Lassan sorozatunk végére érünk, de azért még nem fogytam ki a puskaporból! Legfeljebb nem durran akkorát... Szemben az extrákkal, amik elég érdekesek szerintem!
2018.05.11. 21:09 Orosdy Dániel
Fulci & Romero - Képek és egyebek #22 (Jesus Christ Pose)
Szólj hozzá!
Címkék: érdekesség plakát segédanyag OD George A. Romero Deliria IPM Lucio Fulci A horror mesterei A modern horror mesterei Fulci & Romero House of Freudstein
2016.09.14. 19:55 Orosdy Dániel
Fulci & Romero - Képek és egyebek #15 (Fulci & Verhoeven)
Az Elemi ösztön híres kezdő képsorait minden bizonnyal senkinek sem kell bemutatni, csakhogy akkortájt nem kizárólag abban a filmben végződött túlfűtött ágyjelenet vérontással. Az elsőségért folytatott harcba beszáll Fulci egyik filmje is.
Szólj hozzá!
Címkék: OD filmkönyv George A. Romero Deliria Paul Verhoeven Lucio Fulci A horror mesterei A modern horror mesterei Fulci & Romero
2014.11.25. 12:52 Orosdy Dániel
Fulci & Romero - Recenzió #3 -- EXKLUZÍV!!!!
Hogy miért exkluzív? Hát mert több okból is!
Egyrészt a már nevében is rokonszenves scorsesefan az Unrated fórumon megosztotta gondolatait a könyvről, amit én most örömmel (és az engedélyével, valamint picit szerkesztve) publikálok:
No, végigértem a könyvön.
A Romerós résszel kezdtem, mert tőle láttam - az utolsó kivételével - a zombifilmjeit. Elsőre kicsit rövidnek gondoltam, de igazából Romero életműve nagyjából ennyi (sőt, talán arányaiban még több karakter is jut egy-egy filmre, mint Fulci esetében). A nagyobb hangsúly a zombifilmeken van (amit a fentiek miatt nem bántam egyáltalán), nem véletlenül, az elemzések, írások érdekesek, pont annyira részletesek, amennyire szerintem kell. Az élőhalottak éjszakája írást különösen hasznosnak találtam, mégpedig a következő okból - a filmet én speciel nagyon szeretem (talán a legjobban az összes közül), de ennek a társadalomkritikája, "szocio-mondanivalója" jött át a legkevésbé, amit így a könyv elolvasása után főképpen annak tudok be, hogy nem abban a korban, nem abban a közegben élek/éltem, amelyikben a film készült. A nem zombifilmekről készült írások is tetszettek (bár nem bántam volna esetleg egy filmes bontást, mint a Fulcis résznél), a Martinhoz és Az őrültekhez egészen meghozta a kedvemet.
A Fulcis rész részletesebbnek, "izgalmasabbnak" hatott, aminek esetemben több oka volt - 1. róla semmit sem tudtam kábé; 2. lerí a lapokról az elvégzett igényes, alapos háttérmunka (ezzel a Romerós résznél sem volt bajom, csak ott többnek éreztem a filozófiát, mint a [pl. életrajzi] tényközlés igényét); 3. Fulci magánélete és pályája nem nevezhető eseménytelennek. A legnagyobb érdeme természetesen, hogy bemutat egy olyan életművet, amely a leírtak alapján érdemtelenül sikkadt el, kapott kevés figyelmet. A korai filmek szinte mindegyikéhez, de a sikeres horrorokhoz meghozta nagyon a kedvem (és többtől, főleg a későbbiektől el is vette), aztán nem tudom hogy jutok oda. Ami tetszett, hogy olyan nagyon nem spoileresek az írások (bár akad pár), de mégis sikerült átadni (megalapozottan) a véleményt, kritikát.
Általában elmondható, hogy kellemesen olvasmányos az egész könyv, közérthető, logikus felépítésű. Filmrajongóként, érdeklődőként faltam az oldalakat, nem egy túl hosszú olvasmány, cserébe viszont valszeg még elő fog kerülni, főleg ha mondjuk sikerült pár filmet megnézni. Szívesen olvasnék ilyen színvonalú könyvet más rendezőkről is.
