Orosdy Dániel blogja

Nem pazarlom a szavakat: az első rész második része. Vagyis inkább a folytatása. Az év második fele, időben visszafelé haladva (nem ragozom többet).

AZ ÉSZAKI-SARKKÖR SZERELMESEI - Lelke mélyén ez egy szép, kedves, egyszerű történet 1 fiúról és 1 lányról, de Medem annyira eredeti akart lenni, hogy azzal sikeresen le is csökkentette a film élvezeti (és egyéb) értékeit. Nem teljesen, de azért jelentősen. Kár érte. (10/6 - od)

PISZKOS TIZENKETTŐ: HALÁLOS KÜLDETÉS - Hihetetlen, de a 2. folytatásra sem futotta több az 1. rész remake-jénél, mínusz cinizmus és háború-/seregkritika, plusz 1-2 új, de nem túl eredeti ötlet. Kétségtelenül szórakoztató tévéfilm, de tudnának többet is az alkotók. (10/7 - od)

CSILLAGOK KÖZÖTT - Nolan sosem lesz már az én Tarantinóm (ld. alább), de a tehetség előtt kalapot kell emelni, és ez bizony nem semmi teljesítmény, megérdemli az elismerést (még az ihletői is 1től 1ig remekművek). + jól áll Nolannek, hogy nem (csak) az észre céloz. (10/9 - od)

VOLT EGYSZER EGY... HOLLYWOOD - Nem tehetek róla, ez a manus emberként soxorosan kérdőjeles, de író-rendezőként, mi több, művészként az én nyelvem beszéli, méghozzá tökéletesen, ez van. A Nyolcas jó volt, de maradhatott volna színdarab, ez viszont igazi MOZI, pont. (10/9,5 - od)

MÁTÉ EVANGÉLIUMA - A tempójával ki kell békülni, de ez a legkevesebb (Gibson szadista megfejtése mennyire pörgött, aztán... eh). A zenehasználat és az operatőri munka zseniális, Pasolini letisztult megközelítése pedig irigylésre méltó. Egyben a siker titka. Riszpekt: (10/9 - od)

JÉGMEZŐK LOVAGJA - A látványos-harcias eposzok öregednek a legrosszabbul, ez alól sajnos Eizenstein jelentős munkája sem kivétel, ráadásul még a propagandaszag is érződik rajta. Hogy ettől rossz lenne? Abszolúte dehogy! Csak nem sikerült leborulnom a nagysága előtt. (10/8 - od)

BOLONDOK FELVONULÁSA - Ismerős alaphelyzet kiránduló bolondokról, ezúttal road movie és párkapcsolati dramedy elemeivel dobva fel a vígjátéki helyzeteket. Most nem csak a színészeken múlt, hogy élvezhető a végeredmény, de ez azért még messze nem egy/az Álomcsapat. (10/7 - od)

MÁS NEGRO QUE LA NOCHE - Inkább hangulatos, mint félelmetes mexikói kísértetfilm, de még így is köröket ver a legtöbb slasherre és egyéb hasonszőrű próbálkozásokra. Pár jelenet fölösleges, cserébe pár másik egész hatásos. Merem ajánlani! (10/8,5 - od) http://deliriahungaria.blogspot.com/2011/04/mas-negro-que-la-noche-1975.html …

LIKE A CHILD -- FÁBIÁN JULI - Nem voltam és nem is lettem rajongója Fábián Juli zenéjének, de nagyon örülök neki, hogy elkészült róla ez a dokumentumfilm, érdemes volt így (is) emléket állítani neki. Minőségi munka értékes alapanyagból -- amire készült, annak remek. (10/9 - od)

A BOSSZÚ URA - Fáj, hogy ennyire (legalábbis relatíve) alacsony pontszámot kell adnom egy filmnek, amiből szabályosan sugárzik a tehetség, de az arányérzék hiánya akkor is hiba, ami jelentősen befolyásolja az összképet. Szóval kár. Kevesebb hulla és gyász néha több. (10/7 - od)

A HÍVATLAN VENDÉG - Újfent jó lenne érteni, mit akartak az alkotók művükkel, e "vígjátékkal". Az 1 dolog, hogy alig vannak benne poénok, de a sztori következetlenségei sem szolgálnak semmiféle magasabb (műfaji) célt. A színészek nézhetővé teszik, ennyi, és ez se sok. (10/6 - od)

CSALÓKA IFJÚSÁG - Roth-nak inkább a balsorsa hozta, hogy több nagy rendező ezotériával és történelemmel cicázó őszikéjében is szerepelnie "kellett". Herzog megfejtése érdekes volt, de kicsit lassú, Coppoláé épp fordítva: pörögnek az események, csak nem túl érdekesek (10/6,5 - od)

HELLR4ISER: VÉRVONAL - Meglepő módon a "Nyolcadik utas a Pinhead"-koncepció egész jól működik (és jobban a kosztümös részeknél, furcsamód), de attól még a filmnek se füle, se farka -- sem önmagában, sem a korábbi részek összefüggésében. Kár volt Pinheadet piszkálni. (10/4 - od)

ANYÁM! - Általában nem szoktam (teljesen) érteni az ilyen agymenéseket, aztán ettől függetlenül vagy tetszenek, vagy nem, de ezt még érteni is vélem... Nem valami mély (bocs, Darren), nem is telitalálat, de attól még hatásos vízió, összességében abszolút működik. (10/8 - od)

A CSENDES BÉRGYILKOS - Rokonszenvesen visszafogott, független rendezői bemutatkozás Keatentől. A sztori nem túl erős, a karaktereket is inkább a színészek töltik meg élettel (meglehetősen ügyesen), viszont a hangulat és a vizualitás stimmel. Nájsz, jöhet a folytatás. (10/8 - od)

BALSZERENCÉS ALFRÉD - A Félénk vagyok... zsenialitása alapján azt gondolnánk, PR írónak/rendezőnek is remek - sajnos nem. Igaz, nem is dilettáns, jól szolgálja komikusi énjét mind2 minőségben, de ez a mű még Topor segítségével is max. hangulatos, és csak néha vicces. (10/7 - od)

