Régen jelentkezett közkedvelt sorozatunk, a Mutatom!
Nem mehet ez így tovább!!
Viszont ezúttal kicsit arrébb lépünk a népszerű magvetős sorozatoktól, Albatrosz és tsai -- a végeredmény meglepő és mulatságos.
Na jó, legfeljebb meglepő.
Oké, max érdekes.
Viszont nyomokban, sőt, kiadós mennyiségben Jeff Goldblumot tartalmaz!
Aki őrületes, ezt lássuk be.
KATT!
Tóth Endre, azaz Andre [André] De Toth idegenbe szakadt hazánkfia volt, aki teljesen észrevétlenül tudott jelentős amerikai rendezőként működni. Ahogy Martin Scorsese mondta róla:
André de Toth nem volt soha felkapott rendező: a nagyközönség jól ismeri a filmjeit, de fogalma sincs arról, hogy ki csinálta őket.
Bandi bá persze -- Magyarország elhagyása után legalábbis -- elsősorban a B-kategóriában alkotott, olcsó westernek megbízható alkotójaként jegyezték, de még ezek között is akad nem egy kiváló munka, különös tekintettel a csodálatos, Tarantino tetszését is elnyerő A száműzött napjára. Regélnék még róla szívesen, nagy líblingem az öreg (és nem csak nekem), de ragadjunk le most a félszemű mester legjelentősebb alkotásánál, a Panoptikum -- A viaszbabák háza című klasszikus 3-D csodánál, Vincent Price egyik horrorsikerénél.
Mi köze ennek ennek a 65 éves remekműnek Indiana Jones-hoz??
MUTATOM!
A jeles zenész-újságíró a Wanted 1999/10. számában ért végére a B{l}ack Stage- (esetleg Blackstage-, Backstage-, Black Stage, B(l)ack Stage stb.-)trilógiának, melynek utolsó része mi mással is foglalkozhatna, mint a szerelemmel?...
Írtam volt nem is oly' régen (...majdnem 2 éve...) e hasábokon... mert hülye vagyok. Illetve nem is hülye, csak alulinformált, mivel akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni az a bizonyos trilógia minimum tetralógia. Így jár, aki nem vásárolta annak idején elég szorgalmasan a Wantedet. (Apropó: felajánlásokat elfogadok, vételi ajánlatokat is örömmel várok, még mindig hiányzik jópár szám.)
Úgy alakult aztán, hogy csodával határos módon (értsd: antikvárium.hu) sikerült hozzájutnom a teljes 1999-es évfolyamhoz, így a turpisságra is fény derült: van ám itt még egy B{l}ack Stage- (esetleg Blackstage-, Backstage-, Black Stage, B(l)ack Stage stb.-)cikk!
Nevezetesen a Wanted 1999/12. számában, és a szervezőkről szól. Alább prezentálom.
Amúgy pedig Wanted-ügyi felajánlásokat elfogadok, még mindig hiányzik pár évfolyam. Pénz nem számít, csak olcsó legyen.
Nem, nem a magyar metróban. (Szerencsések, mi?...)
Nem is az áruházlánc valamelyik tagjában.
És ami azt illeti, még nem is abban a metróban, amit máshol subway-nek vagy underground-nak hívnak.
A regénysorozatról beszélünk, melynek orosz kiadója (Chavez kiváló megfigyelése szerint) feltűnő gyakorisággal... khm... alkalmaz meglehetősen híres modelleket. Az előzményeket már ismerjük (ld. itt és ott), ez viszont egy fokkal még durvább is talán. Mutatom!
Mély fókusz!
Mert az arcokat (különös tekintettel a kamera felé néző és attól elforduló arcokra) bizony sokféleképpen filmre lehet venni, és legkésőbb az Aranypolgár óta népszerű móka a rendezők körében éles előtérhez jó távoli, de ugyancsak éles hátteret passzintani. Ez igényel(t) némi felkészültséget, viszont ez a bizonyos mély fókusz (deep focus) technika jó rendező kezében (izgalmas arcokkal, szögekkel, beállításokkal, mozgásokkal, vagy éppen élesítéssel kombinálva) nagyon hatásos képeket-jeleneteket eredményez. Fulci se maradt le a nagyok mögött, úgyhogy mai adásunkat ennek szenteljük.
Arcok, profilok, mélységek, élesség stb. Jack Clayton, Hitchcock, Fulci, De Palma...: legeltessük valamennyi szemeinket.
Bergman és Fulci?!... Mármint Ingmar Bergman és Belezős Fulci???
MI VAN?
