Orosdy Dániel blogja

Halloween (DVD-kritika)

Duplalemezes, extrákkal teli Halloween-kiadás?

Ó, öröm!!!

Audiokommentárok, magyar szinkron, a film két változatban… Mi lehet a gond?

Gond sajnos mindig akad. Ráadásul az Ultrafilm eddig igazán tisztességesnek mondható kiadványaihoz (Cannibal Holocaust, A holtak napja) képest ezúttal több is. Eddig legalább az olyan technikai szempontokkal nem voltak komolyabb gondok, mint a szinkron vagy a film lejátszása, de az intő jelek – az elülső borítón olvasható csúnya helyesírási hiba, A holtak hajnala 2. lemezének menüje – sajnos ómennek bizonyultak. A kiadó a hibák többségével tisztában volt, és mentegetőzik is, de ennyi pénzért ez talán már kevés.

1. lemez

A FILM

A Halloween azon úttörő alkotások közé tartozik, amelyek hosszú távon éppen annyit veszítettek újszerűségükkel és trendteremtő hatásukkal, mint amennyit nyertek. Sorstársaihoz (pl. A francia kapcsolathoz) hasonlóan Carpenter harmadik filmje sem azt a hatást váltja ki a nézőből, mint a maga korában. Ha egy mű minden egyes elemét, fordulatát halálra ismétlik a későbbi hasonló jellegű alkotásokban, az eredeti lassan elveszíti frissességét, sőt, inkább régimódinak és elnagyoltnak tűnik.

Így járt Michael Myers története is. Nagy siker volt, többszörösen visszahozta eredeti költségvetését, lassan a kritikusok is elismerték az értékeit – csakhogy beindult a dömping: boldog-boldogtalan ünnepnapon háztartási eszközzel sorozatgyilkoló rémekről forgatott filmet, és mindig a szende lány élte túl, mindig feltámadt a gonosz, az áldozat mindig felfelé menekült stb. (A részletes szabályokat a slasher műfajából legkomolyabban profitáló Sikoly-filmekből tessék kivonatolni.)

A másolatok tehát szép lassan feloldották az eredeti értékeit. A Halloween ugyan még ma is messze a legjobb, legstílusosabb slasherek egyike, de a megítélésén nyomot hagyott a kópiák ártó hatása. Kultusza mindenesetre haloványnak tűnik még a legismertebb másolat, a Péntek 13-é mellett is. Pedig…!

A Halloween története nem túl bonyolult, és sok szempontból nem is annyira érdekes. Az alaphelyzet felvázolása után (ha valaki nem tudná: gyilkos kisgyerek, felnőttként szökés, higgadt randalírozás Halloween estéjén) az események nagyjából egybefolynak: a fiatalok jönnek-mennek, meghalnak, a kopasz doki (a kiváló Donald Pleasence) lesben áll stb. Végül a sztori Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) karakterére és küzdelmére fókuszál.

A forgatókönyv nem éppen tökéletes, ám a nézőnek nem okoz gondot elnézni a hiányosságokat, hála Carpenter rendezésének, a szereplőknek, és a kedvezőtlen feltételek (alacsony költségvetés) ellenére kiválóan teljesítő stábnak. A zenei főtéma tökéletes, Dean Cundey kameramunkája csodálatos (a mai napig az éjszakai felvételek mestereként tartják számon), a fiatal Jamie Lee Curtis szép és tehetséges (durcás ajkaiba nehéz nem beleszeretni), Donald Pleasence képes az alapvetően gondterhelt és komolykodva hápogó figurát humorossá tenni a megfelelő jelenetekben, a rendező pedig kiválóan hozza mára megszokott visszafogott stílusát, munkája pontos és hatásos.

A Halloweenről sokáig lehetne még regélni, de felesleges. Klasszikus, megkerülhetetlen alapmű, az alacsony költségvetésű független filmkészítés diadala, az első komoly siker egy jelentős rendező még jobb filmekhez (A dolog) vezető pályáján.