BOLSE VITA - Gyerek voltam, mégis tudok nosztalgiázni arra a korszakra, PEDIG... (Igaz, innen-most valahogy könnyű nosztalgiázni.) Nagyon erős mozi ez, tele izgalmas apró részletekkel, de a "nagy egésznek" is van sodrása. Kár, h. a Chico csak részsiker ehhez képest. (10/9 - od)

CINEMATOGRAPHER - Vágás, fényképezés szempontjából kifogástalan rövidfilm, a sztori viszont homályosabb az indokoltnál, és az rendező-író-operatőr alakítása is néha bántóan elüt az őt körbevevő profikétól (RIP Keres Emil!). Nem rossz, nem rossz, de nem is az igazi. (10/7 - od)

AZ ÍR - Nem véletlen az a Shootist felirat a mozi homlokzatán. Scorsese tudja, h. ez a Shootist-(Frenzy-, Prizzi's Honor- stb.)periódus, a kompakt kései művek ideje, amik búcsúznak és az életműre emlékeznek. A retus eleinte zavart, de a Fotográfia után vicces is volt. (10/9 - od)

FOTOGRÁFIA - Tképpen az benne a legnagyobb truváj, hogy _látszólag_ mennyire könnyedén ötvözi az egymástól elütő elemeket (főleg a játék- és dokumentumfilmet), ami a valóságban kőkemény munka lehetett. Megérdemelten klasszikus: ritka szép, okos és gazdag mozi. (10/9,5 - od)

A NAVIGÁTOR - KÖZÉPKORI ODÜSSZEIA - Minden szempontból fantáziadús alkotás, elsősorban persze vizuálisan, de ez azért kevés, h. elterelje a figyelmet a forgatókönyv, mondjuk úgy, _nagyvonalúságáról_. (Némi melót még lett volna vele, ami Wardot ez kevéssé érdekelte.) (10/8 - od)

LEGENDA A VONATON - Rényi debütje is "munkásfilm", de nem dráma Kertész nyomán, hanem moldovás vígjáték már a szocreálon túl, de még a hivatalos munkás-képen innen (jókedélyű szakik esetei a munkahelyen). Élvezetes mozi jó színészekkel és csodálatos helyszínekkel. (10/8,5 - od)

CASTLE FREAK - A 80as évek olcsó olasz horrorjainak valószerűtlen frigye a Ragyogással, lovecrafti felhangokkal - szerencsére egy mester kezei között. Gordon filmre filmre egyre nagyobbat nő a szememben, pedig ez a műve sem nagy durranás, és mégis... Van benne valami. (10/8 - od)

FALAK - Ma már nehéz átélni a korabeli (teljesen egyedi és átmeneti) politikai helyzetet + a forgatókönyv is tele van nevekkel, homályos utalásokkal stb., mégis ez a fura valami (újhullám, Antonioni, pesti flaszter, Jancsó-cameo, francia színészek [...]) -- működik! (10/8,5 - od)

A VÖRÖS TEKNŐS - Akárcsak Kuroszava filmje, ez sem annyira 1séges, mint lennie kéne, viszont 1es részei nagyon erősek. A történetmeséléssel akadnak gondok, a szimbólumhasználat is problémás, de ez éppen csak annyira "elég", hogy ne legyen virtigli remekmű. Ajánlom. (10/8,5 - od)

MENNY ÉS POKOL - Nagyon erősen indul, de később már akadnak (kisebb) gondok. Több epizód is a hasonszőrű Részeg angyalt és Veszett kutyát idézi, méghozzá felnőve a nagy elődök színvonalához... és a végeredmény mégiscsak felemás. Igaz, itt már ez is __bőven__ jó. (10/8,5 - od)

FEKETE RÓZSA - Elsőosztályú tévéfilm, és többek között attól "extra", hogy nem csak a krimiszálra koncentrál, sőt, az tképpen mellékes. És izgalmas a Bujtor-Szőnyi együttműködés miatt is, pl. egyértelművé teszi, tényleg Bujtor rendezte-e a Csak semmi pánikot (nem). (10/8,5 - od)

47 METERS DOWN: UNCAGED - Az 1. rész sem váltotta meg a világot, de ezúttal kb. csak a helyszín és 1-2 jelenet működik, a maradék pedig közepes vagy rosszabb (a jump-scare-ek tömege, jaj!). Nincs szüksége a világnak még egy folytatásra, de fogadok, már a csőben van. (10/5,5 - od)

127 ÓRA - Attól tartok, Danny Boyle nekem már sosem lesz nagy kedvencem... de azért a filmjeit kedvelni és a tehetségét elismerni még képes vagyok! Az oscaros nyomorkliphez képest itt azért akad erő, kihívás, bár a végeredmény még mindig nem perfekt. Franco remek. (10/8,5 - od)

VÉRES VALENTIN - 3D-ben tényleg hatásos lehet, de tévében ez a hatás már nem érvényesül, és még a túl erős világítás is visszaüt. Már az eredeti film sem volt nagy durranás, a remake viszont tényleg annyit tud, mint egy rutin-slasher. Van rosszabb, de _sok_ jobb is. (10/6,5 - od)

AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ - Az állítólagos "Macska-jaj 2." variál egy keveset a recepten, Jeunet és Gondry mellett még a tiroli szexvígjátékok és a mesék is eszembe jutottak, de akárhonnan is nézzük, élvezeti értéke ellenére fáradt és elnyújtott mozi ez. "Nem jól" giccses. (10/7 - od)

A VISZKIS - A forgatókönyv is profi, de a rendezés a lényeg, pontosabban a látvány. A legjobb értelemben véve hollywoodi mozi. A nézőpont a rablóé, de nem kap felmentést, miközben a rendőr(ök) sem marad(nak) egydimenziós figurá(k). Izgalmas és sikeres(!) kísérlet. (10/9 - od)

MEN OF CRISIS: THE HARVEY WALLINGER STORY - Woody adásba sem engedett tévés rövidfilmje még a nagy (komikusi) korszakból. Nem ér fel a hasonló áldoksijaihoz, az aktuálpolitikai vonal is rosszul öregedett, de a poénok azért többnyire ülnek, Allen érezte a műfajt. (10/8,5 - od)

