Korai zsenge (megmondások és szentenciák, business as usual). Kicsit szerkesztve, de nem átírva.
A Karib-tenger kalózai – A vasmacska és Keith Richard
Burt Lancaster fénykora óta -- és az nem mostanában volt -- nem sikerült nemzetközi sikerű kalózfilmet, azaz tengeri témájú szerelmes-kardozós mozgóképet készíteni. A két próbálkozás, amely eszünkbe juthat az utóbbi időkből, egyaránt rossz emlékű valamiért.
Renny Harlin a Cutthroat Island című bukással gyakorlatilag vízbefojtotta Andy Vajna Carolco stúdióját. Nem járt sokkal jobban egy évtizeddel korábban a rendezőzseni Roman Polanski sem, akinek Kalózok című filmjéből 26 percet vágattak ki, töredékessé téve ezzel az egyébként jól sikerült, de nagyon alulértékelt alkotást.
Harlin bukása 1995-ben hosszú évekre visszalökte az egyébként sem túlreprezentált kalózfilmes műfajt, a kalandfilmeknek ezt az ötvenes évek óta egyre népszerűtlenedő alfaját. Tulajdonképpen csoda, hogy a nagy stúdiók tavaly pénzt mertek fektetni egy olyan kétesélyes vállalkozásba, mint A Karib-tenger kalózai – A fekete gyöngy átka.
Amiben a stúdió bízhatott, az a sikeres Disneyland-i show volt, és az ügyes forgatókönyv, amelyet a Shrek és az Aladdin biztos kezű profijai írtak a show nyomán. De ez még bőven kevés. Ahhoz, hogy egy stúdióvezető érdeklődjön, kellett egy feltörekvő ifjú tehetség a rendezői székbe (Gore Verbinski) és sztárok, vagy legalábbis sztárjelöltek.
Johnny Depp kiváló választás volt a Rolling Stones gitárosára hajazó Jack Sparrow szerepére. A Gyűrűk Urából Legolas-ként ismerős Orlando Bloom jól alakítja az ifjú hőst, ahogyan emlékezetes az ezúttal önfeledten ripacskodó Geoffrey Rush is. Kedves a női főszereplő, Keira Knightley, és a szereposztók nem nyúltak félre az epizodistáknál sem (még a Brazil óta szeretett Jonathan Pryce-nak is jutott néhány jó jelenet).
Gore Verbinski első filmjei alapján nem tűnt nagy ígéretnek: az Egércsapda ügyesen megrendezett, de összességében felfújt Tom & Jerry-epizód volt; A mexikói Brad Pittel és Julia Roberts-el Tarantinót majmolta. A kör című horror-feldolgozás viszont nagyon hatásosra sikerült (ráadásul nem a fáradt tinihorrorok sorát erősítette), A Karib-tenger kalózai pedig szinte minden szempontból telitalálat.
Persze, ez nem egy világmegváltó film. Nem hordoz komolyabb üzenetet, viszont képes szinte bárkit elszórakoztatni két órán keresztül. Mindössze ennyi volt az alkotók célja, ezt azonban kiválóan teljesítették.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.