Igen, ilyenkor bennem is felmerül a kérdés, miszerint „éseztígyhogy?!” A Háború és békéből még egy sort sem olvastam – csak hogy rögtön csúcsával kezdjük a jéghegy megmászását –, de Széki „Curtis” Attila könyvére bezzeg van időm, miközben köztudottan
- nem igazán szeretem a rapet (alias hip-hop), legalábbis főszabály szerint;
- ha magyar, akkor főleg nem (kivétel: Belga, még nagyobb kivétel: Ludditák);
- ha gengszter-, akkor különösen főleg nem;
- a foci csak akkor érdekel, ha én is játszom;
- de tényleg, a szó legszorosabb értelmében nem érdekel a labdarúgás, csak és kizárólag akkor, ha én is labdához érhetek, mert a játékot magát egyébként nagyon is szeretem;
- vegyes érzelmekkel viseltetek a szexualitást önéletrajzi jelleggel boncolgató könyvek iránt.
Mentségemre szóljon: erre a könyvre sem volt időm, és nem is igényel időt. A Háború és békével ellentétben egyetlen kiadós hasmenés alatt ki lehet olvasni.
A többire nincs mentségem. Magyarázatom ugyan akad (...nem gyanús, mennyire megritkultak a Könyvnapló-bejegyzések?...nem gyanús, mennyire kevés szépirodalmat olvasok mostanában...?), de az most mindegy.
„MIÉRT OLVASOL CURTIS-KÖNYVET, HA SEMMI KÖZÖD HOZZÁ, DRÁGA DANI, MIÉRT????!!!!!”
Megmondom.