Az van, hogy Fulci ismerte a nála mindössze 9 évvel idősebb Bergman munkásságát, és nem is hagyta hidegen, legalábbis az arcok jellegzetes bemutatása biztosan nem (játék előtérrel-háttérrel, az arcok és a kamera által bezárt különböző szögekkel).
Lássuk!
Ne tököljünk?... Dehogynem! A Wanted 2001/11 számában legalábbis ez volt Őz ízmester álláspontja. Választ adott az örök kérdésre is: a tök jó?
(Igazából nem, a tök itt leginkább mellékszereplő, de ez most mindegy, egyébként se legyünk mindig keréktökők.)
Rutger Hauer annyira kemény arc, hogy még egy Sly-érdekeltségbe tartozó borítóra is gond nélkül felpofátlankodott! "Mit nekem Rambó! Az egy b*zi!" -- gondolta a legkevésbé sem píszí módon (felvéve a ritmust a civilizáció fejlődésével), és már ott is volt David Morrell regényének magyar borítóján, kezében nyílpuskával, fején szemfedővel. Igen, pont így, nyílpuskával, szemfedővel.
Hisz' mi is illene jobban ahhoz a reklámdumához, hogy "A szike elől nincs menekvés!"???
És ez még csak a jéghegy csúcsa. Tudja valaki, honnan mászott oda a derék Rutger?...
Lucio Fulci pont tegnapelőtt töltötte volna be a 90. életévét, ennek örömére következzen egy képösszeállítás -- a Fulci Lives! (The Lucio Fulci Fanclub) Facebook-csoporté -- a Maestro filmszerepeiből, nekem köszönhetően időrendben, jegyzetekkel, extrákkal:
Gondolatok a szusiról ízes anekdotákkal, viccekkel (business as usual), a Wanted 2001/10. számából.
A Hitchcock és Fulci, valamint az egyikük-másikuk/mindkettejük és Verhoeven közötti kapcsolatot boncolgató alsorozatunk újabb darabjához érkeztünk. Főszereplőink: a Szédülés, a One on Top of the Other és az Elemi ösztön, továbbá San Francisco. Hogy ki kitől, miért és mennyit, tudatosan vagy véletlenül -- nem tudom. Annyira nem is fontos.
Wanted 2001/09. szám: ha legutóbb Vidámpark- (azaz Őz-)interjú készült, adja magát, hogy most Őz beszélgessen a Vidámpark korábbi felállásából létrejött Colorstarral. Aztán lecsap Almási Enikőre (vele vajon mi lett?), és még pizza-ügyben is kifejti a nézeteit. Őrületes oldalak következnek!
Na jó, nem őrületesek, de azért érdekesek. Szerintem. Katt:
Drakula, alias Nosferatu nyughatatlan lélek (volt?), ezt mindenki tudja, de azért mindennek van határa. Vajon hány olyan magyar kiadású könyv akad még, ami a Werner Herzog-féle Nosferatu-remake-hez nyúlt ihletért? És ez még távolról sem minden, ha erre a bizonyos könyvre gondolunk, amely... De inkább mutatom!
Őz-ügyi sorozatunk minden bizonnyal legfontosabb epizódja következik. A Wanted 2001/04. száma egyszerre mutatja be a zenészt (Vidámpark-interjú Nagy Győző tollából), a konyhatündért (húsvéti gondolatok a gyomor környékéről) és az újságírót (beszélgetés a Jancsó-Grunwalsky alkotópárossal -- ez a cikk természetesen Őztől függetlenül is méltó fokozott figyelmünkre). Ráadásul az interjúhoz készült fotókon még hősünk sem úgy néz ki, mint egy halálra készülő alkoholista, sőt.
Nincs más hátra, mint előre: KATT!
Nem, sokkal inkább 17 nap rettegés, legalábbis ha hiszünk Arthur Herzognak, illetve azoknak, akik mifelénk kiadták a könyvét. (Korábban az Albatrosznál dolgozhattak, tuti!)
Zavaros vagyok, tudom... 5 kép többet mond 1000 szónál, úgyhogy
Catherine Deneuve és Claudia Cardinale között zongorázni lehet a különbséget (kérem a kottát!!!), de valamiben nagyon hasonlítanak egymásra: mindketten hatottak az Albatrosz-sorozat borítótervezőire. És Catherine nem is csak rájuk.
Őz Zsolt még mindig köztünk van, legalábbis ezen a blogon. Kisvártatva a Wanted 2000/11. számából érkezik egy cikk a...
S O R O Z A T O K R Ó L !