A REMÉNY ÚTJA - Migráncs-simogatás ezerrel, meg humanizmus, de minden irányban empátiával -- nem ennek a filmnek való most e vidék. De attól még (vagy épp azért?) remek. Lassan indul, viszont a vége 1szerűen megrázó + nagyon elgondolkodtató. Ragályi is odatette magát. (10/9 - od)

MAGA A POKOL - Szinte kínos, mennyivel felülmúlja Lam (RIP!) rendezése... hát, kb. minden mást a filmben. A szkript jórészt sablonokból áll, JCVD nem rossz ugyan, de nem is jó, Taylor karizmája túl kevésszer kap teret stb. És mégis, meglepően kellemesen szórakoztam. (10/7 - od)

KLEOPÁTRA - Jó ötletnek tűnt retró szinkronnal, pan&scan VHSrip verzióban nézni... Hát nem. Ennél azért többet érdemel, ennyit már legalább tudok. És még annyit, hogy pár jelenet, díszlet, kosztüm stb. elég meggyőzően sikerült, George Lucas is jegyzetelhetett. (10/újranézem - od)

SZERENCSÉTLEN BALESET - Igazi esszenciája a korabeli amcsi thrillereknek, azaz valódi kliségyűjtemény. Ettől még nem lesz kevésbé szórakoztató (a kivitelezés profi), de a megtörtént eseten alapuló ötlet talán többet érdemelt volna. Nem sokkal, de már az is elég lenne. (10/7 - od)

MURIEL ESKÜVŐJE - A Priscilla és egy brit kitchen-sink dráma (vagy inkább dramedy) közös gyermeke. Bájos, vicces, megható, remek színészi alakításokkal és sok kellemes meglepetéssel. A magabiztos rendezés Hollywoodig repítette a rendezőt -- ma már tudjuk: sajnos. (10/9 - od)

HOLTODIGLAN - Korrekt thriller, működik, mint annak a rendje, még a médiáról és a házasság intézményéről is mond valamit, mégis nehezemre esik megérteni, hogyan lehet ez sikeresebb és elismertebb A tetovált lánynál... Sebaj. Nem kell nekem mindent érteni, nem igaz? (10/8 - od)

SÜLT, ZÖLD PARADICSOM - Csöpög a jóindulattól, és bár a sztori nem lenne rossz, ahogy a színészek többsége is kitesz magáért, összességében mégiscsak klisés, bátortalan kísérlet ez. Tud Hollywood ennél jobbat is, és akkor a függetlenekről stb. még nem is beszéltünk. (10/7 - od)

INFERNO (1999) - A Jodzsimbó, a Teoréma és vmi kisvárosi szatíra valószínűtlen násza a meta-neo-western boncasztalán. Már az is fura, hogy JCVD Oscar-díjas rendezővel dolgozott, de amit összehoztak, szabályosan bizarr. És mellette gyenge is, VISZONT!: nézeti magát. (10/4 - od)

ŰRRANDEVÚ - Lassan indul és nem áll össze igazán, de nem tudtam nem arra gondolni végig, hogy mennyivel szerethetőbb (számomra), mint a hasonszőrű, de magát sokkal komolyabban vevő E.T. (Nem Joe Dante-n múlott, hanem a stúdión, de ez már mindegy.) RIP, Dick Miller! (10/8 - od)

KISIKLOTTAK - Ilyen színészekkel és rendezővel nem is kaphat (elvileg) 7-nél rosszabbat, de azért ez még kicsit kevés. Hitch ugyanilyen alapanyagra klasszikusokat húzott fel, ez a stáb meg éppen csak összehoz valamit az amúgy érdekes sztoriból. Kár, de 1nek pont jó. (10/7 - od)

AMERIKAI ANZIX - Vénkoromra Bódy-fan leszek? Nem valószínű (1szer majdnem bealudtam), de talán olyan ez, mint Bergman művészete: idősebbnek kell lenni hozzá. Mindenesetre ez a western-szagú formai-tartalmi kísérlet meglepően érdekes + szórakoztató volt. A maga módján. (10/8 - od)

PRÉDA - Ha az írók nem a két főszereplő múltjával és lelki fejlődésével, hanem a (legalább viszonylagos) hihetőséggel foglalkoztak volna, mind jobban járunk, de azért így sem rossz. A legtöbb jelenet működik, van feszkó, nagy ijesztések... (Nehéz műfaj a krokihorror!) (10/7 - od)

VIADUKT - Oké, nem a Simó-életmű ékköve, sem egy mélyenszántó műremek (igaz, nem is akar annak látszani...), viszont olajozottan működő oldszkúl közönségfilmként (paranoid krimibe oltott kém-, [...] és katasztrófamozi!) meglepően jól működik. Remake-et Matuskából! (10/8 - od)

OLAJFALÓK - A maga idejében meggyőzőbb lehetett, ma már az avatott szem relatíve könnyen kiszúrja a féknyúz-jelleget (a benzingőzt oxigénné alakító állatka ötlete is túl szép ahhoz, h. igaz legyen), de ez a rövidfilm attól még szellemes és legalább relatíve eredeti. (10/8,5 - od)

PARKER - Stark-Westlake figuráját nem pont a jobbára szokásos enmagát hozó Stathamként képzeltem el (Lee Marvin!!!), de ettől eltekintve a filmnek egy nagy baja van: meglehetősen sótlan. Stathammel ellentétben Lopez kilépett a komfortzónájából, ez derék. 1nek elm1. (10/7,5 - od)

A TINTAHAL ÉS A BÁLNA - Hatásos dramedy (vagy csak dráma?) a válásról abból a világból, ami főleg (stílus, környezet, szereplők) Woody Allen Férjek és feleségekéből lehet ismerős. Baumbach tehát nem találta fel a spanyolviaszt, de a filmje attól még elég erős lett. (10/8,5 - od)

AZ (2017) - A tévéfilmmel is ki voltam békülve, igaz, annak csak az első fele működött igazán. Nos utóbbi új verziója annyira magabiztosan hatásos, hogy az már szinte kínos. Működik a sztori másik évtizedbe helyezése, az új Pennywise, kb. minden. Szépen összerakták. (10/9 - od)

