Jubilálunk! És én a 100. adás örömére (na jó, ez nem teljesen igaz, valójában attól függetlenül) elolvastam a könyvet, amihez az átlag könyvnaplózott köteteknél jóval több közöm van, ugyanis volt szerencsém írni bele egy tanulmányt.
Nem szép dolog, ha valaki a saját lovát dicséri (vagy éppen egy olyan lovat, aminek egy része az övé, vagy azt a részt ő vette, vagy... hagyjuk ezt a metaforát), úgyhogy csak halkan mondom: összességében elégedett voltam, valós és tagadhatatlan hibái-hiányosságai ellenére azért ez egy jó kötet. Szerintem. Mások szerint persze nem, de az ember ne lepődjön meg, ha kurvának áll, aztán egy ködös éjszakán kibelezik a nyílt utcán, nem igaz?
Egyébként tényleg nem igaz, én még mindig meglepődök. :(
Kép: moly.hu (köszi)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.