondolatokra se nagyon bukkanhatunk benne. „Egy séta a vad oldalon”, avagy mindaz, ami 2004-ben még akár érdekes is lehetett a Gyilkos túra kapcsán. Olvassák el, ne habozzanak! Élvezzük együtt az ifjú szerző esetlen stílusát, kényszeres közléskényszerét és mainál is körülményesebb fogalmazásmódját!

E g y   s é t a   a   v a d   o l d a l o n

És igen, amire mindenki várt, egy újabb filmnapló! (Mármint a tavalyi termés, mindegy.)

És ha már így kérdezitek, elárulom: néha én sem értem utólag, mire mit adtam -- mármint pontszámot, hogy mé' pont annyit. Pl. a Lámpaláz (alias Stagefright) ma már simán 10/9-es filmként él az agyamban, erre most látom, "csak" 10/8,5-öt adtam neki... Kemény meló ez, na, csak kívülről tűnik olyan könnyűnek!