APÁIM TÖRTÉNETE - Tanulságos: a thrillernek szánt A leskelődőben feleannyi thrill sincs, mint ebben a megtörtént eseten alapuló doksiban, ráadásul az események középpontjában a most rendezőként remeklő Sarah "Váratlan utazás" Polley áll. Derék! (10/9 - od)

DOCTOR WHO: THE ARK IN SPACE - Valójában nem nagy ugrás ez Pirx és A bunker világától, csak hát a marketing, ugye... A tátott szájú, gülüszemű Graham Chapman-imitátor néha idegesítő, sok a duma is, de azért nem rossz móka ez a 4 rész; hangulatos + tényleg tiszta Alien (10/8 - od)

A LESKELŐDŐ - Modorosan rendezett közhelygyűjtemény borzalmas zenékkel és zenehasználattal, amit még a profi fényképezés és színészek is csak némileg tudnak a totális középszer fölé emelni (Spader és Tomei jó, de nincs mivel dolgozniuk, Reeves simán kedvetlen). (10/5,5 - od)

A VÁLTOZÁSOK KORA - Hangulatos, látványra és színészi játékra kifejezetten erős kosztümös dráma, a sztori viszont biceg, és 1 helyen a casting is félrement (Ryan igyekszik, de ez 1szerűen nem az ő szerepe volt). Tetszett + TF is ekézte, tehát tuti méltó a figyelemre. (10/8 - od)

ZÖLD KÖNYV - Már az ért 1 Oscart, h. elhittem "Viking" Mortensennek, h. olasz (persze ő nem nyert). Tényleg Miss Daisy sofőrje ez sok szempontból (pl. a rendező hanyagolása is hasonlít), de azért annál 1 fokkal szerethetőbb: kedves feelgood dramedy sok jószándékkal. (10/8,5 - od)

MINDHUNTER (2. évad) - Semmivel sem rosszabb az 1. évadnál, de máshol vannak az erényei (írnám, hogy a hibái is, de olyat nem sokat találtam). Azt hittem, BTK jobban előtérben lesz (sajna nem), viszont az tetszett, hogy Holden magánélete helyett a többieké dominál. (10/9,5 - od)

A LEGJOBB SZÁNDÉKOK (moziváltozat) - Talán nem is baj, hogy nem Bergman rendezte, ez a higgadtabb, "klasszikus" stílus a szükségszerű távolságtartással (ez nem August családja, ugye) valszeg inkább jót tett az alapanyagnak. A színészek remekelnek, a látvány meggyőző. (10/9 - od)

SHERLOCK ÉS ÉN - Sajnálom, h. nem adhatok magasabb pontszámot ennek a kedves blődlinek, annyira szerethető. Kár, hogy nem viccesebb. Az alapötlet egyszerű, de nagyszerű, a rendezés ötletes, a látvány remek, a színészek kiválóak... Csak hát a poénok ritkásan érkeznek. (10/8 - od)

A GRAFFITI KIRÁLYA - Ilyen szereplőgárdával és zenékkel kötelező néznivaló, de sajnos nem annyira jó, mint lehetne / lennie kéne. Mintha festő csinálta volna festőknek, vagy legalábbis Basquiat ismerőinek (de nekik miért?). Értékes, fura, érdekes etc. etc., DE!... (10/7,5 - od)

PUMPKINHEAD - A BOSSZÚ DÉMONA - Winston nem ügyetlen rendező, Henriksen alakítása kiváló és a sztoriban is akad pár kellemes meglepetés, a végeredmény mégsem elég meggyőző. A képi világ külön problematikus: 1részt kőprofi, hatásos stb., másrészt 1-az-1-ben videóklip. (10/7 - od)

VÉGZETES VÁGY - A Cosmopolis után nem nagyon bíztam ebben a filmben, erre ez a legjobb, leggazdagabb, legérdekesebb mozi, amihez Cronenbergtől hosszú ideje szerencsém volt. (És a legszemélytelenebb is, ami azt illeti, akár StephenFrears is rendezhette volna.) Bejött! (10/9 - od)

FORRÁSPONT (Harris) - Ilyen alapanyaggal és színészgárdával szinte bűn ennyire sótlan filmet összehozni, igaz, Harris verziója áldozatává vált Snipes hirtelen jött világsikerének. Kevesebb véletlen hihetőbbé tenné a sztorit, de a karakterek élnek. Remake-re ajánlom! (10/7 - od)

LEGENDA A NYÚLPAPRIKÁSRÓL - Bájos, szeretnivaló film, de még másfél órában is túl hosszú. Persze-persze, tündéri, ahogy Siemion (Kállai Ferenc hangján) óvja-védi az ártatlan állatokat, utánozza őket stb., de sok is: a sztori minimális, a többi szereplő elsikkad. (10/8 - od)

A SÁRKÁNY BOSSZÚJA - A látványos, energikus és intenzív akciók simán eladják, pedig bőven merülnek fel kérdőjelek, még a harcokkal kapcsolatban IS (ennyi lőfegyvert bojkottáló, a pattogó hérosz elé merev libasorban járuló ellenfelet ritkán látni). Azért nice, komáltam (10/8 - od)

SACRA CORONA - A Honfoglaláshoz képest kifejezetten filmszerű, a sztori is egész mozgalmas, de attól még a giccsre és propagandára nincs mentség, a hangsáv borzalmas (utószinkrontól tolakodó szintizenén át zörejekig), és még sorolhatnám. Nem vmi Franco a végeredmény. (10/4 - od)

BORZONGÁS [HAJSZA A METRÓBAN] - A Death Line unokája nem nőtt fel az elődhöz, sőt. Gore-ban, hatásvadászatban nincs hiány, de félni/megijedni nem könnyű. Potente hozza a nívót, pár ötlet mellett az amúgy kiszámítható befejezés sem rossz, de attól még a film csalódás. (10/5 - od)

SZEPTEMBER - Színpadon valószínűleg jobban működne. Ebben a formában bármennyire is jók a színészek, Carlo DiPalma operatőri munkája és a többi, nehéz igazán átélni a szereplők problémáit, kevés jelenetben mutatkoznak igazán érdekesnek (Mia múltja az ellenpélda). (10/7 - od)

