Olcsó volt, oké, egy sör ára? És nemrég hoztam szóba Lovasi kapcsán. Meg egyébként is: NYARALTAM, AMIKOR ELOLVASTAM! Jogom van hozzá, nem?!… Na jó, fiatal voltam és kellett a pénz, már így találtam, parancsra tettem, gyógyszerek hatása alatt álltam stb. stb. Ha egy mód van rá, ne szerepeljen majd a nekrológomban, hogy „szívesen ütötte agyon az idejét Gesztesi Károly könyveinek forgatásával”. Azért ez nem tipikus, és még én is érzem, hogy kicsit (?) gáz. Lényegre!
Eredetileg sokkal jobban elvertem volna a port a – saját bevallása szerint – nagytermészetű színész és – az én bevallásom szerint – főállású magazintéma könyvén, csak aztán elém került Naomi Toth… műve Robert De Niróról (Könyvnapló #81), és pár dolgot át kellett értékelnem magamban. (Látjátok, gyerekek, ezért kell néha tudatosan pl. rossz filmeket is nézni: hogy ne felejtsd el, mi a különbség a tényleg gyenge és relatíve gyenge filmek között. Nem tetszett a Grindhouse: Halállista, úgymond "szar volt"? Semmi gond, nézz meg valamit Cirio H. Santiagótól, utána beszélünk.) Gesztesi könyvéről ugyanis sok rosszat el lehet mondani, de minden hibája mellett is értelmezhető a valós szövegek halmazán, sőt, még egyéb érdemeket is fel tud mutatni, pl. egész olvasmányos, és némelyik sztori benne tényleg vicces. Hogy összességében mit nyújt? Kb. semmit, de ez nem baj, nem azzal a céllal készült. Ami azt illeti, még a fülszöveg is kamu (szaftos botrányt ígér, miközben Gesztesi egy helyen még szóba is hozza, hogy direkt nem szerepeltet szinte senkit névvel, hiszen ez „nem az a könyv”), de ez ebben a műfajban nem annyira meglepő. Aminek meglepőnek kéne lennie, az sem annyira meglepő, max. két dolgot:
- Árpa Attila hasonló stílusú és szerkezetű könyvének szintén Trunkó Bence volt a konzultánsa, ahonnan egyebek mellett még a „nyugati homoszexuális férfi szögeket távolít el a végbelével”-motívum is ismerős lehet, csak akkor még ez a személy DJ Bobóként volt azonosítva, itt pedig névtelen. Talán én tévedek, és egyébként sincs általánosabb dolog az ánusz ilyetén módon történő alkalmazásánál (bár akkor minek kell sztorizni róla?), de mindent összevéve mégiscsak támadt egy olyan érzésem a Bulik Balhék Sztorikat olvastán, hogy itt valójában valami hasonló történhetett „írás” címszó alatt, mint Lovasi esetében, csak éppen Gesztesi „Lévaija” nincs nevesítve… De már vissza is szívtam! Ilyet elképzelni is nehéz, hiszen akkor még az is felmerülhetne, hogy Árpának is volt egy borítóról lespórolt Lévaija… Márpedig ez képtelenség. Kizárt, na. Maradjunk abban, hogy rémeket látok, a kialvatlanság lehet az oka.
- Gesztesi többször is szóba hoz egy feltűnően gyenge forgatókönyvet, amihez hosszú pályáján egyszer szerencsétlensége volt. Olybá tűnik, ennek a szkriptnek a fő hibája az extrém alapötletben, azaz a náci zombik szerepeltetésében rejlett. Gesztesi a jelek szerint nem tud róla, de ennek a témának van múltja, ha nem is feltétlenül dicső. Sokkal mókásabb, hogy a könyv kiadása idején még volt jövője is, hiszen pont Náci zombik címre hallgatott az a mozi, ami egy évvel később feltette Tommy Wirkola norvég (!) rendezőt Hollywood térképére, akinek tavaly már be is mutatták az amerikai sztárokkal forgatott, nagysikerű Boszorkányvadászok című filmjét (50 millió dolláros költségvetés, 200 millió feletti bevétel). Azt persze nem tudhatjuk, hogy sült volna el Gesztesiék náci zombis filmje, de a jelek szerint megérte volna intenzívebben foglalkozni a témával, hátha mégis kijön valami abból a bugyuta alapötletből.
Száz szónak is egy a vége: a Bulik Balhék Sztorik minden, csak nem kihagyhatatlan műalkotás, még a maga kategóriájában sem mondanám különösebben emlékezetesnek, de ha a Kedves Olvasót érdekli a szerző, vagy éppen vagy egy üres délutánja, hát nyugodtan tegyen vele egy próbát.
De ha már De Niro szóba került: azért az ő nevét illett volna többször helyesen leírni. Naominak legalább ezzel nem volt gondja.
Basszus, mennyit írtam erről a könyvről! Na ez túlzás. Viszont akkor már kiköszörülöm a csorbát egy oldal ajánlásával, ami ugyan a Könyvnaplóba nem fér bele (hiszen nem könyv, ugye), de egyébként irodalom, és méltó a promóra, még ha nem is céloz akkora közönséget, mint Gesztesi bármelyik munkája:
Kép: moly.hu (köszi)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.