Méghozzá a latin-amerikai (¡Ay, caramba!) sorozatok és a zene kapcsolatáról, bizony.
Mert hogy is mondta szegény Bud a zseniális Nincs kettő négy nélkülben?
Van egy különös álmom, homokot szitálok a Negro folyó partján, és csak szitálok, egyre csak szitálok...
Bud ezúttal sem tévedett: aki az olasz western ikonja, előbb-utóbb szitálni fog valami kincs reményében, ez nekem is szitál szilárd meggyőződésem! Itt van például rögtön az ősforrás, Clint Eastwood, akinek még a derék Terence Hill is imitátora volt korai szerepeiben (illetve egészen pontosan a Clintet imitáló Franco Nerónak, de ebbe most ne mélyedjünk el). Ikonjaink ott ülnek a Negro-, Dunakavics-, Turbórágó- stb. folyó partján, és csak szitálnak, szitálnak, mossák a homokot egyre, mintha nem lenne holnap...
Nyilvánvalóan ennek köszönhető, hogy a Magvető művésze is Túró Rudiba oltott Névtelen Pisztolyhősként álmodta meg Molnár Gábor Gyémántmosók címre keresztelt művének borítóját. Egyszerű, de hatásos, mint egy spenceri pofon.
És annyira, de annyira magas labda, hogy szinte szégyen lecsapni!
Szinte...
Lecsapom.
Idegen tollak a megkínzott kacsa testén!
Egészen pontosan Tölgyes László tollai, melyekkel én ékeskedem (többé-kevésbé, és nem először), a megkínzott kacsa pedig éppen csak a kötelező szürrealizmus kedvéért került elő, alanyunk (tárgyunk?) ugyanis A pokol hét kapuja (alias The Beyond).
Laci volt az, aki kiszúrta a hasonlóságot Pier Paolo Pasolini mifelénk is alapműnek számító arthouse kedvence, a Teoréma, valamint az említett Fulci-opusz között (méghozzá a Tilos Rádió Tótumfaktum című műsorában).
"Makes sense!" -- ahogy a művelt olasz mondja.
Álláspontom gifekkel támasztom alá, de a biztonság kedvéért szóba kerül még H. R. Giger és a Poltergeist 2. is.
Hitchcock nem képes szabadulni tőlünk, bár most második kedvenc szőkéjét -- és első számú Grace Kelly-pótlékát --, Tippi Hedrent küldte a rovatba. És ugyan Mel Brooks-ról sok jót elmondhatunk (pl. hogy híresen humortalan), szépség terén biztosan nem veheti fel a versenyt a Hollywoodban sajnálatosan rövid karriert befutó Tippivel, aki nem mellesleg Melanie Griffith anyukája is. De vajon mit művelt a káprázatos szépségű színésznő, miután a karrierje többé-kevésbé zátonyra futott a The Harrad Experiment című filmmel 1973-ban?
LELEPLEZÉS!!!!
Kémregényes fordulatok!!
Mutatom.
A holtak feltámadnak, eddig oké -- de az már egyáltalán nem mindegy, hogyan.
A francia zseni még fekete-fehérben hozta a frászt az emberekre, de azt már ő is érezte (5 évvel a Psycho előtt), hogy a fürdőszoba veszélyes hely, ott nagyon kiszolgáltatottak vagyunk. SPOILERveszély!
A Túlvilágról lesz szó...
Ez a szó kivételesen nem Lucio Fulci The Beyondjára (alias A pokol hét kapuja) utal, ahogy azt az életművemet jobban ismerők feltételezhetik (okkal), hanem egy zenekarra, merhogy annak a neve. Mármint a Túlvilág. Ők nem a zombis horrorfilmek új szintre emelésével váltak viszonylag széles körben ismertté, hanem a Leesett a pap az ágyról című megrázó verbunkossal, de ha jobban meggondolom, még ezen kívül is bőven akadnak különbségek. (Mármint a Túlvilág zenekar és a Beyond című film között.)
Az interdiszciplináris vizsgálatokból talán ennyi elég is mára.
Őz Zsolt a Wanted 2000/08. számába készített a tagokkal bohókás interjút, nem eshetett nehezére.
Több, mint testőr tanulságos!
Georges Simenon regényéből tudtommal nem készített filmet Alfred Hitchcock, Mel "Híresen Humortalan" Brooks pedig még annyira sem. Akkor mégis mit keres Richard H. Thorndyke a Maigret albérletben borítóján?
Zavaros, mi?
Mutatom már, mutatom...
Hogy kik az osztott képmező legnagyobb barátai? Ketten a Hitchcock Fan Clubból biztosan!