ELTÜSSZENTETT BIRODALOM - Látványos, szellemes mese, amiben alig van áthallás, az se különösebben vitriolos, de még ez is elég volt ahhoz annak idején, hogy betiltsák. Rosszkor, rossz helyen... (Azért könnyebb lehet ezt azoknak végignézni, akit nem irritál Soós Imre!) (10/8 - od)

A BOSSZÚ (Fargeat) - Kő1szerű, nagyon stílusos és hatásos rape 'n' revenge mozi, ami valahogy mégsem találta el tökéletesen az arányokat, pl. a hihetőséggel vannak gondjaim ("sok és kevés" egyszerre). Ha van üzenete, ellentmondásosnak tűnik, ha nincs: sebaj, jó móka (10/8,5 - od)

UTÓÉLET - Jarmusch vagy Kaurismaki nem szokott kasszát robbantani, ennek a filmnek sem lehetett esélye pl. Herendiékkel szemben, pedig izgalmas, eredeti, a maga módján nagyon vicces kis mozi, debütnek pláne meggyőző. (És persze főleg felénk forgatták, nagyon derék!) (10/9 - od)

EGY MÁSIK ÉLETBEN - Jó ez, jó ez (kivéve a végét és pár alakítást/színészválasztást), de azért nem megyek a Dunának, amiért nem kértünk időben interjút az alkotóktól. (10/8 - od)

DUMAPÁRBAJ - Őszintén remélem, hogy ennek a filmnek van valahol egy alternatív jelenetekkel teli rendezői változata, ami talán - valószínűleg - semmivel sem viccesebb, de legalább van értelme, nem csak ötletek fura halmaza. Nem totális csőd ez a film, de majdnem az. (10/2,5 - od)

5 ÓRA 40 - Ismeretlen klasszikusnak kicsit kevés (ahhoz túl sok van benne a kor tipikus, színpadias és kedélyeskedő filmjeiből), de Tóth - azaz De Toth - telepakolta egyedi és invenciózus rendezői húzásokkal. Élvezetes, kimondott szórakoztató krimi a végeredmény. (10/8,5 - od)

MAGASISKOLA - Nyilván ez nem csak 1 érdekes film a solymászatról, de mivel politikai allegóriának az indokoltnál homályosabb, nehéz vele mit kezdeni (pláne a mai viszonyok között). Ragályi, a rendező és a színészek remek munkát végeznek, de a forgatókönyv problémás. (10/8 - od)

ASTERIX ÉS A NAGY CSATA - Az animáció kiváló, hatalmas ugrás az első (félig-meddig tévé)filmhez képest, de a sorozat alapproblémája nem változott: a sztorikban nincs 90 percnyi szufla, de még 70 se nagyon (tisztelet a kivételnek). A gyerek ettől még oda lehet érte. (10/8 - od)

MY BLUEBERRY NIGHTS - A TÁVOLSÁG ÍZE - N. Jones kedves, szép, aranyos és tehetséges, csak éppen a film (zene és hangulat oldaláról) Tom Waits után kiált. Vagy legalábbis nem Jones zenéje után. És sajnos Wong Kar-wai is túltolja kicsit. Kár, ebben több is lett volna. (10/7 - od)

A PRÉRI URAI - Minden elismerésem Taylor Sheridané, de fura, hogy 1es kritikusok a rendezés rovására is a szkriptet ünneplik. Mackenzie PR-ja talán rosszabb, a film mégis neki köszönhetően működik olyan jól, és nem válik Coen-koppintássá. Persze így is, úgy is remek. (10/9 - od)

MUSTANG - Öngyilkos szüzek török kiadásban, csak épp itt lehet is érteni a válság okát, nem kell találgatni. Persze a 2 filmnek a felületes hasonlóságokon túl nem sok köze van egymáshoz, és ha szavazni kéne, erre szavaznék. Nem remekmű, "csak" nagyon értékes mozi. (10/8,5 - od)

KUTYASORS (alias KUTYAÉLETEM) - Néha "Az én kis svéd falum"-hangulat árad belőle, és ez részemről majdnem akkora elismerés, mint Vonnegut részéről az, h. az 1ik kedvenc filmjének nevezte. A színészek kiválóak, Hallström pedig annyira sem érzelgős, mint (néha) később. (10/9 - od)

KOLJA - A sztori szintjén szerencsére kevesebb a Hollywood, a sok pink ellenére a szíve a helyén van, de a látványt alig valami választja el egy igényesebb német mosóporreklám esztétikájától. Nyilván így lehetett kirobbanó siker az eredmény... Sebaj, soha rosszabbat. (10/8 - od)

EGY KAPCSOLAT VÉGE - Minőségi, élvezetes mozi, ami azért hagy maga után hiányérzeT, részben a főszereplők közti kémia (Jordan hibája), részben az alapanyag (minden bizonnyal Greene hibája) miatt. Utóbbi zavaróbb: propagandaszag, ami sosem áll jól, témától függetlenül. (10/8 - od)

GLOBAL METAL - Dunnék előző produkciója furcsamód (az elvileg csontig lerágott téma ellenére) érdekesebb tudott lenni, az utánlövésen már kevésbé érződik a lelkesedés, vagy csak a terepet ismerik kevésbé, mindenesetre hajszálnyit kevésbé meggyőző. Vagyis "csak" pöpec. (10/9 - od)

METAL - A HEADBANGER'S JOURNEY - A bennfentesek szenvedélyével és kívülállók objektivitásával végigvezetett, sűrű és alapos doksi a metálzenéről. Annak ellenére képes gondosan feltérképezni a jelenséget, hogy 1-1 részterületről is doksik sorát lehetne elkészíteni. (10/9,5 - od)

A RÉSZEGES ANGYAL - Korai és rendhagyó, de egészen kiváló jakuzafilm, egyben (vagy inkább _főleg_) dráma és karaktertanulmány. Kuroszava rendezése tökéletes, ahogy a színészek is. Noir-rajongók is elkezdhetik! (10/9,5 - od)

A MANDÁK HÁZ LELKÉSZE - Sok mindenbe belekóstol ez a dokumentumfilm Bolba Márta lelkész-aktivista-politikus apropóján, de igazán egyikben sem mélyül el, ami hiba. "Összefoglalóként" persze így is bőven érdekes és értékes, de több is lett volna a témá(k)ban. (10/8 - od)

