Jelen esetben az „önálló recenzióként máshol megjelenő szöveg” filmekről szólt, tehát kicsit kifejthetem (a saját magam alkotta szabályok alapján... amikhez miért is kéne ragaszkodnom?? :D kifejtem és kész) a máshol már publikált lényeget bővebben.
2022.10.30. 11:38 Orosdy Dániel
Könyvnapló szpesöl: Ross Macdonald (Könyvnapló #173-174)
Szólj hozzá!
Címkék: kritizálok könyvnapló OD Dashiell Hammett filmes könyv Chandler Ross Macdonald
2014.08.25. 11:57 Orosdy Dániel
Ross Macdonald: Mozgó cél (Könyvnapló #78)
Valószínűleg soha nem olvastam volna végig semmit Macdonaldtól, ha Ellroy a Fehér jazz elejére nem pont tőle választ mottót. Egyszer régen ugyanis próbálkoztam egy könyvével, még a nagy Chandler-korszakom idején, de cinikus poénokra és brutális közjátékokra éhező ifjú elmém nem tudott mit kezdeni vele, pár oldal után leraktam. Ebből is látszik, mekkora kretén tud lenni egy gyors és erőteljes ingerekre éhes kamasz.
7 komment
Címkék: kritizálok könyvnapló OD Dashiell Hammett filmes könyv Chandler Ross Macdonald Mozgó cél
2013.09.20. 18:49 Orosdy Dániel
AGAVE 100 (Könyvnapló #35)
Jófajta antológia, merem ajánlani, de mint a legtöbb antológia, ez sem teljesen egységes színvonalú. Gyújtom a világot!
Szólj hozzá!
Címkék: antológia kritizálok Neil Gaiman könyvnapló Philip K. Dick Laurell K. Hamilton Agave Dashiell Hammett Ray Bradbury Susanna Clarke Lawrence Block Charles Willeford Dennis Lehane Donald E. Westlake Jim Thompson Naomi Novik Roger Zelazny Iain M. Banks
2013.03.14. 09:52 Orosdy Dániel
Kondor Vilmos: Budapest Noir (Könyvnapló #9)
Kénytelen vagyok beállni a sorba: Kondor Vilmos -- pontosabban az(ok), aki(ke)t e név takar -- értékes művet hozott össze, ami igazán megérdemelte a sikert (mondjuk hogy a nemzetközi érdeklődés nem a jól kitalált címnek köszönhető-e elsősorban, nem tudom, de ez a legkevesebb; szerencsére nem zavar különösebben, ha egy hazánkfia sikeres, főleg ha teljesítmény is van a siker mögött). A Budapest Noir jó könyv, a szó legjobb értelmében véve profi munka (mielőtt valaki ezt is félreértené: az én szememben a profizmus -- vö. hozzáértés -- kifejezetten pozitív kategória, és nem zárja ki azt, hogy valaki egyszersmind eredeti és tehetséges alkotó, hogyaztnemondjam művész is legyen), és azon túl, hogy hitelesen megidézi a hard-boiled irodalom nagyjait, kicsit olyan élményt is nyújt, mintha abban a korban született volna, amelyben játszódik, vagyis amikor pl. Hammett megírta a maga alapműveit 1-2 kontinenssel arrébb (nem mellesleg az öreg Dashiell nem csak a stílusával hatott arra/azokra, aki/akik Kondornak nevezi[k] magát/magukat).
Ha igazán kötözködni akarnék, márpedig akarok, akkor két (nem túl nagy) problémát emelnék ki.
1) Tény, az élményhez hozzátartozik, ahogy a szerző folyamatosan és részletesen jelzi, honnan hová megy a főszereplő, de a kevesebb talán több lett volna. Én legalábbis egy pont után kb. leszarom Budapest korabeli utcaneveit, a tömegközlekedés legkülönfélébb módjait, és hogy hány perc alatt lehet egyik helyről a másikra érni. (Ajánlott irodalom néznivaló e témában.)
2) SPOILERVESZÉLY! Értjük, a főszereplő, Gordon-Kondor Zsigmond-Vilmos zord külseje érzékeny szívet rejt (mint egyes kollégák szerint Snake Plisskené, de ebbe most ne menjünk bele), de az azért megint csak túlzás, hogy a főgonoszt arra kényszerítse a hős, hogy minden pénzét egy anyaotthonnak (!) utalja át. Egyrészt: ki tehetné szóvá, ha Kondor legalább a kiadásait (költségek + fájdalomdíj egy nagy verésért) megtéríttetné valami módon, éppen csak a korrektség kedvéért? Másrészt: a philipmarlowe-sításhoz már a fele is elég. Oka persze van rá Kondornak a sztori alapján, hogy éppen egy anyaotthont nevezzen meg kedvezményezettként, de annyira azért nem erős ez az ok, mint amennyire röhejes (legalábbis szerintem, ofkorsz). Ide valami jobb megoldás kellett volna, mert ez az anyaotthonos történet inkább idézi a Cilike-regények világát, mint a kemény krimi nagyjait...
Akárhogy is áll a dolog, nemsokára nekiállok a sorozat második részének, igen komoly elvárásokkal! Soha ne kapjon debütáló (?) író ennél rosszabb véleményt.