Csoda, hogy majd' kiugrottunk a cipőnkből örömünkben?! És az érzelmi hullámvasútra ezzel tulajdonképpen még csak jegyet váltottunk, hiszen nem sokkal később...
...másrészt kisebb népi mozgalom indult a Fulci & Romero kötet népszerűsítésére Deliria blogján, melynek hatására vércseppek szöktek szemünkbe a meghatottságtól (erről és Gogo Yubariról később). Érdemes TOVÁBBkattintani:
Szólj hozzá!
Címkék: fan art OD kritizálnak filmkönyv George A. Romero Deliria Lucio Fulci Schreiber András A horror mesterei A modern horror mesterei Fulci & Romero Unrated scorsesefan
2013.06.03. 16:37 Orosdy Dániel
Tom Felleghy-életmű (Könyvnapló #14 - 15)
Tom Felleghy, azaz Fellegi Tamás magyar-olasz filmszínész könyvei kapcsán elég könnyű helyzetben vagyok, ugyanis tanult kollégám már évekkel ezelőtt remekül összefoglalta a lényeget a méltán népszerű Deliria blogon. Tessék elolvasni!
Tom Felleghy: Háromezer kilométer spagetti
Mindössze két kiegészítést szeretnék fűzni ehhez a remek íráshoz:
1) Bár a "pestiesen bugyuta" is találóan jellemzi Felleghy írásmódját, szerintem azért összességében kicsit gonosz. Olyasvalaki könyvéről beszélünk, aki nem különösebben tehetséges író, viszont kiváló mesélő: jó sztorijai vannak, amiket ügyesen fűz össze. A néha valóban megmosolyogtató modorosságokat leírtva egy igazán olvasmányos memoárkötetet kapnánk, de míg így is bőven van mit értékelni ezekben a könyvekben, főleg ha összevetjük őket a so-called profik hasonló munkáival (nemrég kezdtem el a Fábry Show-ról szóló "botránykönyvet", melynek írója már az első oldalon "az ember lánya"-ként utal magára, majd nekiáll regényesíteni az elvileg leleplezés tárgyává tett, valójában inkább körülajnározott főszereplők válogatott kalandjait. De erről máskor.)
2) Sajnos mélységesen igaz, hogy a könyvből éppen az nem derül ki, ami miatt a magunkfajta filmbuzirajongó kézbe veszi, magyarán az egyes mozikról és alkotóikról tudjuk meg a legkevesebbet. Felleghy tudtommal pornóban nem, "csak" erotikus filmben szerepelt, és a Ben Hurban, illetve Cleopatrában előadott apró szerepeiről sem tud az Imdb (pedig képekkel tudja igazolni!), de még így is bőven akad izgalmas tétele a minimum 200 filmet számláló filmográfiájának - amikről sajnos alig árul el valamit. Ez már túlmutatna az anekdotázáson, márpedig a Mester fő célja ez volt, és gyakorlatilag csak ez. Nagy kár.
Érdekes egyébként, ahogy az írásai alapján egyértelműen rokonszenves Fellegi következetesen a "jó balek" szerepében tetszeleg, akit mindig mindenki kihasznál, de aki közben valahogy mégis boldogul, méghozzá többnyire egész jól. Nem tartom kizártnak, hogy Tom bá tényleg ilyen figura, de azért egy-két homályban hagyott történet és éppen csak megpendített téma alapján érdekelne, mit gondolnak róla mások, főleg a történetei visszatérő főszereplői. Talán árnyalná a képet, ami így csak egy csetlő-botló, de aranyszívű és többnyire sikeresen érvényesülő figurát mutat.
Akárhogy is cifrázzuk: Felleghy művei a maguk módján jó könyvek, érdemes elolvasni mindkettőt. Na.
Kép: moly.hu (köszi)