EGY NAP - Megérdemelte az elismeréseket, ez a film pont annyit markol, amennyit még meg tud fogni + úgy tud elgondolkodtatni és újat mondani, hogy közben minden elemében ismerős (de nem más filmekből). Minden közreműködő remek munkát végez, de főleg Szamosi Zsófia. (10/9 - od)

HERKULES KALANDJAI [/, A VILÁG URA] - Nem csak a magyar cím zavaros, a film is a Török Star Wars-hoz próbál felnőni, de ahhoz hasonlóan van olyan rossz, hogy az már bájos. Legalábbis néha. Ilyen lenne a Raimi-féle Herkules, ha Rajnai András rendezi mozifilmnek 83-ban. (10/2 - od)

KVARTETT - Hoffman nem csak a színészvezetésben jeleskedik, a látvány is elsőrangú és jó a film ritmusa is, de a lényeg nyilván az idős sztárok jutalomjátéka, és ők szintén hozzák a nívót. Meglepetésből persze nincs sok (sőt), de a forgatókönyv is minőségi munka. (10/8,5 - od)

MAGÁNY AZ ERDŐSZÉLEN - Avagy Mr. Hobbs Csehországba megy vakációzni a Szeleburdi családdal. Ez is vmiféle "újhullám-light", de erre sem lehet panasz, max. annyi, hogy leszármazottja, a jóval tartalmasabb Az én kis falum még jobban sikerült. Hangulatteremtésből ötös! (10/8,5 - od)

ÉN, DANIEL BLAKE - Nagy jóakarattal adtam meg a 8-ast, csak mert látom, hogy komolyan gondolták, de a befejezés, hát... Odáig is csak annyit hoz, amennyit Loach-nak álmában is tudnia kell, az utsó jelenetek viszont szinte kínosak. Arany Pálma az Elle (& Co.) évében?? (10/8 - od)

MAGIC BOYS - Nem érzem a magyar trash legaljának, mint sokan, inkább "csak" egy kétes ötletre épülő ("Kombináljuk a Van, aki forrón szeretit gájricsivel, meg ami épp eszünkbe jut!"), rettenetesen elhibázott film. Se poén, se szellem, se tempó. A látvány kb. bejött. (10/3,5 - od)

ÁLTALÁNOS ISKOLA - Bájos, kedves és kimondottan élvezetes dramedy a nosztalgikus-epizodikus fajtából, amolyan "cseh újhullám-light", egyetlen nagyobb hibája van: nem valami eredeti, de annyira nem, hogy némelyik ötlet amcsi vagy francia filmből ismerős. Sebaj! (10/8,5 - od)

KÉTELY - A Hallgató Istenről szóló filmek után érdekes élmény, mintha összeadtuk volna Bergmant a Spotlighttal, felütve "a sokféle igazság"-drámák egy magasabb ("kétkedő") szintjével. Kár, hogy a rendezés "csak" jó, nem ér fel a szkript és a színészek színvonalához. (10/8 - od)

ARC - Műfaji szempontból a legizgibb Bergman-mű, amit láttam: humor, érzelmek, némi erotika, szélhámosság, társadalomkritika, bosszú, dreyeri horror... És közben nem (sokkal) kevésbé elgondolkodtató, mint a nagy klasszikusok, csak szórakoztatóbb. Kapudrog a F&A mellé. (10/9 - od)

COSMOPOLIS - Cronenberg jópár éve elhitte a kritikusoknak, hogy nagy+fontos rendező, ami kis is hatott a tehetségére. A casting elsőosztályú, a sztoriban is lenne fantázia, de a dolgok vhogy mégsem állnak össze: rendezőnk sokat fogna, de keveset markol. Tényleg kár. (10/7 - od)

A MÉNESGAZDA - Mintha "vörös farok" lenne a végén, amiért nagy kár (ahogy a valódinak tűnő állatkínzásért is), amúgy ez egy egészen kiváló dráma a "sokféle igazság van és lehet" típusból (vö. Húsz óra). Szinte mindenki remekel, de az operatőri munka talán a legerősebb (10/9 - od)

VALERIAN ÉS AZ EZER... - A képregényre nem igazán ismertem rá, az 5. elemre annál inkább. Sebaj: szeretem az 5. elemet! Nagyon szórakoztató mozi ez is, bár a durcifejű csaj 1 rejtély, 1szerre irritál és szórakoztat, Rihanna pedig nem hiányzott, sem az a (kis) giccs. (10/8,5 - od)

MINDENKI MEGVAN - A fölös és édeskés zárójelenet (meg a borzasztó digitális fényképezés) ellenére jó kis dráma ez. Az eredetihez nem sokat tesz hozzá, főleg "amerikanizálja", viszont De Niro remek, jól áll neki a visszafogottság, a többiek pedig szépen aládolgoznak. (10/8 - od)

ELVESZETT PARADICSOM - Az operatőri munka és a vágás gyakran zseniális, a színészek teljesítménye változó, de összességében elég jó, a többi viszont leginkább vegyes: Makk Oldás és kötés-előzménye nem igazán áll össze egységes egésszé, de részei egészen kiválóak. (10/8,5 - od)

ÉJFÉLI ŐRJÖNGÉS - Hauer (RIP!), Tarantino, Yeoman, Giamatti... Nem szültek egeret a (már/még _nem_) hegyek, de azért az elvárásoktól is elmarad a közös munka. Nem csoda, a rendezés nem hozza a kellő feszültséget, a film vhogy leül középtájon. Kár, de 1nek így is jó. (10/7,5 - od)

A HETEDIK PECSÉT - Lásd A nap végéről írtakat. De mindkettőre igaz, hogy túl kell már lenni pár dolgon az életben, hogy az ilyen filmeket érteni (érezni?) és értékelni tudja az ember. Nem csodálom, hogy 20+ éve nem tudtam mit kezdeni vele, most viszont hat. (10/9,5 - od)

