Orosdy Dániel blogja

Balekok vagyunk. Én biztosan. Ez a könyv legalább nem akkora lehúzás, mint azok a bizonyos (és sokkal jobb sorsra érdemes) Google-fordított kiadványok, sőt, tulajdonképpen tiszteletre méltó és rokonszenves, hogy Cristiana Pedersoli is megírta az emlékeit az édesapjáról. Kár, hogy ténylegesen nem sok emléke volt / nem kívánta valamennyit megosztani a publikummal (nem tudom eldönteni, melyik állítás igaz, mindenesetre a könyv még ebben a formájában, a kismillió függelékkel együtt is vékonyka). Ugyancsak kár, hogy

ezek az emlékek – szomorúan írom ezt le, de meg kell tennem, mert ez az igazság – kevés kivételtől eltekintve nem valami érdekesek, ráadásul pont „Piedone”, azaz a filmsztár szerepel bennük a legkevesebbet (ami kevésbé lenne zavaró, ha a cím nem kifejezetten rá, Bud Spencerre és az ő egyik legismertebb szerepére utalna Carlo Pedersoli apa és magánember helyett; konkrétan a Piedone-filmek se nagyon kerülnek szóba, ami azt illeti).

És akkor a kontrák után megint prók: a szerkesztés ugyan nem mentes a hibáktól, félreértésektől (visszatérő probléma a filmes témájú kiadványoknál), ám maga a szöveg azért a fentiekkel együtt is olvasmányos, plusz – ezt nem győzöm hangsúlyozni – Cristiana szándékainak nemességéről sem érdemes vitát nyitni. Némelyik története tényleg érdekes, és még újat is tud mondani (írni), ha nem is sokat. Pl. azt eddig is tudtuk, hogy Bud múltja-jelene és mindenkori érdeklődése megjelenik a filmjeiben (közismert az úszói karrier [ld. pl. Piedone Hong-Kongban], kb. ismertnek mondhatóak a bokszolói próbálkozások [ld. pl. Bombajó bokszoló] és a repülés – repülőgép, helikopter – szeretete [ld. pl. Kincs, ami nincs, Nyomás utána!]), az viszont már nekem, a téma iránt fokozottan érdeklődő személynek is friss infó volt, hogy az Akit Bulldózernek hívtakban sem véletlenül (vontató)hajó kapitánya Spencer, ugyanis a való életben is az volt (többé-kevésbé).

Ilyen érdekességekből azonban sajnos kevés akad, szóval nem véletlenül mondom, hogy balekok vagyunk. Valójában ennek a könyvnek egyetlen igazán komoly hibája van: hogy könyv, mármint önálló könyv. Egyrészt mert ez megnöveli az elvárásokat, másrészt mert nagyon kevés indokolja azt, hogy ez a – felületes és (a képektől eltekintve) felesleges függelékekkel nagy nehezen 200+ oldalra bruttósított – kézirat saját helyet kapjon egy könyvesboltban. Ha valamelyik Spencer-önéletrajz végén kapott volna helyet, szavunk se lehetne. Így viszont… (ld. fent)

Kép: moly.hu (köszi)