Régi adósságot törlesztek ezzel a bloggal. Az utóbbi években túlzás nélkül tömegek (és amikor azt írom, „tömegek”, úgy értem, hogy az égegyadtakibaszottvilágon senki) zaklattak azzal, hogy miért nincs blogom, milyenezmá?! Én pedig beadtam a derekam.
Igen, Tisztelt Bíróság, prosti vagyok, ez van. Vegyék enyhítő körülménynek a nehéz gyerekkort és a beismerő vallomást.
Szóval, blog. Mi több, netes napló! Magánélet, ezotéria, intimtitkok intimpistától, lényeglátás, megmondás, nagy mennyiségben, folyamatosan…!
Na, ez az ami itten nem lesz. Legfeljebb közvetve. „Levágtam a körmöm tegnap.”, meg „jajjdecuki kutyás vidi, nézzétek meg, hé!”, illetve „Azt álmodtam, hogy egy üveg baracklekvár vagyok, és valaki bennem hagyta a kanalát.”, továbbá „Hogyan rajzoljunk angyalkákat tapétára cipőfűzőfonat segítségével”, valamint "Nem köszönt a liftben a kutyás nő, ez a világ is megérett a pusztulásra.” stb. stb. Még olvasni se szívesen, nemhogy írni! Fékezett habzású énblog sok kuttúrával, véleménnyel és mindenféle archívummal, hivatkozással – ez igen, ez futhat. Előbb fogom 10 ezer karakterben zengeni az At The Drive-In One-armed scissor c. számának nagyszerűségét, mint hogy részletesen kifejtsem a tegnapi nap eseményeit, vagy hogy mire cserélném le a kocsimat (figyeled: még a márkáját se árulom el!), ha lenne pénzem és le akarnám cserélni. Egyébként Opel Astra, és jól van, köszöni. Az önellentmondás hangulati kérdés, csak akkor van vele baj, ha tök komolyan elkezded megmagyarázni, mindenféle ideológiát gyártva. Vagy akkor se, hiszen az ideológia fontos része az életünknek, az objektivitás pedig szubjektív, és persze a világbéke.
Haladjunk. Mi is szokik kelleni egy ilyen blogra?
Ál-, bece- vagy kódnév? Nincs velük baj, de egyrészt felesleges (a hivatkozásokból úgyis mindenki tudni fogja, ki vagyok, végül is a könyve[i]m reklámozása az egyik cél), másrészt meg fölösleges (már az FV blogon leszoktam róla, hogy nick-kel hivatkozzak magamra, igaz, praktikus okokból: megkönnyítette az infók visszakeresését a tévéajánló összeállításakor. Ezzel szoros összefüggésben ki merem jelenteni, hogy nagyon kevesen gugliztak rá ilyen gyakran a saját nevükre, velem sokáig átlagosan naponta kétszer megtörtént. Ha pedig kifejezetten azokra utazunk, akik a „filmvilág”, „blog”, „tévéajánló” keresőkifejezések mellé még egy filmcímet is beírnak, akkor valószínűleg mindenkori Guiness-rekorder vagyok. Ön egy rekorder sorait olvassa, hoppá!)
Tartalom? Részben már ecseteltem: kuttúra (film, könyv, zene), vélemények (filmről, könyvről, zenéről, erről-arról), cikkarchívum (írások a régmúltból, aktuális szövegek a régjelenből), mindenféle linkek és trehányok, túlírás, gyenge szóviccek, szellemeskedés és önreflex. No és persze update a Halott ügyekről, valamint a Schreiber Andrissal közös Fulci-Romero-projektről, mely nyilván rajongók tömegét tartja már izgalomban. Érthető!
Képek? Ja, valami lesz.
Egyéb? Hát persze! Terveim között szerepel többek között a megtisztelő ELITISTA MAJOM-díj rendszeres kiosztása. Valójában ez nyugodtan lehetne „A hét kreténje” is (akár a nap, perc, másodperc kreténje sem elképzelhetetlen, a gyűrűsférgek ezen fajtája ugyanis napjainkra mérhetetlenül elszaporodott, minősített esetben spontán nyelvtanórát is tartanak komment formájában), de egyrészt nem akarok túl sok energiát fektetni a rendszeres kiosztással járó óhatatlan önfrusztrálásba, másrészt valószínűleg nem tudnám tartani a túl szigorú tempót.
Egyelőre ennyi. Vegyen könyvet.
Ui. Itt egy ízléses kép mindazoknak, akiket a NAGYMELL vonzott ide:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.