A mérsékelten józan Nick Cave (akkor még kulthérosz, mára már intézmény) követte el ezt a könyvet kb. a nyolcvanas évek végén, és érződik is rajta, hogy szerzője nem volt feltétlenül és minden körülmények között önmegtartóztató – plusz hogy tehetséges (volt/van), íróként is, bizony!
A szöveg és a történet pont olyan, amilyet Cave-től elvár az ember:
nem kortárs, inkább időtlen; őrület, de van benne rendszer; kegyetlenül pogány/eretnek és megindítóan hívő egyszerre. Összefoglalni nehéz lenne, ez egyben a regény fő hibája is: a mindig dalokban, de nem feltétlenül lemezekben gondolkodó művész olyan történetet hozott össze, ami egyszerű ugyan, mégsem könnyű követni, viszont minden fejezete (bekezdése?) hatásos. Két fontos kérdés, körülmény, akármi merülhet fel a szöveggel kapcsolatban.
Az egyik: mennyire lett jó a magyar fordítás? Jónak tűnik, de ez több szempontból is trükkös szöveg (egyrészt Cave zenéje/költészete, másrészt annak forrásai, főleg a Biblia miatt), alapos(abb)an ismerni kéne az eredetit, hogy eldönthessem, tényleg sikerült-e a magyarítás, és ha igen, többet vagy kevesebbet érdemel-e a hazai verzió egy szimpla "jó" minősítésnél (ami akár kevés is lehet jelen esetben).
A másik: a sztori körüli gondokat Cave is felismerte, ezért jelent meg a 20. évfordulóra egy „revised” kiadás („completely revised... cut down and reorganised by the author so the plot is clarified and the characters stand out more clearly. The book retains all its brilliance but is more accessible to the general reader.”), csakhogy a magyar szöveg nem ezen alapul, egyik kiadásé sem. Nyilván nem akkora a különbség, mint a Továbbélők és az Iskola a határon között, oké, de azért okkal lehet az emberben némi szkepszis az olvasmányélménnyel kapcsolatban. A „jó” szöveget olvastam? „Jól” értettem-értelmeztem a cselekményt, és ha nem, akkor mi a teendő? Álljak neki újra elölről, méghozzá az angol (revised!) szövegnek?
Kérdések, kérdések, kérdések.
Ami nem kérdéses: szigorúbb szerkesztés biztosan nem ártott volna (legalábbis ami a szöveg első változatát illeti), mégis bőven érdemes elolvasni ezt a könyvet, méghozzá nem csak Cave rajongóinak, és akár magyarul, a nem-revised verzióban is. Pl. akinek bejön Cormac McCarthy, de néha túl szikárnak érzi a mestert (vagy nem, de McCarthy „pőrébb” stílusához sem ragaszkodik), bátran próbálkozhat vele, nem fog csalódni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.