Orosdy Dániel blogja

Őz Zsoltnak az ő esete Rátgéber Lászlóval, Lovasi András őszinte sajnálatára, valamint Cuba Libre, miheztartásilag. Értelmetlen tribute- és riszpekt-rovatunk folytatódik.

Vesznek elfele a posztjaimba feltöltött képek, mintha kötelező lenne, szóval sok hűhó semmiért -- de ezt eddig is tudtuk. Őz Zsolt utca sincs még, tervben se', pedig(!).

Aztán kiesett a sublót mögül pár régi Őz-cikk, amit kb. ezer éve szkenneltem be (Wanted -- mi más? Mondjuk jópár dolog szóba jöhetne, bele se menjünk.).

Van értelme közzétenni őket? Nincs.

Elérhető már kb. minden az Arcanumon, amit én valaha itt ... saját kis kincsemként ... megosztottam? El.

Akkor meg minek????

...

...

KATT!

Nehéz érdemben bármit is hozzátenni Uj Péter recenziójához, minden benne van. Persze nekem nincsenek közvetlen élményeim Döncivel, a budapesti undergrounddal is csak minimális, de attól még ez az önéletrajz(-szerűség) nagyon olvasmányos, izgalmas szöveg, méghozzá a furcsa (keresett, túl hivatalos, kimódolt, „értelmiségi” stb.) nyelvezete ellenére. Ami azért

Állítólag bizonyos embereket csak imádni vagy utálni lehet. A jelek szerint vannak olyanok is, akiket csak imádni és utálni lehet, így, egyszerre. De pontosítsunk rögtön, hisz ezért vagyunk itt! (?)

A Wanted 2002/05. számával véget ér mérsékelten közkedvelt sorozatunk, legalábbis egyelőre. Ugyan a szintén megboldogult Wanted-utód, a WAN2 háza tájáról is lehozhatnék pár Őz-cikket, de nem látom sok értelmét. És ha hozzájutnék az általam még nem ismert, de remittendában még fellelhető (és közvetítőn keresztül megígért, aztán úgy is maradt) Wanted-számokhoz, az is változtatna a helyzeten, de jelen állás szerint nincs mire várni, attól tartok. Ráadásul a "Folytasd, Dani!" tartalmú levelek száma is szerénynek mondható... (A levelek száma is.)

Szomorú valahol, de miért pont ez a része lenne vidám az Őz- (vagy éppen Orosdy-)sztorinak? Csatoljuk hát fel arcunkra a sörkorcsolyát, és repüljünk tovább Liu Shaolin Sándorként a jég hátán annyiból, amennyink van. Ennyi van. Volt.

A műsornak vége, búcsúzik a riporter. Őzi sanzon hangja száll a halkan rozsdásodó kis vidámpark felett, a távolban valahol felugath a Christie.

Jubilálunk!

Ja, hogy ez senkit sem érdekel?...

Hát ez van, Sancho. Azért én nekimegyek az óriásnak.

2002-ben járunk. A Wanted áprilisi számában hősünk változatos álneveken kívánt szerepelni -- de rajtam nem fogott ki!

Hívószavaink: Tankcsapda, Creed, Banditák-filmzene, gombaleves és túrófánk.

Őz-féle interjú a Wanted 2002/03. számából, két szájharmonika-virtuóz az alany, és itt röviden emlékezzünk meg róla, hogy az egyikük akár én is lehetnék, hiszen annak idején együtt kezdtem el szájharmonikázni Csízy Laci alannyal a pécsi Babits Gimnáziumban. A kiváló Kopeczky tanár úr volt a tanárunk, a harmadik tanonc pedig K. Péter fiatalkorú. És tényleg minden adott volt ahhoz, hogy én is híres virtuóz legyek nagylemezzel meg minden, kivéve pár apróságot...
Nem voltam se kitartó, se tehetséges, plusz nem mentem Pestre, hogy Szabó Tamás okíthasson. Bagatell nüanszok.

Legközelebb majd arról mesélek, hogyan nem lettem a basszusgitár Szabó Tamása (azért Sid "Visőz" Vicious-t sztem lenyomnám, persze csak ha még élne szegény, és Vágó "Favágó" István sem tűnik komoly ellenfélnek), de addig is...

