Hogy miért exkluzív? Hát mert több okból is!
Egyrészt a már nevében is rokonszenves scorsesefan az Unrated fórumon megosztotta gondolatait a könyvről, amit én most örömmel (és az engedélyével, valamint picit szerkesztve) publikálok:
No, végigértem a könyvön.
A Romerós résszel kezdtem, mert tőle láttam - az utolsó kivételével - a zombifilmjeit. Elsőre kicsit rövidnek gondoltam, de igazából Romero életműve nagyjából ennyi (sőt, talán arányaiban még több karakter is jut egy-egy filmre, mint Fulci esetében). A nagyobb hangsúly a zombifilmeken van (amit a fentiek miatt nem bántam egyáltalán), nem véletlenül, az elemzések, írások érdekesek, pont annyira részletesek, amennyire szerintem kell. Az élőhalottak éjszakája írást különösen hasznosnak találtam, mégpedig a következő okból - a filmet én speciel nagyon szeretem (talán a legjobban az összes közül), de ennek a társadalomkritikája, "szocio-mondanivalója" jött át a legkevésbé, amit így a könyv elolvasása után főképpen annak tudok be, hogy nem abban a korban, nem abban a közegben élek/éltem, amelyikben a film készült. A nem zombifilmekről készült írások is tetszettek (bár nem bántam volna esetleg egy filmes bontást, mint a Fulcis résznél), a Martinhoz és Az őrültekhez egészen meghozta a kedvemet.
A Fulcis rész részletesebbnek, "izgalmasabbnak" hatott, aminek esetemben több oka volt - 1. róla semmit sem tudtam kábé; 2. lerí a lapokról az elvégzett igényes, alapos háttérmunka (ezzel a Romerós résznél sem volt bajom, csak ott többnek éreztem a filozófiát, mint a [pl. életrajzi] tényközlés igényét); 3. Fulci magánélete és pályája nem nevezhető eseménytelennek. A legnagyobb érdeme természetesen, hogy bemutat egy olyan életművet, amely a leírtak alapján érdemtelenül sikkadt el, kapott kevés figyelmet. A korai filmek szinte mindegyikéhez, de a sikeres horrorokhoz meghozta nagyon a kedvem (és többtől, főleg a későbbiektől el is vette), aztán nem tudom hogy jutok oda. Ami tetszett, hogy olyan nagyon nem spoileresek az írások (bár akad pár), de mégis sikerült átadni (megalapozottan) a véleményt, kritikát.
Általában elmondható, hogy kellemesen olvasmányos az egész könyv, közérthető, logikus felépítésű. Filmrajongóként, érdeklődőként faltam az oldalakat, nem egy túl hosszú olvasmány, cserébe viszont valszeg még elő fog kerülni, főleg ha mondjuk sikerült pár filmet megnézni. Szívesen olvasnék ilyen színvonalú könyvet más rendezőkről is.
Csoda, hogy majd' kiugrottunk a cipőnkből örömünkben?! És az érzelmi hullámvasútra ezzel tulajdonképpen még csak jegyet váltottunk, hiszen nem sokkal később...
...másrészt kisebb népi mozgalom indult a Fulci & Romero kötet népszerűsítésére Deliria blogján, melynek hatására vércseppek szöktek szemünkbe a meghatottságtól (erről és Gogo Yubariról később). Érdemes TOVÁBBkattintani:
