Nem is olyan régen ezt tudtam írni a modern költészetről (igaz, a modern képzőművészet összefüggésében -- ejj, de bonyolult is ez!):
Egyszer egy költő cimborámmal beszélgetve ez a szabadkozó mondat hagyta el fogaim kerítését: "Nem értek a lírához!". Ahogy kimondtam, tudtam, hogy baromság, de nem vontam vissza ("jobb a békesség" alapon, mégiscsak egy poétával elegyedtem szóba). De miért baromság? Eszem ágában sincs elvitatni a modern költészettel nálam jóval aktívabban foglalkozók szakértelmét, de ha ebben a világban egy vers megítéléséhez bölcsészdiploma kell, akkor nagyon nagy a baj.
A fentieket továbbra is tartom, de azért egy kiegészítés ráfér az idézetre: a képesség egy vers milyenségének megítélésére még nem jelent szakértelmet, magyarán attól, hogy nekem tetszett Szőcs Petra verseskötete, még nem tudok róla adekvát kritikát írni, hosszan és alaposan indokolva a véleményem. Azt a hiányérzetet, amit sok ún. laikushoz hasonlóan én is érzek egyes kortárs verseket olvasva (hol itten a rím? miért nincsenek szabályos versszakok? mi van a ritmussal? miről is szól ez pontosan?), le tudom győzni, ha a nyitottságért cserébe "kapok valamit", és ezzel jelen esetben nem is volt gond. Szőcs Petra versei túlnyomórészt rövidek, nagyon személyesek, hiányzik belőlük a rossz értelemben vett elvontság, viszont van bennük valami sajátos humor, ami főleg kiszólásszerű verssorokban nyilvánul meg. Utóbbi könnyíti meg leginkább az ún. laikusok számára a művek befogadását, hisz ki tudna ellenállni az olyan megállapításoknak, mint "Irén szerette a tiszta helyzeteket." (Diakonisszák) vagy "Ezek a szakállas férfiak sem ma kezdték az éneklést." (Torna). Hogy ne csak pozitívumot említsek, a személyesség néha már túlzó, bár egymás után olvasva a költeményeket azért "összeáll a kép", vagyis hogy hol járunk (földrajzi értelemben, álomban/valóságban), kik a "szereplők" és milyen gyász ihlethette az egyes műveket (és tulajdonképpen a kötet egészét). Nagyobb szakértője a kötet elolvasása után sem lettem a kortárs költészetnek, viszont legalább már nagyobb benne a bizodalmam (vagy mi), és ez azért nem kevés.
Kép: moly.hu (köszi!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.