EXTRÁK

Most jön a feketeleves: az 1. lemez sok szempontból méltatlan a filmhez, amelyet tartalmaz. A jószándék (ez esetben a magyar szinkron filmhez igazítása) nem ad felmentést egy nem-is-annyira olcsó kiadvány minden hibájára. A Halloweenhez az idők folyamán több szinkron is készült. A tévéváltozat (ld. 2. lemez) szinkronjának elhagyása nálam már rossz pont, de készséggel elismerem: tulajdonképpen semmiség. Örüljünk a moziváltozatnak, végül is az a lényeg. Az ideális Halloween DVD persze egyaránt tartalmazná a mozi- és tévéváltozat szinkronját – már csak archiválási okokból is –, de ez hazánkban meglehetősen ritka jelenség (tudtommal egyedül a Hegylakó II. és három Piedone-lemez tartalmaz két szinkront), ezért elnézhető.

Így is marad a moziváltozat szinkronja. Csakhogy ezt külön a külföldről érkező, vágatlan kópiához kellett igazítani, ami szinte élvezhetetlen végeredményhez vezetett. Percszámlálás helyett a lejátszó kijelzője másfél órán keresztül tántoríthatatlanul a „PLAY” feliratot mutatja, ami zavaró. A fejezetkódok hiánya miatt nem tudunk kényelmesen az egyes jelenetekhez ugrani, ami még zavaróbb. Az eszméletlenül halk magyar hang már nagyon zavaró, az „alóla” áthallatszó eredeti hangsáv viszont már egyenesen irritáló.

Konklúzió: az 1. lemezt inkább felirattal, máshogy ne (hacsak a néző nem akar nosztalgiázva visszaemlékezni az alámondásos és rongyosra másolt videókra). Akinek hiányzik a szinkron, lesse a tévéműsort és izzítsa a videót, vagy próbálja beszerezni a videóváltozatot.

Egyéb szempontból a lemez rendben van. A feliratok jól sikerültek (főleg a Cannibal Holocaustos tévelygésekhez képest), az eredeti audiokommentár érdekes és részletes, az Ultrafilm előzetesek (Démonok és Démonok 2.) szintén jók. Az Ultrafilm audiokommentár – a korábbiakhoz hasonlóan – jól sikerült, kellemes hallgatnivaló, bár két dologról ezzel kapcsolatban azért érdemes megemlékezni. Egyrészt a közreműködők jobban utánanézhetnének az idegen nevek kiejtésének (vagy legalább jelezhetnék, ha nem ismerik a helyes kiejtést), mert az olasz és angol nyelv szabályaival kapcsolatban akadnak hiányosságaik. Másrészt a sok érdekes anekdota és információ között egyre gyakrabban előtérbe kerül a megszólalók egója, ami egy idő után zavaró lehet (a Fangoria Trauma DVD-jének kommentárját is ez tette élvezhetetlenné, bár szerencsére itt még nem annyira rossz a helyzet).

Tehát no offence, de a „Misell Szoávi”-kra és a kétpercenként bedobott „Azt azért szögezzük le!”-kre oda kéne figyelni. :)

2. lemez

A FILM

A Halloween II készítésekor Carpenter lehetőséget kapott néhány jelenet leforgatására, hogy ezeket a tévék számára megvágott verzióhoz hozzátoldva kiegészíthesse a játékidőt. Ha a kb. 10 percnyi ismeretlen anyagot tartalmazó tévés verzió az első lemezen kapott volna helyet (az Alien-filmek újabb kiadásának megoldásához hasonlóan), a második lemez fő attrakciója egy lényegretörő dokumentumfilm lehetne, ám a helyzet így sem tragikus. Távolról sem.

Szinkron ehhez a változathoz még annyira sincs, mint a mozishoz, de megteszi a felirat is. A plusz jelenetek nem rontják jelentősen az élményt, viszont semmiképpen sem fokozzák: Donald Pleasence a végveszélyről kuruttyol a kollégáknak, Mike Myers a diliházban ücsörög, a lányok ruhaneműket csereberélnek stb. Némi erőszak ellenében több infót kapunk a gonoszról – kár, hiszen az eredeti koncepció „A Mumus ámokfutása” volt, márpedig a Mumus attól rémisztő, hogy ok nélkül cselekszik.