A nagy kérdés: hányféleképpen lehet felvenni egy jelenetet? Mármint olyat, amiben kb. ugyanaz történik, mint annyi más filmben korábban (és később), pl. lecsap egy rém. Elvileg persze végtelen+1 a lehetőségek száma, különbözhet a színészek instruálásától a kamera beállításán át a vágásig kismillió dolog, gyakorlatilag viszont annyira sokat azért nem lehet variálni, legalábbis ha ugyanazt a hatást kívánjuk elérni (az igazán hatásos beállítások és vágási technikák száma azért mégiscsak véges, és a kiválasztásuk nagyban függ attól, rémiszteni, nevettetni stb. akarunk-e).
Guillermo del Toro úgy döntött, nem bízza a véletlenre a dolgot, és ha már olyan filmet rendez a Mimic - A júdás fajjal, ami nagyban támaszkodik Ridley Scott klasszikusára (A nyolcadik utas: a Halál) és folytatásaira, hát a rém első támadását is egészen konkrétan megidézi, pontosabban lemásolja. "A hatás garantált, a kalapot megemeltük a nagy előd előtt, esetleges panaszaikkal forduljanak Scott direktor úrhoz." Nincs is ezzel semmi baj, ahogy egyébként a Mimic-kel sincs, jó kis sci-fi-horror az a maga módján. Ha pedig del Torót szembesítenénk a "lopással", valószínűleg büszkén ismerné el, hogy tényleg az Alien ominózus jelenete járt a fejében akkortájt.
A tévedés lehetősége ugyanis ezúttal kizárt.
A híres "Brett, keresd meg a Jones-t!"-jelenet, melyben Harry Dean Stanton lel rá a zűrös macskára, csak hogy rögtön elragadja egy felülről érkező, rovarszerű űrlény:
A kevésbé híres "Megkeresem a fiamat"-jelenet, melyben Giancarlo Giannini lel rá zűrös gyermekére, csak hogy rögtön elragadja egy felülről érkező óriási rovar:
Woody Allennel szólva: "Bárcsak minden ilyen flottul menne!"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.