Az Elemi ösztön híres kezdő képsorait minden bizonnyal senkinek sem kell bemutatni, csakhogy akkortájt nem kizárólag abban a filmben végződött túlfűtött ágyjelenet vérontással. Az elsőségért folytatott harcba beszáll Fulci egyik filmje is.
Méghozzá a Demonia 1990-ből, melyben egy a test bűnébe eső apáca húz elő tőrt egy párna alól. Hogy mire emlékeztet ez minket?
Hát az említett nyitójelenetre, nyilván, melyben Sharon Stone bánik el hasonlóképpen egy úriemberrel.
Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, íme egy jelenet az Elemi ösztönt jegyző Paul Verhoeven De vierde man ("A negyedik férfi") című 1983-as remekművéből, mely egyébként is nem egy dologban emlékeztet a jóval híresebb Basic Instinct-re (figyeljük meg a művésznő, a jeles Renée Soutendijk dizájnját!). Itt azonban még nincs szó patakvérről.
A teljesség kedvéért következzenek a kiváló Deliria blog gazdájának megfigyelései e tárgykörben:
1) Dominique Othenin-Girard rendező meglopva érezte magát, amikor megnézte az Elemi ösztönt, mivel ő is dolgozott egy hasonló jeleneten 1990-ben. Az opusz címe Night Angel. 10:00-tól érdemes figyelni (őszintén szólva nekem maradtak kétségeim -- ha választani kell, Fulcira szavazok).
2) Szintén 1990-ben mutatott be a méltán népszerű Troma egy blaxploitation csodát Def by Temptation címen, ami ugyancsak hasonló megoldásokkal operált. Íme a trailer, magáért beszél:
Ember legyen a talpán, aki ezek után megmondja, melyik a tyúk, hol a tojás, ki a kakas. De ha már Paul Verhoeven, említsük meg azt is, hogy Fulcit aktívan foglalkoztatta híres(ebb)-hírhedt(ebb) kollégája, interjúkban is emlegette a nevét. Az Elemi ösztönt ugyan nem hozta szóba, de az valamiért meggyőződése volt, hogy a Robotzsaru (1987) forgatásakor Verhoeven lenyúlta az ő House by the Cemetery-jét (1981). Konkrétan a lépcsőjelenet akadt be neki, érzése szerint a Robotzsaru befejezése átemelte az ő filmjéből azt a részt, amikor Catriona MacCollt elég csúnyán lerángatják a pincébe (1:17:50-től érdemes figyelni). Az interjú angol változatát sajnos már nem találom, de ékes francia nyelven így hangzik az ominózus kifogás:
La fin de Robocop, par exemple, est reprise de celle de La Maison près du cimetière, où la femme est traînée en bas de l’escalier, sauf qu’ils ont remplacé le monstre par un robot… Verhoeven est un voleur
Éppen csak lecserélte robotra a szörnyet, Paul barátunk tehát tolvaj! -- állítja Lucio (nagyon leegyszerűsítve a nagyon szabad fordítást). Jó lenne tudni, mire gondolt pontosan... A Robotzsaru végén ugyanis nincs lépcsős jelenet, ami viszont van benne (az ED209-es nagy zakója) pont annyiban emlékeztet a House by the Cemetery-re, hogy valaki (valami) szintén nem a szokványos és célszerű módon használja a lépcsőfokokat. Ha bárki sejti, mi járt a mester agyában (egy macska mellett, természetesen), jelezzen. És ha már Fulci nem tért ki erre alaposabban, reménykedjünk abban, hogy egyszer valaki azért veszi a fáradságot és részletesen elemzi e két rendező lelki rokonságát. Lenne mit vizslatni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.