Hagyjuk a nagy szavakat meg a bő lét. Van, ami magáért beszél. Pl. ez a főmű.
(Mármint a vers, nem a kép. Bár a kép is jó. Elkalandoztam. Már megint.)
Mészárszékhy Búbánatos Rezső, a költő:
Kék kormorán
(…magnum opossuma alkotásakor megrohanta a nonszensz őt…)
Kék kormorán, kék kormorán,
tetűt hajszolsz két mormotán.
Kék kormorán, kék kormorán!
Lesz majd időd az oráng után?
Kék kormorán, kék kormorán!
Bolhát hizlalsz a tomporán.
Kék kormorán, kék kormorán,
Tüzet okád gépzongorám.
Kék kormorán, kék kormorán,
Megfakult a vén bonviván.
Kék kormorán, kék kormorán,
Kicsinált rég a kormorál.
Kék kormorán, kék kormorán,
Lángelmét nyerj a tombolán.
Kék kormorán, kék kormorán,
Kék kormorán, kék kormorán,
Kék kormorán, kék kormorán...
...szimbolista édesanyám…!
(esetleg undzóvájter)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.