Orosdy Dániel blogja

Támadnak a finnek! Hideg van, néha hó is hullik (a könyvet még télen olvastam, ezt a posztot is akkor kezdtem el), nyilván ezért. Vagy csak mert most jutottam el odáig, hogy pótoljam Renny Harlin finn rendező relatíve komoly sikert aratott debütjét, a Született amerikaiakat, ami egy finn-amerikai koprodukció a 80-as évekből. És olyan is. Harlin szépen megrendezte, tényleg, elég erős jelenetek (is) vannak a filmben, de amúgy, túl a számomra nehezen viselhető 80-as évek fílingen, hát… Ritka buta egy valami, na. Chuck Norris fia játssza a főszerepet, állítólag a fater helyett, aki nem ért rá, bár én nem tartom kizártnak, hogy az alapjáraton elég igénytelen Chuck alaposabban beleolvasott Harlinék szkriptjébe, és végül mégiscsak szólt az ügynökének, hogy mentse ki („Nyaralok, telelek, beteg vagyok, mindegy, intézd el, különben mehetsz vissza Lorenzo Lamas asszisztensének!”), így aztán Norris jr. jelenléte tudta csak menteni a helyzeT.

Könyvben is támadnak a finnek, jóval izgalmasabb végeredménnyel. Réges rég, egy messzi-messzi galaxisban blogon olvastam erről a könyvről, a szerzője írt róla (ő természetesen magyar, Szabó Zsoltnak hívják, és a hazai ponyva nemes hagyományainak megfelelően fordítóként tüntetik fel a kiadványban).

Nos, ha egymásnak eresztjük a két művet, a következőkre juthatunk:

Az alapötlet szintjén Harlinék erősebbnek tűnnek: hihetőbb, izgalmasabb az egyszerű, de nagyszerű sztori (függetlenül attól, hogy filmeseink nem sci-fiben utaznak), miszerint amcsi diákok átlopóznak Finnországból a ruszkikhoz, de nyilván rákúrnak: ottragadnak, bebasz a gebasz, jöhetnek a verekedések, robbanások stb. „Tatton” esetében az alapötlet kevésbé győzött meg: titkos szovjet kísérletek véletlenül meglelt és elszabadult (vég)eredménye, a hószerű gyilkos valami Finnországban pusztítja az ártatlan polgárokat. Weird fiction lehetne, csakhogy már a fülszövegből is kiderül, nem az, sőt, tulajdonképpen virtigli science-fiction sem, inkább akciódús kémthriller sci-fi-elemekkel.

Na de mi a helyzet a kivitelezéssel, a cselekménnyel, a karakterekkel??

Tatton jön, lát, győz – már ha Harlinékkal vetjük össze. A Hósuhanó hibáival együtt élvezetes olvasmány, miközben hiba azért akad benne. Távolról sem annyi, mint a Született amerikaiakban, de azért akad. A legfájóbb talán a normális szerkesztés hiánya (már megint…), minimális odafigyeléssel jóval élvezetesebb lett volna a végeredmény. A másik (nekem) azonnal feltűnő probléma szigorúan véleményes, de azért szerencsésnek semmiképpen sem nevezhető: ennyi szereplő, ráadásul ilyen nevekkel… Finnek, persze, azért fura a nevük, mégis „univerzális” keresztnevekkel ezen lehetett volna segíteni (és a kevésbé fontos szereplők összeolvasztásával – akad pár).

Végül, de nem utolsó sorban a cselekménnyel kapcsolatban sem stimmel minden. Túl sok kérdés marad nyitva a valamivel kapcsolatban (mit tesz a bekebelezett emberekkel hogyan, esetleg miért stb.), és még csak az sem érthető, miért nem merül fel, hogy a hószerű anyag ellen pl. lángszóróval védekezzenek?...

Sebaj, végül is egy elsőkönyves szerző kifejezetten szórakoztató, biztos kézzel megoldott munkája ez, és annak teljesen jó, ráadásul jobban jártunk volna, ha annak idején (igaz, időgép segítségével) Renny Harlin nem a saját ötletét dolgozza filmre, hanem a Hósuhanót – ma talán gazdagabbak lennénk egy látványos, biztos lábakon álló finn-magyar koprodukcióval.