Őz: interjú, gasztró (FÁNK, sőt: FÁNK-I!)

- Szerinted lenyomja az Internet a CD-t?

- Mi az a CD?

/vicc öregeknek/

A Wanted 2002/01-02. számában hősünktől egy interjú jelent meg a MAHASZ igazgatójával, ami főleg azért tanulságos, mert újfent rádöbbenhetünk, mennyit változott pár év (bő 16 esztendő) alatt a világ. Sokkunkat a szokásos Gasztro-rovat -- akkor még -- új epizódjának befogadása oldja: ne remegjünk, arra ott a kocsonya!

'tvágyat!

Önmagukon, pontosabban Őz művészen és újságírón túlmutató (értsd: saját jogukon is érdekes) szövegek a Wanted 2001. évi 12. számából:

- interjú Ágoston Bélával,

- Ozzy Osbourne-kiokosító,

- gasztro a karácsony jegyében (jól fog esni a +40 fok mellé...).

A jeles zenész-újságíró a Wanted 1999/10. számában ért végére a B{l}ack Stage- (esetleg Blackstage-, Backstage-, Black Stage, B(l)ack Stage stb.-)trilógiának, melynek utolsó része mi mással is foglalkozhatna, mint a szerelemmel?...

Írtam volt nem is oly' régen (...majdnem 2 éve...) e hasábokon... mert hülye vagyok. Illetve nem is hülye, csak alulinformált, mivel akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni az a bizonyos trilógia minimum tetralógia. Így jár, aki nem vásárolta annak idején elég szorgalmasan a Wantedet. (Apropó: felajánlásokat elfogadok, vételi ajánlatokat is örömmel várok, még mindig hiányzik jópár szám.)

Úgy alakult aztán, hogy csodával határos módon (értsd: antikvárium.hu) sikerült hozzájutnom a teljes 1999-es évfolyamhoz, így a turpisságra is fény derült: van ám itt még egy B{l}ack Stage- (esetleg Blackstage-, Backstage-, Black Stage, B(l)ack Stage stb.-)cikk!

Nevezetesen a Wanted 1999/12. számában, és a szervezőkről szól. Alább prezentálom.

Amúgy pedig Wanted-ügyi felajánlásokat elfogadok, még mindig hiányzik pár évfolyam. Pénz nem számít, csak olcsó legyen.

Ne tököljünk?... Dehogynem! A Wanted 2001/11 számában legalábbis ez volt Őz ízmester álláspontja. Választ adott az örök kérdésre is: a tök jó?

(Igazából nem, a tök itt leginkább mellékszereplő, de ez most mindegy, egyébként se legyünk mindig keréktökők.)

Gondolatok a szusiról ízes anekdotákkal, viccekkel (business as usual), a Wanted 2001/10. számából.

Wanted 2001/09. szám: ha legutóbb Vidámpark- (azaz Őz-)interjú készült, adja magát, hogy most Őz beszélgessen a Vidámpark korábbi felállásából létrejött Colorstarral. Aztán lecsap Almási Enikőre (vele vajon mi lett?), és még pizza-ügyben is kifejti a nézeteit. Őrületes oldalak következnek!

Na jó, nem őrületesek, de azért érdekesek. Szerintem. Katt:

Őz-ügyi sorozatunk minden bizonnyal legfontosabb epizódja következik. A Wanted 2001/04. száma egyszerre mutatja be a zenészt (Vidámpark-interjú Nagy Győző tollából), a konyhatündért (húsvéti gondolatok a gyomor környékéről) és az újságírót (beszélgetés a Jancsó-Grunwalsky alkotópárossal -- ez a cikk természetesen Őztől függetlenül is méltó fokozott figyelmünkre). Ráadásul az interjúhoz készült fotókon még hősünk sem úgy néz ki, mint egy halálra készülő alkoholista, sőt.

Nincs más hátra, mint előre: KATT!

Őz Zsolt még mindig köztünk van, legalábbis ezen a blogon. Kisvártatva a Wanted 2000/11. számából érkezik egy cikk a...

S O R O Z A T O K R Ó L !

Méghozzá a latin-amerikai (¡Ay, caramba!) sorozatok és a zene kapcsolatáról, bizony.

