Fordító, szerkesztők, nagy kiadó, elvben minden adott, mégis tele van félrefordításokkal a szöveg – hát igen, a filmes szakzsargon nehezen adja magát. (És az argó is. Kedvenc leiterjakabom: a Van, aki forrón szereti összefüggésében „női ruhá[ka]t” jelentő „drags” Caine művének magyar változatában „ócska gönc” lesz, amibe nem szívesen öltöztette akkor még Hollywood a színészeit… Ó, hogyne. Chaplin is ezért járt mindig szmokingban, nemdebár?)
Caine elvileg társíró nélkül dolgozott, és ami azt illeti, igazán szórakoztató szöveget hozott össze. Lefegyverzően, de nem brutálisan őszinte, érzésem szerint mindent leírt az (amúgy már második!) önéletrajzába, amit fontosnak tartott. Kisebb gond, hogy jópár dolgot nem írt le benne, ami nekem lenne fontos, magyarán a filmjei jelentős részéről vagy semmit, vagy alig valamit (gigantikus mennyiségről beszélünk, oké, masszív az életmű, de akkor is, még 50 oldal simán elfért volna a kötetben). Ettől – és a magyar szöveg fent említett hibáitól – eltekintve az Egy angol úr Hollywoodban kimondottan élvezetes olvasmány, ajánlom minden filmbarátnak, főleg persze Mr. Micklewhite rajongóinak.
Kép: moly.hu (köszi)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.