Mielőtt elmerülnék K. Annácska művének mélyelemzésében, tisztázzuk: miért érdekelhet bárkit is ez a kötet? A társadalmilag elvárt (azaz képmutató) válasz szerint erre nincs elfogadható ok, nem létezhetik, gerinces asszony undorral gondol a hősnőre, valamirevaló férfi pedig egyszerűen megveti, de legalábbis lenézi. És akkor most (a kiváló Huber kolléga népszerű fordulatával élve) tegyük a kezünket a szívünkre. Hatással van a nők egy részére Kelemen Anna? Igen, sokan irigylésre méltónak látják ezt a karriert, függetlenül a hátulütőitől (MUHAHAHAHA! - már elnézést, vizuális típus vagyok). És a férfiak, különös tekintettel a heteroszexuális fajtára? Velünk mi van? Hát kérném, mi túlnyomórészt tagadásban vagyunk, pedig valójában érdekel minket a mindenkori guminő és szexikon(paródia), ugyanis a maga túlzó eszközeivel képes megszólítani a lelkünk mélyén megbúvó állaT, kezdve a már klasszicizálódott Marilyn Monroe-val (de ha jól tévedek, valójában ugyanezt a műfajt képviselte a ma már némileg idejétmúlt esztétikai elvárásokat teljesítő willendorfi vénusz is). Szóval mi, heteró férfiak, kezünkkel a szívünkön igenis leülünk elolvasni egy K.A.-könyvet, legfeljebb nem leszünk rá büszkék. Pénzt mondjuk nem adnánk érte (főleg nem 3.499,-Ft-ot), de ha már megkaptuk ajándékba (és ilyen a jó ajándék!), bizony szánunk rá időt, mert tudni akarjuk.

Hogy mit akarunk tudni?

Nos, erre igazából nincs jó válasz. Tudni akarjuk és kész. Mentségünkre szóljon, K. Annácska se nagyon tudja.

Ha tudná, akkor tudott volna címet is adni a könyvének, de már ez se nagyon sikerült. Tetszenek látni a poszt elnevezésében a szögletes zárójelet? Erre azért volt szükség, mert egy helyen így szerepel a cím, máshol viszont csak "A nép szolgálatában"-t olvashatunk. Utóbbi tűnik a helyesnek egyébként, mert annak a bizonyos 30 napnak a krónikája csak egy fejezetet ölel fel a műből (a vége felé...), és az is igencsak érdektelen. Az egyhónapos kurválk szolgáltatás sagája eleve nem mondhat sokat, ha már Annácska se nagyon tagadja, hogy valójában kb. ugyanennyi ÉVét érintik a főtémák, felcseperedése és szilikonnal bőségesen bélelt testének áruba bocsátása. Önéletrajzról beszélünk tehát, Hősnőnk VALL. És akkor most képzeljük el egy pillanatra a jegyzetfüzete fölött vívódó, jelzőkkel küzdő, sokat használt ceruzája végét rágó művésznőt. Oké, a ceruzát inkább mégse képzeljük el, elterelhet minket a témától, maradjunk csak az alapoknál: Kelemen Anna fogalmaz. Fura, ugye? Kizárni persze nem tudjuk a lehetőséget, hogy tényleg és valóban Anna írta ezt a könyvet első sorától az utolsóig, szerkesztői-lektori közreműködés nélkül (róluk hallgat az impresszum, tehát nyilván nem is közreműködtek az alkotási folyamatban), de bennem azért maradtak kételyek. Mint azt a szerző meg is osztja velünk, nem erőltette soha a tanulást, javak szerzése és a szexualitás minél mélyebb (lehetőleg anyagi oldalról is motivált) kiélése kötötte le a legtöbb idejét. Nem kerülnek szóba fontosabb olvasmányélményei, első írói szárnypróbálgatásai, és en bloc a médiában sem épp úgy jelenik meg, mint aki kihívó megjelenését kivételes intelligenciával és alkotási vággyal ellensúlyozza, miközben a szolid csalásnak még a gondolatát is ledobja magáról a személyisége. Így aztán kénytelen vagyok megkockáztatni a kijelentést, miszerint ő leginkább tollbamondó szerepkörben vehetett részt az alkotási folyamatban, azaz a meglepően profi (de azért messze nem tökéletes) helyesírás és ügyes szerkezet nem az "író", hanem nála jóval szerényebb közreműködők érdeme. Nincs is ezzel semmi baj, láttunk már hasonlót, csak azt nem értem, minek tagadni? Anna, te is tedd most a kezedet a szívedre! (És ne mozgasd légy szíves, nem forgatási helyszínen vagyunk.) Kevesebb lennél akár te, akár a műved, ha felvállalod, hogy valaki besegített? Nem mintha élből kizárnám a lehetőségét, hogy képes lehetsz egy vékonyka önéletrajz megírására, csak valahogy nem tűnik valószínűnek. Mindenesetre ha tévedtem volna, elnézést.

Akár egyedül írta Anna A nép szolgálatábant, akár segítséggel, nem erőltette meg magát túlságosan. A külalakkal nincs sok gond, de a cím már problémás, ld. fent, a fülszöveg egyszerre semmitmondó és félrevezető, a bő 250 oldalnyi hosszt pedig csak a közismert trükkökkel (nagy betűk, margó és sortávolság) sikerült elérni. Mindezért kárpótolhatna minket a belbecs, de sajnos az sem az igazi. Nem állítom, hogy ez a legérdektelenebb celebkönyv, amivel valaha dolgom volt (mondjuk túl sokról sem tudok beszámolni), de azon a bizonyos "profi" jelzőn kívül, amivel a talán nem is létező közreműködőt megkínáltam, nem tudok sok pozitívumot felhozni. Nem kínos a szöveg, ez tény. Az építkezése is ügyes, akár egy hollywoodi filmé: akciódús jelenettel indítunk, aztán ha már elkaptuk a néző figyelmét, jöhet a lineáris építkezés "kezdetektől napjainkig" jeligére. Akad benne pornó bőséggel (persze nem kizárólag), meg lapos filozofálgatás, pszichologizálás, viccelődés, egy incselkedő lányregény néhány fejezete, szomorú és kacagtató sztorik, önvallomások, híresebbnél híresebb, gazdagabbnál gazdagabb és hatalmasabbnál hatalmasabb férfiak (néha nők) leleplezése intimpista-jelleggel, de szigorúan név nélkül, az azonosíthatóságot maximálisan megnehezítve. Nem kínos az egész, mondom. De nincs íve, üzenete, érdemi oka vagy célja, és nem is túl jó vagy érdekes, főleg így, "biztonságosra véve" (nem mintha nekem a mindenféle sportolók nevei olyan sokat mondanának, de akkor is, minden anekdotára már nem kéne óvszert húzni). És Annácska különösebben következetesnek se mondható, hiszen pl. ha tartotta magát ahhoz a fogadalomhoz, mely szerint senki sem fogja látni meztelen felsőtestét az áhított plasztikai műtét előtt (első barát included), akkor nem igazán stimmelhet az a megállapítás, hogy még a műtét előtt pornózni kezdett. Hiszen. Szóval vannak itt gondok. Ezzel együtt ha valaki tenne egy próbát a Művésznővel, ne fogja vissza magát, hamar elszáll az a délután. Csak fizetni ne tessék érte.

Kép: moly.hu (köszi)