"A hiányzó láncszem az Eagles és Kurt Cobain között." -- jellemezte tulajdonképpen igencsak találóan Tom Engelshoven holland újságíró Jeffrey Lee Pierce-t, a Gun Club zenekar mindenesét. Mi a legfőbb gond ezzel a mondattal? Hát hogy az Eagles zenéjét (de legalábbis nevét) még az is ismeri, aki nem akarja, Nirvanát és Cobaint dettó, míg JLP ehhez képest a mai napig néhány vájtfülű zenebarát személyes hőse, és még a legaktívabb éveiben is maximum underground sztárságot tudhatott magának.

Megelőzte a korát? Lehet. Sőt, valószínű.

Egy kiállhatatlan fasz volt, aki ott kúrta el a saját és társai életét, ahol csak tudta? Valószínű, sőt.

Nem kicsit emlékeztet a sorsa Őz Zsoltéra? De.

Egyáltalán érdekelhetett tömegeket a nyolcvanas években egy zenekar, ami blues-t, rockabilly-t és némi country-t (vö. Eagles) ötvözött punkkal és közönséghergelő kísérletezgetéssel (vö. Nirvana)? Nem hinném.

Sokáig folytatható még ez a kérdezz-felelek? Igen, de fölösleges.

Lényegre.

A Túlvilágról lesz szó...

Ez a szó kivételesen nem Lucio Fulci The Beyondjára (alias A pokol hét kapuja) utal, ahogy azt az életművemet jobban ismerők feltételezhetik (okkal), hanem egy zenekarra, merhogy annak a neve. Mármint a Túlvilág. Ők nem a zombis horrorfilmek új szintre emelésével váltak viszonylag széles körben ismertté, hanem a Leesett a pap az ágyról című megrázó verbunkossal, de ha jobban meggondolom, még ezen kívül is bőven akadnak különbségek. (Mármint a Túlvilág zenekar és a Beyond című film között.)

Az interdiszciplináris vizsgálatokból talán ennyi elég is mára.

Őz Zsolt a Wanted 2000/08. számába készített a tagokkal bohókás interjút, nem eshetett nehezére.

Több, mint testőr tanulságos!

A jeles zenész-újságíró a Wanted 1999/10. számában ért végére a B{l}ack Stage- (esetleg Blackstage-, Backstage-, Black Stage, B(l)ack Stage stb.-)trilógiának, melynek utolsó része mi mással is foglalkozhatna, mint a szerelemmel?...

Hát a szexszel, természetesen, mert leginkább azért mégiscsak azzal foglalkozik. Hal- és hölgybarátok, figyelem: az erotika akváriumában belevaló gruppik úszkálnak.

Már megint borul az időrend: előkerült egy adag újság a sifonér alól. :(

Vagy inkább :) !!

A Wanted 1999/09. száma a mai Őz-szpesöl tárgya, ebben hősünk ismét a backstage titkait kívánta megfejteni, méghozzá konkrétan a ródok (road, roadie, technikus, rosszabb esetben csicska; amerikai zenekar esetén: leendő dobos, gitáros, esetleg saját jogú világsztár) rejtélyét. Don't hit the road, Jack!

Őz-túltengésben szenvedő Wanted-szám 2001. márciusából. Többségük (pl. a Minden Idők Magyar Poplemez Listája, de a Bereményi-interjú is) a saját jogán is érdekes.

És akkor bónuszként még egy találós kérdés: vajon a költözéssel egy időben előkerült a kredenc alól / sublót mögül jópár olyan Wanted-szám, ami borítani fogja az eddig kínos pontossággal követett kronológiát?

Itt van az Őz, itt van újra... (Ezt a poént asszem már ellőttem egyszer, de sebaj, a "mindig légy aktualitás" követelménye mindent felülír.) Ezúttal a Wanted 2001/01. számából scanneltem be a jeles szerző írásait: egy Másfél-interjút és egy disznótoros elmélkedést. Tessék olvasni, művelődni.

