2004, emberek, kettőezer-négy!
A megfejtés (persze) ismét nagyívű, de véget ér, mint a bot. Vagy mint az a mondat, amit az ember egyszer nagyon határozottan elkezd, hogy aztán soha a büdös életbe be ne
Alien vs. Predator: Taccsra tett szörnyek
Amikor bejelentették az Alien vs. Predator készítését, már gyanús volt valami.
Még ha naivak is vagyunk, és az alapjaiban elrontott Alien 4 - Feltámadás után bízunk egy ilyen kvázi-folytatásban*, sőt, az egyértelmű marketing szempontokról (franchise-bővítés) és riasztóan nyilvánvaló hollywoodi lenyúlási szándékról is megfeledkezve, egyszerű Alien-, sci-fi vagy horror-rajongóként várjuk ezt a filmet, akkor is bűzlik valami.
* Pontosabban prequelben, azaz előzményeket elbeszélő „folytatás”-ban.
Pedig ebben az esetben ez nem kellene, hogy törvényszerű legyen. A két sorozat közül a sikeresebb, az Alien-saga azon ritka esetek egyike, amikor művészi szempontból a folytatások is izgalmasnak voltak nevezhetőek. Mi több, A bolygó neve: Halállal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy még jobb is, mint az első rész, ami a mindenkori folytatások minőségét ismerve nagyon ritka eset. A harmadik, David Fincher-rel készült rész ugyan már sok szempontból egyértelműen engedett a nívóból, de méltó lezárása lehetett volna egy trilógiának.
A Jean-Pierre Jeunet segítségével elrontott negyedik rész már egyértelműen felesleges volt, ám - ha már úgyis az összes bőrt le akarják nyúzni az alapötletről - az Alien vs. Predator elkészítése reményt kellett volna hogy adjon egy újabb, elődeihez méltó kommerszfilmnek.
És (gondolhatnánk ismét nagyon naivan) a H. R. Giger által tervezett szörnyekről nem lehet érdektelen filmet készíteni.
De, sajnos lehet.
