Hüsker Dü: Hardly Getting Over It
Egy rockzenei lexikonban (fiatalok kedvéért: olyan papírizé, ami egyszerre Wikipedia és Allmusic) találkoztam először a Hüsker Dü nevével, és ez tulajdonképpen már elég is. Ki ne hallgatna meg pár számot egy ilyen hülye nevű zenekartól?! (Hát inkább, mint a Journey- vagy Texas-életmű csekkolása, legalábbis részemről…) A hülyenevűségben az Atomic Roostert messze túlszárnyaló, ám az Amon Düül II magasságait csak alulról súroló Hüsker Dü azelőtt volt Nirvana, hogy a Nirvana Beatles lett volna, ami meg is pecsételte a sorsukat: nagyhatású kultzenekar a hajmetál dúlásának éveiből, nem túl sok eladott lemezzel, és még a tagok is rühellték egymást, ami különösen gáz lehet, ha a zeneileg leginkább flexelés és fülbemászó reklámaláfestés elegyeként jellemezhető számokat (említettem már, hogy ezek tiszta Nirvana?) összesen 3 ember végzi.
– Hogy én hogy utálom a dobost! – közli a gitáros a furgonban, balra fordulva.
– Az én vagyok, te pöcs, és én is utállak!
– Ja, bocs! – feleli a gitáros, majd jobbra fordul. – Te, hogy én hogy utálom a dobost!
Ennek ellenére az említett rocklexikonban „futottak még” kategóriába sorolt Hüsker Dü igen figyelemreméltó életművel rendelkezik, amiből én egy anno 150,-Ft-ért beszerzett kazettának, a The Living Endnek köszönhetően szereztem ízelítőt. És micsoda ízelítőt! A mai napig ezt a lemezt szeretem a legjobban tőlük, pedig csak afféle anyagi okokból összerántott élő best-of már a felbomlás utánról, nem rendes stúdióalbum. VISZONT! Van rajta Ramones-feldolgozás (ha már ennyit említjük a zenekart, akire ők hatottak, említsük meg azt is, aki rájuk hatott), és legalább 10 szolid „saját” remekmű, köztük a Girl Who Lives on Heaven Hill, Back from Somewhere, Books About UFOs, She Floated Away, Terms of Psychic Warfare. Nagy szeretettel ajánlom bármelyiket, de főleg mégis a Hardly Getting Over Itet, ez ugyanis annyira gyönyörű dal, hogy az már fáj. És igen, tényleg több közük van a Nirvanához, mint azt a világ hajlandó elismerni, különös tekintettel a mocskos anyagiakban mért elismerésre.
Egy Nirvana- és Hüsker Dü-kedvelő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.