A tizedik emlékező poszt alkalmából prezentálom egyik kedvenc Őz-idézetemet, melyet alig kellett átírni, hogy általános érvényt szerezzen, így már valamiféle ars poetica-szerűségként is merek hivatkozni rá. Pontosan ilyen egy kristálytiszta látlelet, én mondom, és már 15 éve igaz minden szava, de a lényege sajnos & valószínűleg még 15 év múlva is az lesz.

A felkapott helyeken drága teát szürcsölő, egymást fúrogató, megfellebbezhetetlen ítéleteket hozó, trendeket és művészeket hirtelen a köztudatba emelő, majd onnan szívfájdalom nélkül lepottyantó, divatteremtő és pusztító, sznob szubkultúra belterje rombol, annak minden hamis elitizmusával, kiválasztottságérzésével, a kívülrekedt vagy bekerülni nem is óhajtó csendes lefitymálásával. Kívülről átláthatatlan erőviszonyok, a plebejus "attitűd" megvetése teszi ezt a kört a tágabb világ (na jó, legyen csak az ország maradék része) számára érthetetlenné és érdektelenné, egy önmagába forduló, és ott sziszegve dagonyázó massza képviselő fontoskodnak és fölözik le a nem csekély hasznot.

Ami máshol valódi életforma, az élet megváltoztathatóságába vetett hit, aminek elengedhetetlen része a másik megbecsülése, a más életfilozófiát vallókkal fenntartott kommunikáció, az itt szédelgés.

Ami tegnap magasművészet volt, ma ciki. Egyszerű halandó mire kiismeri magát, már veheti virtuális munkakönyvét, vagy gyorsan utánanéz, milyen az új trend, és a hangadók nyomába veti magát.

Sznobok és kékharisnyák nem pótolhatják a valódi nyilvánosságot, még akkor sem, ha ők magukról azt hiszik, hogy ők az egyetlen és létező nyilvánosság, így, egyes számban.

És most a Wanted 2000/12. számának nem szerény mennyiségű Őz-cikke, illetve két erősen gyanús rövidke darab, melyeket egyrészt a szerző álneve, másrészt a stílus, harmadrészt a lejegyzett anekdoták ismerős volta (a Rakenroll című könyvből) miatt helyeznék el a művész életművében. Íme:

Őz összes megnyilvánulásai a Wanted 2000/10. számából, sőt, talán több is, miután a Kispál-lemezkritika szerzője nehezen dekódolható álnéven jegyzi írását: "ötbetűs (v)élőlény". A "Zsolt" ötbetűs, Őz akkor még élt, vélni is szokott dolgokat, ráadásul ennek a számnak egyértelműen ő a Kispál-felelőse, úgyhogy a nevére vettem a gyereket. Ha valaki tud jobbat, jelentkezzen. Egyébiránt Lovasi-interjú következik, majd némi Boom Da Bip, végül a kétes szerzőségű kritikával búcsúzik műsorunk.

Újabb érdekes impresszum! Hogy miért is? Nos, minden bizonnyal a fura ábécé miatt, mely hősünk nevét Bucó és a titokzatos, de nem elég titokzatos Tosoki közé helyezi (ha mégsem ezért érdekes az impresszum, akkor bocs, ugyanis már fogalmam sincs, miért szkenneltem be hetekkel ezelőtt).

A TOVÁBB után pedig egy nagyon tanulságos Őz-cikk következik, elvileg az instrumentális zenét játszó (korabeli) zenekarokról, gyakorlatilag viszont a magyar könnyűzene, sőt, a magyar kultúra (vagy még annál is több?) általános állapotáról és rákfenéjéről. Kemény, sarkosan megfogalmazott, de összességében -- sajnos -- máig érvényes gondolatok.

Megint borul az időrend, elnézést, de ez az élő adás varázsa!

Mint alább látható, a Wanted 1999/08. számában Őzike nem jegyzett írást. Akkor mégis hogyan akarunk rá emlékezni pont eme megjelenés alapján!? Egy impresszumról, amely nem is jelöli a nevét? Milyen démoni logika ez, kérem???...

Nyugalom! Természetesen nincs szó átverésről, hacsak a lap végleges formáját összeállító Wanted-szerkesztőség tévedését nem tekintjük annak (mint tudható, volt már precedens hasonlóra). A TOVÁBB után Őz Zsolt rövid körképe Az kidobókrul!