A politikát unjuk és kerüljük, de a könyv ak-kor is könyv, ha polgárpukkasztásra hajlamos publicista írta, vékony, és tele van képekkel - tehát naplózni kell. Tóta W. Árpád megosztó médiaszereplő, és ahogy elnézem, a visszajelzések alapján a műve is megosztó volt. Micsinájjak, nekem tetszett. Vicces és kíméletlen, viszont kikacsint a geekekre ("Palpatiné" -- éérted!) és nem hiányzik belőle az önkritika sem. Bármilyen indulatokat is keltenek Tóta írásai, szerény megfigyeléseim szerint ha lehántjuk róluk a provokatív felszínt, kiderül, hogy jelentős részük viszonylag egyszerű, jelenségspecifikus véleményt fogalmaz meg egy nagyon logikusan felépített érvrendszer alapján (hogy egyetértünk-e a véleménnyel, más kérdés). Ugyanez a helyzet az Eljövetellel: mindenki megkapja a magáét, a stílusparódiák többnyire remekül működnek, de aránytévesztést csak ritkán lehet kiszúrni, ráadásul "ők" és "mi" összefüggésében sem könnyű értelmezni, mert a fő célpont nem az ún. másik oldal (akármelyik is az), hanem a hülyeség (ami viszont pártfüggetlen). Ezzel együtt kicsit sajnálom, hogy Tóta nem hosszabb szöveggel próbálkozott, és néha cserbenhagyta az arányérzéke. Az Eljövetel nagyon mókás, minden oldalán lehet hangosan röhögni, de elsősorban azokhoz szól, akiket érdekel a közélet, és csak azoknak fog tetszeni, akik nem különösebben elfogultak egyetlen párttal, személlyel vagy orgánummal sem. Élnek még itt belgák?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.