Mint közismert, rólam nem készülnek képek. Illetve nem készülHETnek. Ennek két oka van.
1) Erről az okról nem beszélhetek, legyen elég annyi, hogy a norvég titkosszolgálat nagyon örülne, ha bármilyen nyomon rám találna, és egy fénykép még a plasztikai műtétek ellenére is leleplezhet. (Ha esetleg olvasnátok ezt, fiúk: kár a gőzért, a maradékot elástam, de már én se emlékszem, hová.)
2) Egy furcsa betegség hatására minden rólam készült fotó az exponálás után 10 másodperccel elég, a fájl törlődik. De miután a női rajongók zaklatása már tényleg mindenen túltesz, meghajolok a többség akarata előtt, és közzéteszem az egyetlen fellelhető képet, mely valami csoda folytán ép maradt, és még a norvégokat se vezetheti el hozzám. Íme:
Egy kis magyarázat:
A felvétel a bengehuncutkai írótáborban készült, jól látható a háttérben a menza bejárata. A mű címe lehetne Az írás folyamata a papír szemszögéből, ugyanis a szemfüles fotós arra kért, hogy tollal a kézben merevedjek a tipikus "írói pozíciómba" (ld. még a témában Burger Barna megvetős naptáros képeit, melyeken honunk és korunk nagy irodalmárai szenvednek látványosan laptoppal az ölben, gangos bérházak konyháiban és rendetlen íróasztalok mellett). Én természetesen a jobb oldali vagyok, illetve ami a mai (sokkal imponálóbb) külsőmet illeti, voltam. A bal oldali: Hámori Máté, aki szemmel láthatóan aznap nem borotválkozott. Egyébként éppen a szerkesztésben közreműködik, kézi porszívóval távolítja el a felesleges gondolatokat az anyagból. Hát így dolgozunk mi, és ez volnék én: az alkotás, a művészet egyszerű napszámosa.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.