Mert hogy is mondta szegény Bud a zseniális Nincs kettő négy nélkülben?
Van egy különös álmom, homokot szitálok a Negro folyó partján, és csak szitálok, egyre csak szitálok...
Bud ezúttal sem tévedett: aki az olasz western ikonja, előbb-utóbb szitálni fog valami kincs reményében, ez nekem is szitál szilárd meggyőződésem! Itt van például rögtön az ősforrás, Clint Eastwood, akinek még a derék Terence Hill is imitátora volt korai szerepeiben (illetve egészen pontosan a Clintet imitáló Franco Nerónak, de ebbe most ne mélyedjünk el). Ikonjaink ott ülnek a Negro-, Dunakavics-, Turbórágó- stb. folyó partján, és csak szitálnak, szitálnak, mossák a homokot egyre, mintha nem lenne holnap...
Nyilvánvalóan ennek köszönhető, hogy a Magvető művésze is Túró Rudiba oltott Névtelen Pisztolyhősként álmodta meg Molnár Gábor Gyémántmosók címre keresztelt művének borítóját. Egyszerű, de hatásos, mint egy spenceri pofon.
És annyira, de annyira magas labda, hogy szinte szégyen lecsapni!
Szinte...
Lecsapom.
