Orosdy Dániel blogja

Mother Tongue: Mother Tongue (1994)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zenekar, amiből az egyik gitáros annyira pozitív benyomást gyakorolt Anthony Kiedis-re, hogy ő – hogy, hogy nem! – lenyúlta ezt a bizonyos húrbűvészt a saját, jóval ismertebb zenekarába (a Red Hot Chili Peppers-be, kedves gyerekek, ha még nem találtátok volna ki), kb. két és fél percre. Szegény Jesse Tobias talán annyi időt sem töltött Flea és a többiek oldalán, hogy végighallgassa az új bandája akkorra már tekintélyes nagyságúnak mondható életművét, amikor megköszönték neki az együttműködést és az ajtó felé kezdték terelni – Dave Navarro meggondolta magát, értsél szót, Jesse, és persze szevasz, Jesse!

Jesse Tobias puhára esett: Alanis Morrissette turnézenekarában kötött ki (Ki is játszik az egyik legismertebb Morrissette számban, a koncertfavorit You Oughta Know-ban?... Igen, Navarro és Flea, hát nem vicces az élet?!), létrehozott egy saját zenekar (Splendid) és egy ideje már Morrissey állandó tettestársa, szóval annak ellenére, hogy Chili-gitárosként még annyira sem lett ismert, mint Arik Marshall (ő még klipben is látható, bár a zenéhez semmi köze!), bejött neki az élet. A Chili ugyan nem aratott akkora sikert a Navarróval felvett One Hot Minute-tel, mint a Blood Sugar Sex Magikkel, de a lemez ettől még remek (nekem nagy kedvencem), és utóbb az ő dolgaik is egyenesbe kerültek, finoman szólva (főleg a Californication miatt és után következő hosszas diadalmenetre gondolok), úgyhogy végül mindenki jól járt, nem igaz?

N E M  .

Nincs ingyen ebéd (ez a mondás jó ide? mindegy, marad), és Tobias zenekara, a Mother Tongue bizony nem valami jól jött ki ebből a kalandból. A lemezük megjelent ugyan, készült hozzá klip is, de nem kattantak rá tömegek, pedig embereink elvileg jókor voltak jó helyen jó zenét játszva. (Jellemző: az albumot szépen lehúzó Allmusic-recenzió szerzőjének még az sem tűnt fel, hogy a stúdióba Tobias már nem vonult be korábbi társai oldalán, csak pár számban tüntetik fel szerzőként). Én is a RHCP-konneksön miatt vettem meg annak idején ezt a lemezt, és akkor nem tett rám valami mély benyomást, de most, újrahallgatva már annál inkább bejött. Funky-s beütésű alterrock, de nem olyan, mint a Chili, a számok kifejezetten erősek, mindössze pár dalszöveg WTF-kategóriás (valahol azt olvastam, hogy ezeket eredetileg a basszusgitáros-énekes-bandamotor David Gould „spoken word” előadásként, koncerteken improvizálva adta elő, ami megmagyaráz pár dolgot – hát pl. azt a „Come On, Daddy, Fuck Me”- vagy „Moon Shines, Baby Dies”-sorokat azért én még átgondoltam volna).

Az említett Allmusic-kritika zárásként nagyon kedvesen azt is megajánlja a bandának, hogy nem sokkal a bemutatkozó lemez kudarca után feloszlottak – nos, ez nem (sem) igaz. Vagy ha igaz is volt, nem tartott sokáig a hiátus, ugyanis – láss csodát! – a Mother Tongue Európában, közelebbről Németországban kifejezetten népszerű volt/lett, turnékat bonyolítottak le, koncertvideót vett fel velük a tévé, és minden bizonnyal a későbbi (nem kevesebb, mint négy!) lemezüket is elsősorban erre a piacra szánták. Hogy a német közönség képes-e eltartani egy minimum négytagú amerikai bandát, arról vannak kétségeim, mindenesetre a MT nem tűnt el – teljesen – a süllyesztőben, pár éve is kijött két lemezük egybecsomagolva, kb. aktív a weboldaluk, és Gould fiának feltett szándéka, hogy dokumentumfilmet forgat a fater zenekaráról, aminek „majdnem sikerült”.

What ever happened to Mother Tongue? The 90s band that played w Rage Against the Machine, Smashing Pumpkins & Beastie Boys? I was born.

Szóval az sem kizárt, hogy még mások is hallanak a Mother Tongue felől, de addig is nektek, Drága Olvasóim, ott (itt) a bemutatkozó lemez, érdemes egy próbát tenni vele.

Ajánlott számok:

Mad World

Burn Baby Burn

Broken

Damage

Venus Beach