ÓZ, A HATALMAS - Végre valami jót is kapcsolhatunk Tim Burton gagyi Alice-éhez: ezt a filmet! (Vagyis hogy elkészülhetett.) A többi papírforma: a bevétel a töredéke az Alice-ének, a kritika inkább fanyalog... Gáz. Energia, humor, ötletek, színvonal -- EZ remek 1 mozi. (10/9 - od)

A NAP VÉGE - Nem fogok semmi újat leírni erről a Bergman-klasszikusról, valószínűleg nem is lehet már (régóta). Okkal klasszikus, ez legyen elég... (Na még ennyit: vicces átélni, ahogy "helyére kerül" a Woody Allen-életmű, Csillagporos emlékektől Agyament Harry-ig.) (10/9,5 - od)

AZ IGAZI MIKULÁS - Kinek jutott eszébe a Tapló télapót magyarítani, méghozzá franciás(nak szánt) bájjal, félig meseként előadva, gyenge betétdalokkal?... Az alkotók tehetsége itt-ott megvillan -- ennyi tagadhatatlan, viszont NAGYON kevés. A pécsi helyszínekért lájk. (10/3,5 - od)

PISZKOS ALKU - Nem csoda, hogy ez Arnold nagy korszakának mostohagyereke: a zene mellett (kivétel: Stones) ő a legnagyobb tévedés a filmben, pedig Irvin rávette vmi alakításfélére. A sztori felejtős, a képek izgalmasak, a rendezés ügyes, és még (ön)iróniát is kapunk. (10/8 - od)

SOHA, SEHOL, SENKINEK! - Bármennyi szépet és jót is mondunk el erről a filmről, a sok hatásos epizód között valahol mégiscsak elveszett a nagyobb sztori, az igazi dráma, ami nem is a család, hanem a házaspár szétesésének története lenne/lehetne. Kár. (10/8,5 - od)

HUHOGÓK - Bájosan régimódi, nagyívű és meglehetősen szórakoztató történelmi kalandfilm, amiben azért - a vállaltan "mesés" jellegen túl - megjelennek komolyabb témák is (forradalom, testvérháború, politikai megosztottság stb.). A De Broca - Noiret páros ismét remekel. (10/9 - od)

ÍTÉLET - A neten Jancsó-koppintásként emlegetik, de a hasonlóságok ellenére ez egyértelműen Kósa(-Sára-Csoóri) _saját_ világa. És nem is akármilyen világ! Látványra, szövegekre, gondolatokra, színészekre nem lehet panasz, de az egyes epizódok ereje zavaróan eltérő. (10/8,5 - od)

MEGTEHETEK BÁRMIT - Rossz látni a minden idők legjobb vígjátékai közé tartozó Python-filmekért nem kis részben felelős Jones bénázását. Ötletei lennének, de poénból nincs túl sok, és a tehetség, az ész is csak néha csillan meg. Nagy ziccer volt ez, csúnyán kihagyta. (10/6 - od)

BIZÁNC - Az Interjú a vámpírral inverze kb. mindenben, de nincs ezzel semmi baj. Jordan stílusérzéke még mindig rendben van, érdekes a sztori, jók a színészek stb., de az átütő erő azért hiányzik a filmből, és a casting is vitatható. Szóval lehetett volna jobb is. (10/8,5 - od)

SIKÁTOR - Munkás-melodráma a Makra alkotóitól. Nem csak előtanulmány, saját jogán is értékes mozi, de a Makrától azért messze elmarad. Bármilyen erősek is a képek, a zene(használat) nem valami jó + Törőcsik karaktere is idegesítő. A miliő ábrázolása viszont 1. rangú. (10/8 - od)

SEGÍTS, MUMUS! - Alapvetően öreg vagyok én az ilyesmihez, nem is igazán tudott lekötni, de attól korrekt a maga nemében, minden szempontbók minőségi produkció - igaz, a fiatalabbak sincsenek könnyű helyzetben: kisgyereknek ez már sok lehet, nagynak viszont túl kevés (10/7,5 - od)

SZÉP LÁNYOK NE SÍRJATOK - A sztori max jelképes, csak a zenés betétek és különféle epizódok összefűzésére szolgál, de okés ez így is. Kende remek munkát végzett, hangulatosak a helyszínek, jók a zenék és a fiatal színészek. Megkapó kordokumentum 1edülálló flow-val. (10/8,5 - od)

CHICO - "Civil ezt nem értheti" - mondja Ricardo/Eduardo, és igaza van. Nem is értem igazán, nekem ez egyszerre érdekes, fárasztó, zavaros és különleges. Egyértelműen jó és egyértelműen túl hosszú, és filmként kb. annyira megfejthető, mint emberként a főszereplője. (10/8 - od)

ÉRKEZÉS - Kellett agyalnom az értékelésen, mert a science-fiction szóösszetételnek ezúttal mind2 eleme hangsúlyos, ami merőben szokatlan. Aztán arra jutottam, hogy a "megoldás" nekem így megfelel, márpedig akkor ez egy minden szempontból remek, elgondolkodtató mozi. (10/9 - od)

RAJTAÜTÉS - A Dredd és az Adásunkat megszakítjuk jobban bejött a hasonszőrű filmek közül, de azért Evans műve sem rossz, sőt, éppen csak nem tudott eléggé magával ragadni. Szórakoztató, oké, de az a kis plusz hiányzik, és hát Ebert cikkeiben is van némi igazság. (10/7,5 - od)

IDEGLELÉS 3. - Ami jó benne, az első részből származik. Ami rossz, a másodikból (meg saját kútfőből). Szóval eredetiségtől mentes cucc, amiben dúl a hülyeség, de nem teljesen hatástalan, hála 1-2 érdekes helyzetnek, ügyes megoldásnak. Többet érdemelt volna az 1. rész. (10/5 - od)

KÉT NAP, EGY ÉJSZAKA - Egyszerű és realisztikus az alapötlet, ami alaposan kifejtve már távolról sem tűnik annyira egyszerűnek (a Dardenne-ek ugye empatikusak azokkal is, akik nem szolidárisak), de ettől még realisztikusabb. Humanista kis remek kiváló főszereplővel. (10/9 - od)

