A nagy kérdés: hányféleképpen lehet felvenni egy jelenetet? Mármint olyat, amiben kb. ugyanaz történik, mint annyi más filmben korábban (és később), pl. lecsap egy rém. Elvileg persze végtelen+1 a lehetőségek száma, különbözhet a színészek instruálásától a kamera beállításán át a vágásig kismillió dolog, gyakorlatilag viszont annyira sokat azért nem lehet variálni, legalábbis ha ugyanazt a hatást kívánjuk elérni (az igazán hatásos beállítások és vágási technikák száma azért mégiscsak véges, és a kiválasztásuk nagyban függ attól, rémiszteni, nevettetni stb. akarunk-e).
Guillermo del Toro úgy döntött, nem bízza a véletlenre a dolgot, és ha már olyan filmet rendez a Mimic - A júdás fajjal, ami nagyban támaszkodik Ridley Scott klasszikusára (A nyolcadik utas: a Halál) és folytatásaira, hát a rém első támadását is egészen konkrétan megidézi, pontosabban lemásolja. "A hatás garantált, a kalapot megemeltük a nagy előd előtt, esetleges panaszaikkal forduljanak Scott direktor úrhoz." Nincs is ezzel semmi baj, ahogy egyébként a Mimic-kel sincs, jó kis sci-fi-horror az a maga módján. Ha pedig del Torót szembesítenénk a "lopással", valószínűleg büszkén ismerné el, hogy tényleg az Alien ominózus jelenete járt a fejében akkortájt.

A tévedés lehetősége ugyanis ezúttal kizárt.