11:14 - Ez a Tarantino-utánérzés tele van ötlettel és tehetséggel, az összkép mégsem elég meggyőző. Hershey szerepével és jelenetével mi lett? Biztos, hogy ez a humor passzol ezekhez a sztorikhoz és figurákhoz? Miért nincs egyetlen szerethető karakter sem? Nice try. (10/7 - od)

HOLTAK NAPJA (2008) - Még laza remake-nek is laza, sokkal inkább az eredeti film pár motívuma kombinálva a Hajnal-remake stílusával - alacsonyabb büdzséből és színvonalon. De bármennyi sebből is vérzik, szombat éjféli filmnek, 1szeri agyhalott szórakozásnak megteszi (10/6,5 - od)

MEG - Ha nem is tűkön ülve, de 30 éve vártam erre az adaptációra, mióta olvastam (folytatásokban) a regényeredetit. És kellemesen meglepődtem! Maximálisan önazonos popcornmozi, ami szerencsére nem veszi komolyan sem önmagát, sem az Alten-művet. Vasárnap estére simán: (10/8 - od)

MI - Már a Tűnj el!-lel is voltak gondjaim, de ez az elnyújtott Alkonyzóna-epizód egyszerűen kínos. Nem láttam ennyire üres és erőltetett blöfföt a Mártírok óta, de abban legalább 1-2 jó ötlet akadt. A hangsáv és pár jelenet rendben van, az írói Oscar pedig visszajár. (10/3 - od)

A TENGER SZÍVÉBEN - Köszönjük, Ron Howard, megint elszúrtál egy remek témát. A kevéske bálnás jelenet teljesen rendben van, a többi éppen csak elmegy, jobbára a hollywoodi átlag mentén (se íze, se bűze, de nagyon érzelmes). És ebből egy ideig sajnos nem lesz remake... (10/7 - od)

A LEGYŐZHETETLEN - Jó cucc, mégsem csodálom, hogy Herzog ezek után Amerika felé orientálódott, a jelek szerint rá is fért, hogy kilépjen a megszokott keretek közül. Minden érdeme ellenére ez a mozi túl hosszú, viszont nem elég ütős. És már Szabó is feldolgozta (kb). (10/8 - od)

O.K. - Nem csodálom, hogy George Stevens ki volt akadva, de a dühe inkább a helyzetnek szólhatott (németek amcsi katonákat ekéznek), nem magának a filmnek, illetve a minőségének. Távolról sem tökéletes, de erős kis mozi ez a "másik" Verhoeventől. (10/8 - od)

A SZÉGYENTELEN - Értem én, mire megy ki a játék, a játékosok sem akármilyenek, de hiányérzet azért maradt bennem. Nem is a nézőt tudatosan bizonytalanságban hagyó lezárás, hanem a szexmániás háttere miatt. Zűrös, ennyi kiderül, mégis több érdekelne. Legalább picivel. (10/8 - od)

ENGEDJ BE! (2010) - Nem hittem volna, hogy az amerikai verzió alig fog elmaradni nyomasztásban az eredetitől, ráadásul minőségben sem (nagyon) jelentős a visszaesés. A különbség amúgy kb. annyi, amennyi a két női(?) főszereplő között van (Moretz egy kincs, btw). (10/8 - od)

SWEET MOVIE - Néha azt hiszem, engem már nem lehet meglepni, és akkor jön egy film... Ami meglep. Oké, nem _nagyon_, de mégiscsak. Ez egy ilyen film. Jó is, rossz is, de igazán egyik se -- nem lehet keretek közé erőltetni. Azért nekem inkább Bunuel kell. (10/testfunkciók - od)

CLASS OF NUKE 'EM HIGH - Láttam már Troma-filmet, de ez azok között is egyenetlen és... furcsa. Komolynak túl komolytalan, komolytalannak nem elég vicces, amatőrnek túl profi, profinak túl béna stb. Van némi élvezeti értéke (számomra legalábbis), de ennyi, nem több. (10/6 - od)

NYÍLT TENGEREN 3 - Vegyes az összkép... A Cannibal Holocaust-séma ráhúzása az infotainment-tévézésre jó ötlet, ahogy sok minden más is, ám a legtöbb jó ötletre jut valami blőd hülyeség. Az összkép végül is nem rossz, kb. jól szórakoztam, de lett volna ebben több is. (10/7 - od)

FULL ALERT - A krimiszál kicsit lehúzza a filmet, nem kellett volna ennyire komolyan vennie a (társ)író Lamnek, viszont a rendező Lam hozza a formáját, méghozzá gyakran a Full Contact-es formáját (bár a FA egy másik noir-hagyományhoz nyúl vissza). RIP, Ringo Lam. (10/8,5 - od)

PRISCILLA, A SIVATAG KIRÁLYNŐJE - Ismét egy dramedy, amiben a "-medy" is érzékelhető, sőt, értékelhető, és ráadásul még látványos film is. A színészek persze kiválóak, főleg Stamp. Apróságokba tudnék csak belekötni, amúgy tényleg remek egy mozi. (10/9 - od)

PIEDONE NYOMÁBAN - Hosszan sorolhatnám a hibákat, kezdve kapásból a címmel, de maradjunk inkább annál, ami értékelhető: ez nem dokumentumfilm vagy portré, hanem szerelmeslevél, és annak őszinte. Ami akkor is imponáló, ha [...]. Bud megérdemelt ennyit, a többit hagyjuk (10/5 - od)

FREE SOLO - Ugyan értem az hype okait, mégis mókás, hogy elmebeteg ruszkik amatőr technikával ennél ijesztőbb anyagokat készítenek Youtube-ra. A lényeg persze nem is csak ez lenne, viszont a srác sem volt elég érdekes. AZ, csak nem _nagyon_ -- a film is "csak" jó. (10/8 - od)

TONI ERDMANN - Ez is kimaradt innen. (És még vajon hány?? [Ezeket a felismeréseket "real time"-ban helyeztem el a tweetekben, néha ugyanis elfelejtettem naplózni a filmet -- lesz/volt pár hasonló.]) Nem emiatt a film miatt írják majd át a viccet a világ legrövidebb könyveiről ("A német humor története"), de nem is ez volt a cél. Hogy mi, azt csak sejtem, és ez azért nem olyan jó. De a film azért eléggé. (10/8,5 - od)